Babácsi Benjamin: A színpad a lélek játszótere, a tánc katartikus élményt ad nekem

Korhatár nélkül címmel tűzi műsorra táncestjét a Budapesti Operettszínház az online térben. A Magyar Nemzet újságírója Babácsi Benjamin balettművésszel beszélgetett a vasárnapig több időpontban megtekinthető előadásról, pályájának fontos állomásairól, mesterekről, szerepálmokról, és arról, hogy mit jelent neki a balett.

Újabb mérföldkőhöz érkezett a Budapesti Operettszínház, ugyanis a Diótörő után egy rendkívüli nagybalett-összeállításban csodálhatjuk meg a teátrum balett-táncosait az Operett online-on. A Korhatár nélkül című táncest első részében körbetáncolják a balett világát A hattyúk tavától A mosoly országáig a legszebb pas de deux-kkel és kartáncokkal, míg a második felvonás a barokk kor báli balett éjszakáinak hangulatát hivatott előhívni Felix Mendelssohn klasszicista stílusban írt szimfóniájára.

Ez az első nagyszínpadi kortárs balettkoreográfia a Budapesti Operettszínházban, mely kortárs létére klasszikus és neoklasszikus elemeket is ötvöz

– mondta Babácsi Benjamin, akit Hacsaturján Kardtáncában, a Kínai szvitben és Felix Mendelssohn-Bartholdy Olasz szimfóniájában is láthatunk. A Kínai szvitnél Bajári Levente koreográfussal könnyű dolgom volt, hiszen régóta ismerjük egymást, kollégák voltunk az Operaházban, ám az Olasz szimfónia napról napra állt össze – emlékezett vissza a közös munkára Babácsi Benjamin, aki örömmel osztotta meg a Magyar Nemzettel pályájának felejthetetlen pillanatait is.

Bár nyolcéves korában egyáltalán nem akart balettművész lenni, idővel mégis úgy alakult, hogy erre tette fel az életét. Édesanyjának köszönheti, hogy ez lett a hivatása, ugyanis ő íratta be a Magyar Táncművészeti Főiskolára, ami ma már egyetem. Gyerekként nehéz volt megszokni a mindennapi balett-termi órákat, próbákat, a fegyelmet, de szép lassan az életem szerves részévé vált a balett. A sikerélményeim határozták meg a pályám, mindig azok vittek előre – hangsúlyozta. A balettművész érdeklődésünkre elmondta, hogy a főiskolás éveknek köszönheti azt a munka iránti alázatot, ami az élet más területein is mindmáig javára válik. Emellett a tánc erősen formálta a mentalitását, a személyiségét, amihez nagyban hozzájárultak mesterei.

"Alázattal és maximalizmussal állok mindannak elébe, amit az élet felkínál" Forrás: Budapesti Operettszínház/Juhász Éva

Remek, ám szigorú mestereim voltak a főiskolán. A szakma alapjait Fodor Gyulától és Gál Jenőtől tanultam meg, Szakály György pedig rendre, fegyelemre is tanított. De nagyon sokat köszönhetek Keveházi Gábornak is – idézte fel főiskolás éveit Babácsi Benjamin, aki azt is elárulta, hogy mesterei mindig ellátták jó tanácsokkal, egyengették útját. A Diótörő herceg szerepére Szakály György készítette fel. Ez az előadás végigkíséri a balett-táncosok pályáját. A Magyar Állami Operaház után a Budapesti Operettszínházban is eltáncolhattam a főszerepet, a Diótörő herceget, ami azért volt különleges, mert ezzel az előadással debütálhattam a nagyszínpadon – mutatott rá a balettművész.

Babácsi Benjamin az itthoni tanulmányok mellett külföldi nyári kurzusokon is részt vett. Életének meghatározó élménye volt a Pittsburghben eltöltött egy hónapos kurzus, ott érezte először, hogy szárnyal. Szerencsésnek tartja magát, mert miután elvégezte a főiskolát, tánckari művészként kezdte a pályáját a Magyar Állami Operaházban, de szólókat és főszerepeket is táncolt öt éven át, 2018-ig. Néhány évvel később került a Budapesti Operettszínházhoz, ahol tavaly karácsonykor a Karácsonyi csillagok – a Diótörő legszebb táncaival című műsorban láthatta a közönség.
A művész azt is elmesélte, hogy a balett számára a teljes kikapcsolódást és relaxációt jelenti.

A balett-teremben ki tudom zárni a külvilágot, ráadásul a tánc nagyon sokszor segített már átlendülni magánéleti gondokon. A színpad a lélek játszótere, a tánc mindig katartikus élményt ad nekem. Mindehhez pedig a közönség is hozzájárul, hiszen az ő tapsuk nemcsak az aznapi előadásért szól, hanem az azt megelőző kemény munkáért is – jegyezte meg Babácsi Benjamin.

Van szerepálma? – tette fel a Magyar Nemzet a kérdést. Az Anyegin című balettelőadásból Lenszkijt, a Manon című darabból Des Grieux lovagot táncolnám el, de igazából minden nagy klasszikusnak örülnék – mondta, majd hozzátette, hogy a Giselle című romantikus balett férfi főszerepét, vagy Seregi László Rómeó és Júlia című darabjának Rómeóját is szívesen eltáncolná, hisz az utóbbi főszerep minden táncos álma. Alázattal és maximalizmussal állok mindannak elébe, amit az élet felkínál – szögezte le a balettművész.