Május 12. az ápolók nemzetközi napja, ennek alkalmából az Oroscafé interjút készített Vinczéné Farkas Mónika intenzíves szakápolóval.

Vinczéné Farkas Mónika több mint 20 éve dolgozik az orosházi Dr. László Elek Kórház és Rendelőintézet intenzív osztályán. Ebben a hivatásban találta meg önmagát, ezt talán annak is köszönheti, hogy elmondása szerint egy hihetetlen jó csapattal dolgozik itt együtt.

"A keménymag a 20-25 közös év alatt rettenetesen összekovácsolódott. Összetartunk, segítjük egymást, lelket öntünk egymásba, mert bizony erre is szükség van. Az első elveszített beteg után hónapokig tartott, mire fel tudtam dolgozni a történteket. Mindig őt láttam, ha becsuktam a szemem. Aztán rájöttem, hogy muszáj egy falat húznom, különben meg fogok bolondulni. Persze most is van olyan, hogy a hozzátartozóval együtt sírok. Sokan azt hiszik rólunk, hogy nagyon erősek vagyunk lelkileg, mert mondjuk míg a betegágy mellett beszélek a családdal, bírom tartani magam...Csak épp aztán lehet, kimegyek az öltözőbe, és sírok" – folytatta.

Aki ezen a pályán dolgozik, nem hétfőtől péntekig, nem 8-tól 4-ig van a munkahelyén, sőt, gyakran nem élvezheti az ünnepnapok örömét sem.

Ez egy olyan hivatás, mely során végig kell csinálnod minden egyes nap a feladataidat ugyanolyan lelkiismeretesen, ugyanolyan precizitással akkor is, ha tudod, az az ember sosem fog már kijutni innen. Talán ez benne az igazán nehéz. Ezt kevesen bírják – emelte ki.

Mónika azt mondja, a Coviddal kapcsolatban számára az volt az igazán nehéz, hogy a saját vagy a nála fiatalabb korosztályból is sokan meghaltak. Az egyik kolléganője is megfertőződött, és ott feküdt benn az osztályon. Az ápoló elmondása szerint betegként még borzasztóbb látni, hogy a mellette lévő ágyon meghal valaki, és attól félni, hogy ő lesz a következő.

Mi tanítottuk be a más osztályról érkező, önként jelentkező nővéreket. Volt, aki nyugdíj előtt állt, mégis vállalta, hogy jön és segít. Kívülről talán úgy tűnhet, a sok gép dolgozik helyettünk, de az igazság az, hogy azok inkább csak segítenek nekünk. A gépeket be kell állítani, a gyógyszeradagolóba fel kell szívni a gyógyszert, a lélegeztetőgépet folyamatosan figyelni kell. Ha gyomorszondán keresztül etetjük is a beteget, azt is össze kell állítani valakinek. Ott a nyolc-tíz infúziós pumpa, mellette lehet, a dializáló gép is, és mindig mindent a megfelelő időben kell kezelnünk" – emelte ki.