Képregény jelent meg a világ legismertebb magyar emberéről, Puskás Ferencről. A képregény Puskás kalandos és megható, csodálatos magasságokba ívelő és tragikus mélységeket egyaránt tartalmazó élettörténetét meséli el, amelynek kiadója a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány. A legendás magyar Aranycsapat kapitányáról, Puskás Ferencről, "Öcsiről", a hazai és a nemzetközi futballtörténelem kiemelkedő alakjáról, a legsikeresebb magyarok egyikéről még nem jelent meg olyan képregény, amely ekkora terjedelemben és ilyen részletességgel mutatja be az életét és sportkarrierjét. A kötet nemcsak a világ leghíresebb magyarját mutatja be, hanem azt a szenvedélyes szeretetet is, amely Puskás Öcsivel összefűz bennünket, magyarokat. Az ellenfelek által rettegett, szurkolói által csodált, 10-es számú mezt viselő játékos neve egyet jelentett a győzelemmel. A képregény címe éppen ezért: 10 - A Puskás. Puskás Ferenc meséje a magyar labdarúgás – és az egész magyar történelem – legszebb története. Igaz mese, mert megtörtént. A képregény írója Tallai Gábor író, a rajzokat pedig Futaki Attila készítette, aki a Magyar Képzőművészeti Egyetem mellett a firenzei nemzetközi képregényiskolában tanult. Interjú a képregény két szerzőjével, Tallai Gáborral és Futaki Attilával.

Tallai Gábor: Puskás olyat tett, amit se azelőtt, se azóta senki

Mennyire ragaszkodott Puskás Ferenc életének pontos történetéhez, és mennyire rugaszkodott el néha a valóságtól?

Létező személy esetében illendő az élettörténetre támaszkodnunk. A dramaturgia viszont olykor megkívánja – hiszen az emberi sorstörténeteknek csupán apró részét látjuk, akár a jéghegy csúcsát – hogy itt-ott beillesszünk fiktív elemeket, alakítsunk a sztorin. A Puskás-képregény írásakor is ez történt. A történet íve, Puskás életének főbb csomópontjai megegyeznek életrajzával, de vannak a képregényben epizódok, amelyekre nincsen történeti dokumentum, mégis képesek megfesteni a kort, és vannak fiktív, ha úgy tetszik, szimbolikus szereplők. Az egyik ilyen a Gróf becenevű mestertréner, akit a magyar foci hőskorának több karakteréből gyúrtam össze. A történetben többek között tőle tanul focizni gyerekként Puskás és Bozsik, a két elválaszthatatlan jó barát, a két zseni. Közhely, de honnan tudhatnánk, Puskásék pontosan miről beszélgettek, milyen konkrét élethelyzetekben hogyan reagáltak? Mel Gibson A rettenthetetlen című filmjétől sem azt várja a néző, hogy a főhős William Wallace autentikus életrajzát ismerje meg. A mi sztorink főhőse Puskás, aki az Uzsoki utcai kórházban született, Kispesten nőtt fel. Néhány kulcsfontosságú meccs, bár erről a szakértők véleménye meg fog oszlani, ott szerepel a képregényben. Célunk Attilával azonban sosem egy „fociképregény" megalkotása volt, hanem olyan történeté, amely képes megérinteni az olvasót.

Tallai Gábor - a 10 - A Puskás című képregény írójaForrás: Terror Háza Múzeum

Mi késztette arra, hogy megírja a képregényt?

Tény, nem úgy ébredem egy reggel, hogy Puskásról képregénysztorit írjak. Több helyről jött inspiráció. Az egyik ösztönzés kollégámhoz, Schmidt Mária történészprofesszorhoz kötődik, aki az előző képregény, a Budapest Angyala külföldi sikere után vetette fel, hogy mi lenne, ha? A másik nagy inspirátor a képregény rajzolója, Futaki Attila volt. Attila rendre előjött a gondolattal, hogy kéne egy képregény Puskásról. A végső lökést talán az adta, hogy fülembe jutott, egy világhírű forgatókönyvíró azzal utasította vissza a feladatot, hogy Puskásban nincsen sztori, csak megszületett, szórta a gólokat, és hűséges férjként szerette feleségét, nincs itt semmi látnivaló, lehet továbbmenni, nem izgalmas. Igen, a sértett büszkeség is szerepet játszott! Mi az, hogy egy, a diktatúra kellős közepén szárnyaló labdarúgózseni életében nincsen dráma?

