Jót akarnak, jó szándékúak a francia tábornokok, akik nyílt levelükben a polgárháborús veszélyről írtak, ez Eric Zemmour, a világhírű esszéíró véleménye. Macron hadügyminiszternőjét, a szocialista politikus Florence Parlyt viszont gyávának tartja. A tábornokok az után fordultak a nyilvánossághoz, hogy egy tunéziai bevándorló elvágta egy rendőrnő torkát egy Párizs melletti rendőrőrsön. Ahogy mondták, ez volt az utolsó csepp a pohárban. Elegük lett abból, ami Franciaországban van: az engedékeny bevándorlási politikából és a muszlim, erőszakos párhuzamos társadalomból.

Előzmény: Az Origo itt írt arról, hogy  április 21-én 20 francia tábornok felhívást tett közzé, amelyben arról írnak, hogy ha nem oldja meg a francia állam a rendőrök elleni erőszakot és a bevándorlás megfelelő kezelését, akkor polgárháború következhet be.  A felhívásra az után került sor, hogy egy tunéziai bevándorló (aki 10 évig illegálisan élt Párizsban) halálra késelt egy rendőrnőt Párizs elővárosában, Rambouillet-ben. A tunéziai bevándorló Allah Akbart üvöltött, amikor elvágta a rendőrnő torkát, a francia ügyészség terrorcselekménynek minősítette az esetet. A nagy hatású nyílt levél következménye: Macron kormánya a tábornokok ellen fordult, Florence Parly hadügyminiszternő, korábbi szocialista politikus pedig bejelentette, hogyha aktív tábornokok is vannak az aláírók között, akkor büntetésre számíthatnak. Hadbíróság elé kerülnek. 

Rendőrök a rendőrőrs előtt 2021. április 23-án, miután egy tunéziai migráns késsel megölt egy rendőrnőtForrás: MTI/AP/Michel Euler

Az egyik legnagyobb hatású konzervatív esszéíró, Eric Zemmour a Le Figaróban nagyon érdekes tanulmányt írt az ügyről. 

„Franciaországban nyugton hagyjuk a tüzet gyújtókat, viszont üldözzük azokat, akik vészharangot kongatnak”, kezdi írását Zemmour, Chamfort-t, a XVIII. századi költőt és moralistát idézve, azzal a megjegyzéssel, hogy ez az idézet jutott eszébe azokról a túldimenzionált reakciókról, amelyeket a tábornokok „Valeurs Actuelles”-ben megjelent levele váltott ki. „A nyugdíjas tábornokok” kifejezés kísértetiesen emlékeztet arra, ahogy De Gaulle tábornokot szokták minősíteni az 1961-es algériai puccsot követően, ráadásul a „nyugdíjas tábornokok” levele április 21-én jelent meg, az említett puccs évfordulóján.

Migránsok gyújtogatnak Párizs külvárosában, Sarcelles-ben

„Még ha tiszták is a levél szerzőinek szándékai, és levelüket egy héttel korábban már elküldték a szerkesztőségbe, érdemes tovább folytatni az összehasonlítást”, mondja Zemmour. „60 évvel ezelőtt a puccsisták meg akarták őrizni Francia-Algériát, miközben De Gaulle Algéria függetlenségét szorgalmazta, azért, ahogy egyik fontos bizalmasa, a diplomata, közíró Alain Peyrefitte fogalmazott, hogy a falumat ne nevezzék Colombey-les-deux-Mosquées-nak, vagyis Colombey-két mecset falvának”.

De Gaulle tábornok emlékműve Colombey-ben

„Ma egyébként 3 mecset is van Colombey környékén”, folytatja Zemmour. Ezenkívül egy állandó gerillacsapat tartja tűz alatt az iszlamizált francia külvárosokat. A tábornokok visszautasítják az iszlámizmus, a „külvárosi hordák” elleni politika lazítását, rámutatnak „egyfajta sajátos antirasszizmusra”, amelynek képviselői a „gyűlölet és a fanatizmus partizánjai”, akik „faji háborúkat” akarnak.

Gyújtogatás Bobigny-ban, Párizs külvárosában

„Ezernyi civil akarja aláírni a felhívást. A hadsereg soha nem volt ennyire népszerű az országban. A külvárosi gerilla és a dzsihadista bűncselekmények miatt a közvélemény egyre jobban növekvő része véli úgy, hogy az iszlamizált külvárosokban már csak a hadsereg beavatkozásával lehet helyreállítani a rendet.”

„Ki az, aki komolyan azt tudná mondani, hogy tévednek? Ki tagadhatná le komoly, hazafias érzelmektől táplált legitim nyugtalanságukat?" - kérdezi a világhírű esszéíró, majd hozzáteszi, hogy „amikor a nyugdíjas tábornokok felhívják még aktív katonatársaikat, hogy vegyenek részt egy veszélyes küldetésben, amelynek civilizációs értékeink és honfitársaink megóvása a célja, akkor abban Jean-Luc Mélenchon, a szélsőbaloldal egyik prominens vezetője összeesküvést lát. Ami pedig a hadügyminiszter asszonyt, Florence Parlyt illeti, szankciókat ígér, és az emberei tűvé teszik az aláírók listáját azért, hogy találjanak rajta egy aktív tábornokot. A kormányzatban eközben előveszik a régi jó, de már elkoptatott szerepjátékot, és Marine Le Pennel ijesztgetnek, mint madárijesztő a madarakat."

Felgyújtott autókat oltanak a tűzoltók 2018-ban Nantes-ban, egy zavargás után

„Mindenki mindenki ellen"

„Ennél viszont sokkal nagyobb a tét”, folytatja Zemmour. „A rendőrök naponta erőszak áldozatai lesznek, megkövezik őket, halálos lövések célpontjai. Ugyanígy megtámadják a tűzoltókat, orvosokat, tanárokat, iskolákat égetnek föl. Az állam képtelen saját területének védelmére, és többé nem tudja biztosítani a rendet, azt, amiből pedig a legitimitása fakad. Lassan, de biztosan oda jutunk, amit Hobbes így írt le: „mindenki mindenki ellen háborúzik”. (Thomas Hobbes a XVII. századi angol felvilágosodás nagy filozófusa, a modern politikai filozófia egyik megalapítójaként megalkotta a „társadalmi szerződés” fogalmát, amelynek leegyszerűsítve az a lényege, hogy az emberek szabadságjogaik egy részét átruházzák az államra, amely cserébe többek között - ha kell, fegyverrel is - védelmet biztosít számukra.)