Mert a valódi sikerek, a kis dolgokban gyökereznek és ott is érnek véget

A fotóim stílusa nagyon változó. Van, amikor kifejezetten nyomasztó képeket csinálok és vágyok a színeket mellőző szürkeségbe. Az utóbbi időben viszont azt vettem észre, hogy egyre több szín jelenik meg a képeimen - mondta Roszberger Bandi fotográfus. 

Mesélnél egy kicsit a gyerekkorodról?

Kifejezetten stresszesnek mondanám. Apámnak például soha nem tudtam megfelelni, 12 éves koromban elváltak a szüleim. Nem igazán volt pénzünk. Anyám nem bírta ezt lelkileg és megpróbált véget vetni az életének. Kis híján sikerült neki. Ez után a testvéremmel az anyai nagymamánkhoz kerültünk. Itt kezdődött minden egy teljesen véletlen potya gyerekkori táborral.

Forrás:

Ugyanis a nagyim abban az évben kitalálta, hogy jót tenne nekünk, ha a nyári szünetben elmennénk Kisgyónbányára egy újságíró és riportfotós táborba. Emlékszem nem igazán tetszett az ötlet, de megkaptam a táborhoz apám filmes fényképezőgépét és az akkori bizonytalan lelkiállapotomnak ez a fényképezőgép egy sziklaszilárd felelősségérzetnek tűnt. Így elmentem a táborba, a sorsom pedig megpecsételődött. Így lett a fotográfia azóta is szoros része az életemnek.

Hogyan hatott a gyerekkorod jelenlegi munkáidra? Inspirált ami veled történt?

A fotózás egyfajta önterápia lett számomra. A lelki rezdüléseimet, gyakran a külvilág okozta feszültségeimet próbálom feldolgozni. Lényegében magamért fotózok. További meggyőződésem pedig – misszióm, ha úgy tetszik –, hogy ha magamat képes vagyok a fotózással “gyógyítani”, ezt az érzést a képeimmel tovább adhatom másoknak is.

Lenyűgöző meglátás. Ehhez az önkifejezéshez milyen témájú/stílusú képeket készítesz?

A fotóim stílusa nagyon változó. Van, amikor kifejezetten nyomasztó képeket csinálok és vágyok a színeket mellőző szürkeségbe. Az utóbbi időben viszont azt vettem észre, hogy egyre több szín jelenik meg a képeimen. A mai kirakatvilágban hajlamosak vagyunk csak a jó dolgokat megmutatni magunkból és a drámai részünket elnyomni. Az életem drámaibb szakaszait éppen olyan fontosnak érzem, mint a boldog periódusokat. Nem elfelejteni akarom a veszteségeket, csupán feldolgozni és meríteni belőlük a munkáim során.

A teljes interjút itt olvashatják.