Mindahhoz, amit Orbán Viktor akar, hogy egy olyan szuverén, magabíró, súllyal rendelkező ország legyen Magyarország, amely komoly befolyással bír a térségben és van szava Európában, mindennap tenni kell, és van még feladat bőven, ezért mondom azt, hogy a könyv nem az elmúlt tíz évről, hanem az Orbán-korszak első tíz évéről szól - mondta az Origónak G. Fodor Gábor, akinek a napokban jelent meg Az Orbán-szabály című könyve. 

Miért döntött úgy, hogy megírja ezt a könyvet? Mi volt a célja?

Kezdjük azzal, hogy nem volt szándékomban semmiféle könyvet sem írni. Aztán kaptam egy telefonhívást Schmidt Máriától, aki azt mondta, hogy kellene egy jó könyv erről a mögöttünk hagyott tíz évről, és csak én vagyok képes megírni ezt úgy, ahogy azt kellene. Először persze a kételyek voltak bennem, aztán szép lassan egyre jobban foglalkoztatott a dolog, végül a kételyeket is félretettem, elvégre mindenki olyan könyvet ír, amilyet tud. Én ilyet tudok. 

Ez a könyv valójában egy Orbán-könyv. A mögöttünk hagyott tíz évet ugyanis én az Orbán-korszak első tíz évének tekintem. A korszak, amiben élünk, az Orbán-korszak.  Valóságos irodalmi bravúr lenne ugyanis Orbánt kihagyni a történetből. Az ő gondolkodása, cselekvéseinek és döntéseinek számbavétele és megértése nélkül nem lehet érvényeset mondani mindarról, ami velünk történik. Hogy lett Magyarország tíz év alatt egy lesajnált országból tényező, hogy változtak meg körülöttünk és bennünk is a dolgok, hogy most már elhisszük lehetséges és sikerülhet. A sikert pedig nem szégyellni kell, hanem büszkének kell rá lenni.

Persze, egy ilyen könyvet írni merészség is. Egy történész talán egyszerűbb helyzetben van, a múlttal van dolga, a jelenről kétségtelenül nehezebb érvényeset mondani: a hős él, és még mindig mondhatja, ez az egész okoskodás érvénytelen.

G. Fodor Gábor könyve, Az Orbán-szabályFotó: Polyák Attila - Origo

A könyvben az elmúlt 10 év kerül igazából mérlegre, de nem lehet azt mondani, hogy 1989 óta van egy Orbán-korszak? 1990-94 között is hosszú ideig nyerésre állt a Fidesz.

A politikában a kemény munkát, a győzelmek és vereségek tapasztalatainak feldolgozását nem lehet megspórolni. A jobboldal másfél évtizedes, szisztematikus munkával 2010-ben jutott el oda, hogy egy új jobboldali korszak kiépítésébe fogjon. Ledöntse a baloldal "igazságait", új szabályokat és igazságokat állítson a helyébe, emögé társadalmi többséget tudjon állítani, és az így kiharcolt egységet megvédje, sőt továbberősítse. És még hol a vége.  Mindahhoz, amit Orbán akar, hogy egy olyan szuverén, magabíró, súllyal rendelkező ország legyen Magyarország, amely komoly befolyással bír a térségben és van szava Európában, mindennap tenni kell, és van még feladat bőven, ezért mondom azt, hogy a könyv nem az elmúlt tíz évről, hanem az Orbán-korszak első tíz évéről szól. 

Az Orbán-szabály pontosan mit is takar? Ez egyedi, vagy más országokban is megtalálható?

Talán arról, hogy mi a titok. A politikát emberek csinálják, és nem mindegy hogy csinálják. Van szerintem olyan, hogy politikai tudás, ennek gyakorlásához pedig sok minden kell, képességek, ösztön, észjárás. Egy kivételes tudás kivételes gyakorlásáról van tehát szó, aminek az eredménye, a következtetései mintegy szabályokba foglalhatók. Az Orbán-szabály erről szól.

