Konferencia Európa jövőjéről – mélyülő konfliktusok vagy új európai egység?

Többnyelvű konferenciasorozat indul május 9-én az EU vezetőinek részvételével az Unió jövőjéről. A tanácskozáson az eddigi tervek alapján 9 különböző, az EU jövője szempontjából meghatározó témában fognak egyeztetni a résztvevők, így például egyebek mellett az éghajlatváltozás, az egészségügy, az Unió gazdaságának erősítése, valamint a migráció kérdése is napirendre kerül. Várhatóan a szuverenista és a globalista elképzelések fognak ütközni az egyeztetések során, mivel egyes országok az integráció további mélyítését tűznék ki célul, míg mások a nemzetállami hatásköröket továbbra is védenék - írja elemzésében a Századvég. A szuverenisták szerint erre azért van szükség, mert a nemzeti parlamentek, valamint az egyes országok által megbízott kormányok azok, akik valóban bírják az európai választók felhatalmazását és bizalmát, és minden további jelentős nemzeti hatáskörvesztés demokráciadeficithez vezetne. Ugyanakkor a jelenlegi válsághelyzet is megmutatta, hogy az unióban élő minden ember közös érdeke, hogy Brüsszel hatékonyabb legyen a jövőben. 

Előtérbe kerülhetnek a bővítéssel kapcsolatos kérdések

A konferencia résztvevői az eddigi tervek alapján 9 különböző, az EU jövője szempontjából meghatározó témában fognak egyeztetni. Ezek az éghajlatváltozás és környezetvédelem; az egészségügy; az erősebb gazdaság, társadalmi igazságosság és foglalkoztatás; az EU a világban; az értékek és jogok, jogállamiság, biztonság kérdése; a digitális átállás; az európai demokrácia helyzete; a migráció; valamint az oktatás, kultúra, ifjúság és sport kérdésköre. A konferencia szervezői erre a célra egy külön platformot hoztak létre, amely összesítésben tartalmazza majd az egyéni véleményeket az egyeztetési folyamatban.

Dubravka Šuica, az Európai Bizottság alelnöke úgy fogalmazott, a konferencia célja a képviseleti demokrácia előmozdítása az EU-n belül, egyúttal válasz arra a polgári igényre, hogy az uniós döntéshozatali mechanizmusok az uniós polgárokhoz minél közelebb működjenek. A résztvevők várhatóan áttekintik az EU korábbi válságait és jelenlegi problémáit, így minden bizonnyal szóba kerül majd az eurozóna válsága, Görögország és az euró megmentése, a 2015 óta tartó migrációs válság, a környező régiók instabilitása (Arab tavasz, Ukrajna és Fehéroroszország helyzete), vagy a Brexit. Ezen túl a koronavírus-járvány és annak kezelése, az Unió gazdasági helyzete a világpiacokon, egyes jogállamisági kérdések, valamint nem utolsó sorban a további tagállami csatlakozások akadozása is a kiemelt témák közé tartozhat. Ez utóbbi különösen fontos lehet az EU jövőjét illetően, hiszen a Brexit megvalósulásával először fordult elő az Európai Unió története során, hogy tagállamainak száma csökkent, ami jelentős gyengülést mutathat kifelé, a világpolitika erőterében. Különösen úgy, hogy az utolsó tagállami csatlakozás 2013-ban valósult meg Horvátország belépésével, és így az elmúlt 8 évben az Unió a britek kiválása mellett nem tudta növelni tagországainak számát.

Fontos hangsúlyozni, hogy

a bővítés kérdése az EU jövőjének sikeressége szempontjából kulcsfontosságú,

hiszen az Uniónak képesnek kell lennie arra, hogy a többi európai ország számára vonzó, csatlakozásra érdemes közösség képét mutassa. A Nyugat-Balkán integrációja mind geostratégiai szempontból, mind pedig a migrációs útvonalak megfelelő ellenőrzése miatt is kiemelt fontosságú az Unió szemszögéből. Magyar szempontból is nagy jelentőséggel bír az EU bővítése, hiszen hazánk delegálta Várhelyi Olivér személyében a szomszédság- és bővítéspolitikáért felelős biztost, akinek tavaly év végi nyilatkozata alapján a Bizottság mandátumának lejártáig szeretnék, ha legalább egy ország készen állna az uniós csatlakozásra. Az eddigi egyeztetések alapján várhatóan Szerbia vagy Montenegró lehet az Európai Unió következő tagja, de Albániával és Észak-Macedóniával is megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások.

