„Szerintem a művészet lényegét tekintve szabad" – fogalmazott Szarvas József Kossuth-díjas színész, a Nemzeti Színház vezető színésze ma este a Bayer Show-ban. Szarvas József ősztől a színészosztályt fogja vezetni a megújult Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Mint mondta, "sokan biztosan azért jönnek majd az egyetemre, mert mi ott tanítunk. Én azt várom, hogy az egyetemen történjen valami személyes ügy, ami rólunk szól".

Szarvas József Kossuth-díjas színész a Bayer Show-ban azt mondta, hogy lehetetlen dolog Koltai Lajos világhírű, Kossuth-díjas operatőr döntését megkérdőjelezi, aki szintén elfogadta Vidnyánszky Attila felkérését és tanítani fog a Színművészetin.

Arra a kérdésre, hogy milyen változást vár az új egyetemtől, Szarvas József - utalva a baloldalhoz köthető, régi színművészetis vezetőkre - úgy felelt, ki kell venni abból a kátyúból az egyetemet, amelybe azok tették, akik szerint a művészet lényegénél fogva pártos. „Szerintem a művészet lényegét tekintve szabad" – hangsúlyozta.

Globális problémának látja, hogy mindenkit kultúrafogyasztóvá tettek, nem pedig teremtő alkotó emberré. „Jó ez nekünk? A kultúra teremtése a művelésből, a földből ered és ma legtávolabb a földtől vagyunk, vagyis magától a kultúrától."

Szarvas József a művészettel való első találkozásáról is érdeklődött Bayer Zsolt, arról, hogy egy Debrecen melletti tanyán hogyan érintette meg a művészet.

„Organikusan kötődtem mindig minden pillanatomhoz. Én már TSZ-ben nőttem fel, amit a paraszti kultúra milyenségétől elvágtak. Később olvastam Illyés Gyula Puszták népét, ahol azt írja, a kultúra hanyatlása a sanzonok megjelenésével kezdődött.

Én úgy éltem meg, hogy meghallottam a Táncdalfesztivált, a sanzont, és a fantáziám elindult, elvágyódtam. Minden pillanatot kihasználtam, ami errefelé terelt. Gyerekként nem tudtam mi az, színésznek lenni, de tudtam, hogy az a mese, ami a rádióban megy, az este az álmaimban előjön. 

A pénteken meghalt nagy színésznőre, Törőcsik Marira emlékezve Szarvas József arról beszélt, mindannyiunknak van valami hozzá kötődő létélménye. Amikor a színpadon volt, ott a színház felragyogott. Minden pillanata ajándék: olyan titkot hordozott és ápolt, gondozott és próbált nekünk átadni, aminek még ő sem járt a végére, de minden alkalommal, szorgalommal és alázattal nekiment a titok megfejtésének - tette hozzá.

Hozzátette: az igazi nagy művész olyan rejtett csatornán keresztül tud nekünk üzenni, költői úton, hiszen mindannyian készek vagyunk a költői hajlamra, amit a költői lelkünkön keresztül megértünk.