Az egykori színművészetis diákok letiltották a róluk készült riportfilmet, amelyet az egyébként velük ellenségesnek bajosan nevezhető Gulyás Márton akart bemutatni internetes csatornáján. Személyiségi jogokra hivatkoznak, de a valódi ok az, hogy a riportfilm nem vetne jó fényt az egyetemfoglalókra, és attól tartanak, a külföldi egyetemek visszalépnek a 150 hallgató támogatásától, akiknek - állítólag -diplomát ígértek - mindezt a Mandiner írta meg.

Letiltották a modellváltás ellen tüntető színművészetisek a róluk szóló riportfilmet, amit Gulyás Márton radikális baloldali aktivista mutatott volna be a Partizán nevű csatornáján. Így mégsem lehet megnézni a Hülye fiatalság című filmet. A csatorna közösségi oldalán megjelentetett közlemény szerint a volt színművészetisek nem járultak hozzá a film közzétételéhez. Mint írják, ez nehéz dilemma elé állította őket, de végül úgy döntöttek, eleget tesznek a kérésnek. 

A volt színművészetisek arra hivatkoznak, hogy nem mindenki adott engedélyt írásban, nem mondott le a "képmásához fűződő jogokról". A Mandiner információi szerint azonban nem a joglemondásokkal van a gond, hanem a tartalommal. A dokumentumfilm sok olyan képet tartalmaz, ami nem vetne rájuk jó fényt, és félnek a külföldi egyetemek visszalépésétőlEddig nagyon egységes kép élt róluk, az elkészült filmben viszont megy a káromkodás, szétesés, ivászat – írja. 

Az Origo elsőként írta meg, hogy az akkor még a Színművészetire járó, az egyetemet elfoglaló fiatalok elképesztő állapotokat teremtettek az épületben, fotókon mutattuk meg, hogy mérhetetlen szemét, sőt, ürülék is volt a termekben.

Korábban arról lehetett olvasni baloldali médiumokban, hogy akár százötven hallgató kaphatja meg a diplomáját külföldi művészeti egyetemektől, öt európai felsőoktatási intézmény veheti át formálisan a hallgatókat. Természetesen politikai indíttatásból. Már ha valóban megkapják...

A baloldali rendező által készített film betiltása jól mutatja, hogy hogy képzelik az alkotói szabadságot és a demokráciát a Színművészeti új vezetésével egyébként tárgyalni sem hajlandó diákok. Bár itt lényeges pontosítani. Mindig leírjuk, most is fontos: természetesen sem a részegeskedésért, sem a káromkodásért, sem az őszi egyetemfoglalásért nem ők a felelősek. Hanem az őket mozgató, hatalmukat féltő, egykor kétségtelenül jelentős színházművészek, és persze az egész életükben a művészi pálya perifériáján mozgó, most viszont valamiféle reflektorfényhez, nyilatkozási lehetőséghez jutott emberek - egy fordító vagy egy irodalmár. Életük nagy lehetőségének tartották, hogy részt vehessenek ebben a cirkuszban.

És az sem zavarta őket, hogy fiatalok életét nehezítik meg. Vagy éppen teszik tönkre.

Természetesen a fiatalok öt-tíz év múlva - nagyon helyesen - nem gondolják majd rosszabb rendezőnek Székely Gábort, vagy rosszabb színésznek Máté Gábort. De mit gondolnak majd például a lemondott, majd távozni mégsem hajlandó, saját magát kinevezés nélkül is rektornak gondoló, állandóan a nevükben nyilatkozgató dramaturgról?