A mulatós zenész, Csocsesz, március veszítette el feleségét, és úgy érzi, ezt a fájdalmat sosem fogja kiheverni. Az asszony koronavírus-fertőzésben halt meg, előre érezte, hogy nagy a baj.

"Folyamatosan érzem Gyöngyi jelenlétét. A lelke visszajár, én pedig beszélek hozzá. A gyerekeknek is szólok, amikor megjelenik, de ők is tapasztalják" - mesélte Csocsesz a Borsnak, mit él át a gyászidőszakban. 

Amióta elment, rémálmok gyötörnek. Sokszor pedig azt álmodom, hogy szólnak, jobban van, de a felébredés után szembesülök a valósággal. Altatót kell szednem, mert nélküle alig tudok pihenni. Már beszéltem pszichológussal, aki elmondta, hogy ez teljesen normális reakció a gyászidőszakban, állítólag néhány hónap múlva jobb lesz."

Csocsesz szinte érintetlenül hagyta felesége tárgyait a házban. Néhány személyes holmijét a lánya vett magához, hogy a zenésznek ne kelljen nap mint nap szembesülnie velük. "Nyáron készült el az álomkonyhája. Még van a mélyhűtőben olyan étel, amit ő főzött, azt júniusban esszük meg a születésnapján" - folytatta.

A zenésznek ugyanakkor bűntudata is van, amiért nem töltött több időt a családjával, amíg megtehette. "Az jár a fejemben, bár több időt töltöttem volna vele. Gyöngyi nem dolgozott, itthon volt. Én voltam és vagyok a családfenntartó. A bányász lemegy a bányába, a zenész kiáll a színpadra. Rengeteget dolgoztam hétvégente, akkor voltam távol, amikor a többiek a családdal múlatták az időt. Megesett, hogy kibéreltem egy házat Balatonon, hogy a család nyaralni menjen, de én nem tartottam velük.

Amikor a család várta a mentőt, Karolina ment be a fürdőszobába az anyával, hogy segítsen neki készülődni. Gyöngyi még betegen is adott magára. A családfőnek a lány csak utólag mondta el, miről beszélgetett a édesanyjával, miközben ő mosakodott. A feleségem mélyen a szemébe néztt, és így szólt: Most haragudni fogsz rám, de meg fogok halni. Úgy tűnik, érzett valamit, de mi nem gondoltuk, hogy ekkora a baj

- idézte fel Csocsesz.

Rohamosan romlott az állapota

"Amikor kezdett rosszul lenni, még azt hittük, csak megfázott. Szombaton 38 fokos láza volt, vasárnap már negyven. Felhívtam az orvost, aki hűtőfürdőt és gyógyszereket javasolt, hozzátette, hogy a kórház csak a legvégső esetben kerüljön szóba. Folyamatosan mértük a véroxigénszintjét. Hétfőn rosszul volt, keddre jobban lett. Szerdára elmúlt a láz, és azt hittük, minden rendben van. Csütörtökön délelőtt észrevettem, hogy lebicsaklik a feje. Ismét megnéztük a véroxigénszintet, 78 volt. Ekkor hívtuk a segélyhívó központot."

Tizenhét napig küzdöttek az életéért

Hiába értek ki gyorsan a mentők, Csocsesz feleségének állapota nagyon gyorsan romlott. "Közel egy órát töltöttek itt, hogy szállítható állapotba hozzák. Rátették a fejére a lélegeztetőt, bekötötték az infúziót, én pedig folyamatosan beszéltem hozzá. Amikor hordágyon tolták be a kocsiba, vissza-visszanézett, hogy ott vagyok-e. A tekintetünk még találkozott. A mentőorvos megnyugtatott, hogy minden rendben lesz. Úgy engedtük el, hogy két nap múlva érte mehetek" - mondta. 

Nem sokkal később az asszonyt lélegezetőgépre kötötték, ekkor az állapota már kritikus volt. "A tizedik napon megpróbálták felébreszteni, de rosszul reagált, ezért visszaaltatták. Amikor bementem a doktornőhöz, elmondta, hogy Gyöngyi esélyei egyre rosszabbak, és ha el szeretnénk tőle búcsúzni, tegyük meg.

Csoszesz így folytatta a visszaemlékezést. "Tudtuk, hogy már csak Isten segíthet. Öt héttel ezelőtt még együtt nevettünk, most pedig már nem ölelhetem meg. Az elmúlt hetekben rengeteget sírtam, de már kizokogtam a könnyeimet. Nincs ellenségem, de ha lenne, neki sem kívánnám, hogy átélje azt, amit mi.

Gyerekként találkoztak

Csocsesz és felesége gyerekkorukban találkoztak az iskolában. Mivel a nő néhány évvel idősebb volt nála, akkor még nem kerültek közelebb egymáshoz. Tinédszerek voltak, amikor egy nap véletlenül összefutottak a villamoson. „A napokban került a kezembe egy szerelmes vers, amit még húszévesen írtam neki. Megőrizte. Nagyon jó lelke volt, egy szál virgának is úgy tudott örülni, mintha valami méregdrága ékszert kapott volna."