Szokatlanul sok, kilenc nap alatt négy szürkebálna tetemét sodorta partra a víz a San Franciscó-i öbölben, közülük kettőt hajó gázolt el. A kutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy az állatokra nemcsak a környezetszennyezés, hanem a hajóforgalom is egyre nagyobb veszélyt jelent. 

Március 31-én egy 12,5 méteres felnőtt nőstény tetemét találták az öböl Crissy Field nevű szakaszán, egy másik felnőtt nőstényt még múlt szombaton találtak holtan a San Mateo megyei Moss-strandon. Szerdán a berkeleyi jachtkikötőben találtak egy harmadik tetemet, másnap a Marin megyei Muir-strandon egy negyediket.

SzürkebálnaForrás: AFP

A kaliforniai hatóságok - mint azt szombaton közölték - hajó által okozott sérüléseket találtak az elpusztult bálnák közül kettőn, a két további tengeri emlős halálának okát egyelőre nem tudják. A hatóságok szerint az esetek aggasztó módon hívják fel a figyelmet a fajra leselkedő veszélyekre, annál is inkább, mert a partra sodródott tetemek "csak a jéghegy csúcsát jelentik".

A San Franciscó-i öböl térségben 2019-ben legalább 19 elpusztult bálnát találtak, akkor azt feltételezték, hogy az állatok nem jutottak elegendő táplálékhoz és nem tudták befejezni szokásos éves migrációjukat. A két évvel ezelőtti "tömeges" halál óta tengerbiológusok 

szokatlanul sok legyengült állatot észleltek az évi kétszeri vándorlás alkalmával. 
A szürkebálna nem számít veszélyeztetett fajnak, de a szövetségi állam védelmét élvezi az Egyesült Államokban.

A bálnapopulációkat is megfigyelő amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) 2016-ban 27 ezerre becsülte a szürkebálnák számát, a 2020-as felmérés adatait még elemzik. 
A NOAA becslése szerint az Egyesült Államok nyugati partvidéke mentén évente kétszer észak-déli irányban vándorló szürkebálnák negyede elpusztul,  és ezeknek csak egytizede sodródik partra, 90 százalékuk az ember által észrevétlenül süllyed el a tengerben. A szürkebálnák 16 ezer kilométert vándorolnak a Csendes-óceán táplálékban gazdag északi részei és a mexikói Baja California-félsziget melegvízű lagúnáinak párzó- és ellőhelye között. Tavasszal és nyáron, amikor északra tartanak, rendszerint elidőznek Kalifornia partjainál, hogy jóllakjanak szardellafélékkel, szardíniával és világítórákokkal (krill), mielőtt tovább indulnának észak felé.
Pusztulásuk leggyakoribb oka a táplálékhiány, a halászhálókba gabalyodás és a hajókkal való összeütközés.