Puskás Ferencet a világon mindenhol ismerik - nemcsak a meccsei, góljai és kivételes futballtehetsége miatt, hanem azért is, mert szeretetre méltó ember volt, aki imádta a hazáját, mégis el kellett hagynia. A képregényben Puskás életének történelmi környezetét is bemutatják?

Nem tudom, ki gondolkodott el mélyen azon, Puskás miért hagyta el hazáját, ahol éppen imádták, és persze olykor szidták is? Molnár Ferencről tudjuk, hogy sikerei ellenére New Yorkban azon kesergett, jobb volna otthon, mert ott legalább rendesen tudnak utálni. Szóval ennek a döntésnek, az otthon elhagyásának motivációja érdekelt. Sok-sok könyvet, cikket olvastam el Puskásról, szerencsém volt hosszasan beszélgetni Szöllősi Györggyel, hazánk két lábon járó Puskás-lexikonjával, aki, néha úgy éreztem, percre pontosan ismeri Puskás napjait, ahogy minden egyes gólját! Világos lett, hogy az ünnepelt sztár, ez a kispesti vagány, akit éveken át a rajongók imádtak, a labdarúgás magyar Mozartja 1956-ra mélypontra jutott. Minden ellene szólt. Alig volt életkedve, elhízott, közelgett a harmincadik életév, ami focisták esetében a nyugdíj előszobája... Aztán mégis fogja magát, elindul és meghódítja a világot...

Tallai Gábor, a 10 - A Puskás című képregény írójaForrás: Terror Háza Múzeum

Nyilván a politikai helyzet miatt hozta meg a döntést...

Ne legyenek kétségeink: ha itthon marad, és kiegyezik az 1956-ot követő kádári rezsimmel, gondoskodtak volna róla az elvtársak. Megkapott volna mindent, csakhogy a reklámarcuk legyen. Puskás mégis egyike lett annak a kétszázezernek, akik beleugrottak az ismeretlenbe, akik a teljes bizonytalanságot választották. Mindezt harmincévesen! Puskás esetében ez a döntés súlyosabb is volt, hiszen ő pontosan tudta, hogy dezertőrnek számít, akit kivégezhetnek, ha visszatér. A Honvéddá átkeresztelt Kispest ugyanis a Honvédelmi Minisztériumhoz tartozó csapat volt, a játékosok – ha akarták, ha nem – katonatiszti ranggal rendelkeztek. Puskás tehát úgy vállalja be a döntést, hogy tisztában van vele: egyáltalán nem biztos, hogy életében visszajöhet még. A többi már történelem. Csaknem tíz évet játszik még a világ legjobb klubcsapata egyik ékköveként. Ha valakinek kétségei vannak, hogy a Teremtő képére formált teremtmények vagyunk, aki magában rejti alkotója képességeit, nézzen rá Puskás Ferenc életpályájára. A másik fontos momentum a képregény szempontjából, hogy felmutassam a Puskás személyiségében rejlő misztikumot. Lehet ezen mosolyogni, de egy jelentős egóval rendelkező zseniről beszélünk, aki bár vagány és imádja a versenyhelyzetet, a kihívást, nem szégyenít meg nála csekélyebb képességekkel rendelkezőket. A grund megtanította az életre, alázatra, kitartásra, együttérzésre, arra, hogy a csapatban mindenkinek meg kell találni a helyét, és gondoskodnunk kell egymásról. Sok nagyformátumú emberből hiányzik ez a képesség, ezért nem is szeretetreméltók. Puskás azonban az volt egész életében.

Mi a képregényben a történet csúcspontja?

A történetnek több csúcspontot igyekeztem adni, az apa-fiú kapcsolat, Szűcs Sándor halála, a világbajnoki ezüst... Mégis talán az 1960-as BEK-döntő magasodik ki mind közül. A döntőt Glasgow-ban játsszák, ahol a Real Madrid összecsap az Eintracht Frankfurttal. A meccsen megtörténik, ami soha nem történt meg sem előtte, sem utána. A Real Madrid egy játékosa, a 10-es mezszámú Puskás Ferenc – akit a lelátókról Panchoként éltetnek – négy gólt rúg a döntőben! Akinek van fogalma az ilyen döntőkről, tudja, ez már-már megismételhetetlen, hatalmas dolog! Mire gondolhatott Puskás akkor? Talán az 1954-es világbajnokságon érezte magát újra? Meg akarta mutatni mindenkinek, hogy akár egyedül is képes képviselni a hazáját, és győzelmet aratni a németek felett?