Amennyiben sikerülne akár egy, akár több nyugat-balkáni országgal eljutni a lehetséges csatlakozás egy következő lépéséhez, az komoly sikert jelentene az utóbbi években inkább gyengébben teljesítő EU-s külpolitika számára.

Az alapítók saját politikai érdekeik érvényesítésére használnák a találkozót

A korábbi megnyilatkozások alapján feltételezhető, hogy Macron francia elnök azt szeretné, ha a 2022 I. félévi francia elnökség olyan integrációs impulzus lenne, ami segítheti újraválasztási kampányát. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a Politico legutóbbi felmérése szerint Macron jelenlegi támogatottsága, 25 százalék, míg Le Pen pedig 26 százalékon áll, és a francia szavazók 59 százaléka nem elégedett Macron eddigi teljesítményével. Ez több szakértő szerint elsősorban a nem megfelelő járványkezelésnek, illetve a francia migrációs helyzetnek és az azzal kapcsolatba hozható közbiztonsági problémáknak, erőszakos cselekményeknek köszönhető.

Berlin és Brüsszel az Alkotmányos Alapszerződés népszavazások általi bukása utáni, 2007-es Berlini nyilatkozat megismétlődését várja, amely lökést adott az integrációnak és a 2009-es Lisszaboni szerződéshez vezetett, most a 2024-es EP-választás lenne a céldátum egy újabb közös nyilatkozatra. Angela Merkel német kancellár április 21-én úgy fogalmazott, hogy az EU-nak nagyobb hatalomra van szüksége a tagállamok eltérő válaszainak összehangolásához a koronavírus-járványhoz hasonló egészségügyi válságok hatékonyabb kezeléséhez. Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője szerint fel kell használni a közelgő, az EU jövőjével foglalkozó konferenciát, hogy hosszan és alaposan átgondolják, vajon valóban szükség van-e a Lisszaboni Szerződés megváltozására.

Ugyanakkor 12 tagország - Ausztria, Cseh Köztársaság, Dánia, Észtország, Finnország, Írország, Lettország, Litvánia, Málta, Hollandia, Szlovákia és Svédország – már korábban jelezte, hogy a konferencia nem eredményezhet jogi kötelezettségeket és szerződésváltozásokat.

Magyarország a nemzeti álláspont pártján

A konferencia kapcsán korábban Trócsányi László kormánypárti európai parlamenti képviselő is állást foglalt, aki úgy fogalmazott, hogy a nemzeti parlamentek közelebb vannak az emberekhez, és jelentős erőforrásokkal rendelkeznek. A politikus szerint „a közel 8500 alsóházi és felsőházi nemzeti parlamenti képviselő hatékony bevonása megerősítené az Európa jövőjéről szóló konferencia sikerességét és legitimitását, részvételükkel csökkenhetne a polgárok és az uniós döntéshozatal közötti távolság. Trócsányi sajnálatát fejezte ki azonban amiatt, hogy a nemzeti parlamentek nem kapnak valódi lehetőséget a részvételre.

A tanácskozás tétje: több Brüsszel vagy erősebb nemzetállamok?

Alapvetően már most látszik egy komoly törésvonal az Európai Unióban, annak jövőjét illetően. A kérdés természeténél fogva bonyolult, és számos témában eltérőek az egyes tagállamok álláspontjai, ugyanakkor az

egyértelműen kitűnik, hogy a szuverenista és a birodalmi elképzelések fognak ütközni az egyeztetések során.

Míg egyes országok az integráció további mélyítését tűznék ki célul, addig mások azon az állásponton vannak, hogy a nemzetállami hatásköröket továbbra is védeni kell. A szuverenista álláspontot látszik igazolni az európai választók véleménye is. A Századvég legutóbbi, az EU minden tagállamára kiterjedő Európa Projekt nevű kutatása szerint az európaiak az erős nemzetállamok Európájában hisznek. A válaszadók 49 százaléka gondolja úgy, hogy a tagállamoknak kellene több hatalmuknak lennie az EU fölött, míg csupán 34 százalékuk vélekedik úgy, hogy az EU-nak kellene, hogy több hatalma legyen a tagállamok fölött.

Számos kérdésben kell dűlőre jutnia az Európai Unió vezetőinek, az azonban egyértelmű, és a jelenlegi válsághelyzet is megmutatta, hogy minden uniós ország és állampolgár közös érdeke volna, hogy

Brüsszel egy hatékonyabb és az uniós polgárokhoz közelebb álló, azok hétköznapi problémáit jobban megértő szereplő legyen

- írja a Századvég elemzése.