Arról, hogy hogy járnak el a politikai vezetők. Mi az, ami csak Orbánra jellemző, és mi az, ami rokonítja őt más politikai vezetőkkel. Mert az Orbán-szabályok egy része akár lehetne De Gaulle- vagy Reagan-szabály is.  Ebből az is következik, hogy Orbánt ez a politikai teljesítmény felteszi a nagypályára, a világpolitika alakítói közzé. Például azzal, hogy megnyerte a migrációs vitát, szava lett Európa jövőjének alakításában.

G. Fodor Gábor: Orbán úgy gondolkodik a politikáról, hogy az úttörésFotó: Polyák Attila - Origo

A koronavírus-válságra adott magyar válasz a migrációs válságra adott válaszhoz hasonlóan útmutató lehet?

Orbán úgy gondolkodik a politikáról, hogy az úttörés. Különösen így van ez, ha nincs kész modell, amit követhetnénk. A 2008-as gazdasági válság arról szólt, hogy a Nyugat alól kiment a modell, saját út kell és Orbánban megvolt az úttörés bátorsága. Orbánék olyan döntéseket hoztak, amelyek kiverték a biztosítékot, és ehhez nem kérték senkinek sem a helyeslését, vagy jóváhagyását (bankadó, rezsicsökkentés, multiadó). Orbán ugyanezt tette a 2015-ös migrációs válság során is. Azt mondta először is, hogy egyenes összefüggés van az illegális bevándorlás és a terrorizmus között, a migráció tehát nem jó, hanem rossz dolog, meg kell állítani. És nemcsak meg kell, hanem meg is lehet (kerítésépítés), ráadásul jogunk van eldönteni, hogy kivel akarunk együtt élni és kivel nem. Ez megint kiverte a biztosítékot. Mint ahogy az is, hogy a pandémiával való küzdelemben azt mondta, ha a brüsszeli vakcinabeszerzés elégtelen, akkor máshonnan kell vakcinát szerezni. Megint felhördülés lett az eredmény, de megint csak neki lett igaza, Így megy ez.

Mennyire segítette az Orbán-korszak azt, hogy megváltozott a magyar álláspont az EU-hoz?

Orbán politikájának talán az az egyik vonzereje, hogy mindenki számára érthető módon meg tudja mondani, hogy mi a helyzet, mi a probléma és mit kell tenni. Az unióval kapcsolatban az a helyzet, hogy egyfelől van Európa, és mi magyarok, mi is Európa vagyunk, és van Brüsszel, ami meg a probléma, mert hogy a brüsszeli bürokraták úgy tűnik, semmilyen olyan kérdést nem tudnak megoldani, ami az európai emberek életét érinti. Hogy maradjunk a pandémiánál, még arra sem képesek, hogy érvényt szerezzenek szerződésbe foglalt akaratuknak, hogy behajtsák a nekünk járó vakcinamennyiséget.  Ebből következik a mit kell tenni: meg kell tehát változtatni Brüsszelt. És a magyarok ezt értik. Európa-pártiak, de utálják Brüsszelt. Kézbe kell tehát venni az irányítást, erre irányulhat majd a most formálódó jobboldali reneszánsz.

"Van az a mondás, hogy Orbánnak nem igaza volt, nem is csak egyszerűen igaza van, hanem igaza lesz"Fotó: Polyák Attila - Origo

Orbán látta meg, hogy a világ megváltozott?

Van az a mondás, hogy Orbánnak nem igaza volt, nem is csak egyszerűen igaza van, hanem igaza lesz. Jó néhány lépéssel előrébb tud gondolkodni, mint a riválisai és van bátorsága, hogy olyat lépjen, amit más nem merne.

Mit tanul tőle a többi hazai politikai szereplő?

Azt mondanám: tanulhatna. Lenne mit. A baloldal azonban mintha egész más ligában játszhatna, és mintha a játék sem lenne ugyanaz. Hiányoznak onnan azok a politikai személyiségek, akik képesek lennének cselekvő egységet teremteni. Ráadásul szerintem a gondolat, az intellektus, az ösztön is hiányzik. Az nem lesz elég, hogy gyűlöljük közösen Orbánt, a gyűlöletből nem épül semmi.