Azok a fiatalok, akik akár a rendszerváltás után születtek, vagy néhány évvel korábban, ők is megértik majd ebből a képregényből, hogy mi hajtotta Puskást?

Akik 1980 után születtek, azok számára - legyünk őszinték - 1956 minden szépsége és gyötrelme, vagy maga a kommunista diktatúra elemésztő valósága olyan messzeségben van, mint a vesztfáliai békekötés. Nincsenek személyes emlékeik, a családi emlékezet valamit persze átadott, de mindez nem kézzelfogható, mint akár egyetlen személyes élmény. Puskás élete Magyarország legsötétebb időszakában csúcsosodott ki. 1927-ben született, 1945-től játszik az első vonalban, és gyakorlatilag attól kezdve egészen 56-ig olyan országban próbálja megállni a helyét – és ezt meg is teszi –, amelyet diktatúrává formálnak, ahol focisták élete sincs biztonságban, ahol kivégeznek labdarúgót, vagy bebörtönzik, internálják őket, ahol akaratuk ellenére rakosgatják őket ide vagy oda. Persze, sokan azt mondják ilyenkor, a labdarúgók igenis kedvezményezettjei voltak a rendszernek. Nem szeretnék így semmilyen rendszernek a kedvezményezettje lenni. Keserves évek voltak ezek, a jobb élet reményében történő pitiáner csencselések felemlegetése túl azon, hogy a rendszer így próbálta meg korrumpálni a játékosokat, elég kisstílű. A lényeg szerintem máshol keresendő. Amikor Puskás, Czibor, Kocsis, Hidegkuti, Bozsik és a többiek kimentek a pályára játszani, mindenkor a hazájukért küzdöttek. Örömöt, mit több, reményt adtak millióknak. Csillaguk akkor ragyogott magasan, amikor nagyszüleink, dédszüleink felett éppen sötét lett az ég. Ezt ők maguk is így fogták fel. Számos visszaemlékezést találhatunk erről az Aranycsapat tagjaitól. Ezért is olyan tragikus az 1954-es világbajnokságon szerzett ezüstérem feletti kesergés. Hatalmas dolog volt. 1938 után ez az ország másodszor játszhatott döntőt. Ahogy a Gróf mondja a történetben: Meg kell végre tanulnunk örülni.

Ön milyen közel áll magához a sporthoz, a futballhoz?

Figyelmeztetem, fájó pontra tapint. Semmi tehetségem nem volt a labdarúgáshoz, apám bánatos is volt, mert ha csak rövid ideig is, ő kemény hátvédként játszott egy NDK-s csapatban. A labdarúgás mégis utolért. Nem vagyok hardcore focifan, de az apósom egész életét labdarúgóedzőként töltötte, így a vasárnapi ebédek kötelező szemináriumi képzései révén akaratom és szándékom ellenére kiművelődtem. Megértettem, hogy a labdarúgás teljes univerzum, mindet leképez, olyan arkhimédészi pont, amellyel kifordítható a világ sarkaiból. Nem babra megy a játék. Másfél évtizede egy olasz-német világbajnoki meccsen feleségem az olaszoknak, én a németeknek szurkoltam. Az olaszok győztek, és mi közel két hétig nemigen beszélgettünk. Aztán felnőttem a feladathoz, és megvettem neki az olasz válogatott mezét.

A képregény már kapható a boltokban?

A járványhelyzetre való tekintettel az online rendelést javaslom mostanság. A Terror Háza Múzeum online könyvesboltjában rendelhető, ahogy a többi terjesztőnél is.

Lesz „10 – A Puskás" más nyelveken is?

Az angol nyelvű kiadás nemsokára elérhető lesz, de külföldi érdeklődő is akad. Ez persze elsősorban Futaki Attila érdeme, aki rajzolta a képregényt! Ő nemzetközileg magasan jegyzett képregényrajzoló. Ha keze alól kikerül egy mű, a nemzetközi kiadók azonnal felfigyelnek rá. Hihetetlen tehetségű alkotó. Lenyűgöző, amit tud.

10 - A Puskás című képregény borítójaForrás: Terror Háza Múzeum

Futaki Attila: Mindenki, aki szereti a focit, a képregényt vagy Puskást, megtalálja benne azt, ami neki érdekes lehet

Mennyiben más megrajzolni egy olyan embert, aki létezett, és akit mindenki ismer a világon, mint egy fiktív figurát?

Sokkal nehezebb egy ismert, valós személyt megrajzolni – főként Puskás Ferencet. Mindenki tudja, kiről van szó, mindenkinek vagy egy kép a fejében Puskás Öcsiről, és valószínűleg azt szeretnék látni a képregényben is, nem pedig azt, amit én képzelek róla, ahogyan én látom. Ez kicsit olyan, mint amikor Peter Jackson megrendezte A gyűrűk urát. Aki olvasta a könyvet, volt egy elképzelés a fejében arról, hogyan néznek ki a szereplők. A filmet pedig nem lehetett úgy megcsinálni, hogy mindenkinek tetsszen. Effajta nyomás volt rajtam is. Puskás rajongótábora óriási, mindenki másként emlékezik rá.

Futaki AttilaForrás: Futaki Attila

A rajzaiba a saját egyéniségét is bele tudja vinni?

Ez óhatatlan. Ideig-óráig vissza tudnám magam fogni, de hosszú távon nem működne. Úgy kellett megrajzolnom Puskást, hogy természetesen felismerhető legyen, de mégis tetten érhető benne, hogy én rajzoltam.

10 - A Puskás képregényForrás: Terror Háza Múzeum

Hiszen minden művésznek a saját kézjegye látszódik a rajzain – aki meglát egy képregényt, rajzot, és ismeri a művészeket, pontosan tudja, hogy ki rajzolta...

Ez így van. Ráadásul Öcsinek rettentő nehéz a karaktere. Tudja, ha rajzolok egy vonalat, és alá egy kefebajszot, mindenki tudja, hogy Chaplint rajzoltam le. De Puskás Ferencet nagyon nehéz volt rajzolni. Jóvágású, mindig mosolygós ember – vagyis legtöbbször inkább egy félmosoly volt látható az arcán. De ha a képregényben elértünk egy drámai jelenethez, és nem rajzoltam rá a félmosolyt, abban a pillanatban nem hasonlított saját magára. Ha fotókat nézünk róla, mindig ugyanaz az arckarakter köszön vissza. Az embereknek ez él a fejében.

Azt nyilatkozta egy helyütt, hogy a képregény a kompromisszumok műfaja. Mit jelent ez pontosan?

A szövegtől nem lehet eltérni, ez természetes. Ha valaki filmet rendez, és kap egy forgatókönyvet, attól lényegében nem térhet el, ragaszkodni kell a leírtakhoz. Ami a kompromisszumot illeti, az inkább az idő. Az, hogy meghatározott idő alatt kell elkészíteni a képregényt. Nem lehet minden egyes rajzot annyi ideig készíteni, ameddig az ember tökéletesre nem csiszolja. Összességében kell tekinteni a képregényre, hogy működik-e. Az egyes kockákat nem lehet önálló alkotásként kezelni.

Futaki AttilaForrás: Futaki Attila

Mennyire fontosak a színek?

A szín az, amit először meglátunk a képregényben. Az első impressziót az adja. Utána figyeljük meg a rajzot. Ha van egy kiváló rajz, a gyenge színezés elronthatja, viszont egy gyengébb rajzot a szín nagyon fel tud emelni. Ha ez a kettő találkozik és kiegészítik egymást, az a legjobb.

A futball dinamikus játék – mekkora kihívás egy művésznek úgy megrajzolni ezt a játékot, hogy az olvasó előtt szinte megmozduljanak a képek?

Ez nem túl nagy kihívás – inkább az az izgalmas, hogy megtaláljam hozzá a beállításokat. Egy hosszabb párbeszédet nehezebb vizuálisan megjeleníteni, hogy érezzük benne a feszültséget, és ne csak szemből és oldalról mutassuk a szereplőket, ahogy beszélgetnek, hanem találjunk egy sokkal izgalmasabb képi narratívát.

Egy kicsit olyan ez, mint a filmnél a snittek?

Igen, a két műfaj sok hasonlóságot mutat. Szoktak is egymás vizuális nyelvéből meríteni. Sok filmes vágás kerül bele képregényekbe is.

A Puskás-képregény minden generációnak szól, vagy a gyerekekkel próbálja megismertetni a futball-legendát?

Azt gondolom, hogy mindenki, aki szereti focit, a képregényt vagy Puskást, megtalálja benne azt, ami neki érdekes lehet. Nem volt cél, hogy csak gyerekeknek, vagy csak felnőtteknek készüljön a képregény. Tallai Gáborral olyan képregényt szerettünk volna készíteni Puskás Ferencről, ami nekünk tetszik, amivel elégedettek vagyunk, ez pedig sikerült. Most abban bízunk, hogy mások is ugyanígy lesznek vele.