Hogyan alakul Szergej Rebrov sorsa?
Az elmúlt 10 év egyik legnagyobb eredménye, hogy nem érzelmi, hanem racionális alapon közelítünk meg minden egyes fontos döntést. Az a mostani legnagyobb problémánk, hogy Szergej Rebrov február 10-én felmondott a Ferencvárosnál. A menedzserén keresztül csak annyit közölt, hogy az év végén szeretne távozni, és keressünk új edzőt. Ez váratlanul ért. Eszem ágában sem volt váltani, és nem is tudok arról, hogy a klubon belül bármilyen áthidalhatatlan ellentét lett volna az edző és a menedzsment között. Felelős vezetőként nem tehetem meg, hogy a csapat itt álljon egy BL-selejtező előtt edző nélkül.
Körülnéztünk a piacon, és már vannak lehetséges jelöltjeink.
Aki engem ismer, az tudja, hogy ha nekem valakivel problémám van, azt mindig a szemébe mondom, őszintén, de itt erről szó sem volt. Persze, van egy érzelmi része a dolognak. Azt hittem, hogy a megbecsülésünket legalább anyagilag kifejezzük, mert Rebrov európai szinten is nagyon jól keresett. Mi mindent megtettünk azért, hogy ő sikeres legyen. Egy zseniális edző, olyan, amilyenre mindig is vágytam, de el kell fogadnom a döntését. Szeretném, ha leülnénk és beszélgetnénk egymással. Ez még hátravan.
Erről az elmúlt 10 évről szól egyébként a könyv is, amit írt?
Amit ígértünk, az mostanra teljesült. Azt vállaltuk 2010-ben, hogy vissza fogjuk vinni a Fradit a nemzetközi porondra. Amikor az FTC bejutott a Bajnokok Ligájába, akkor az UEFA hivatalos honlapja arról írt, hogy egy nagy csapat tért vissza a sorozatba. Abban a pillanatban éreztem azt, hogy sikerült visszakerülnünk oda, ahová mindig is vágytunk, és ahová mindig is tartoztunk. Másrészt az a szolgálat, hogy 10 évet tölthettem a klub élén, egy óriási megtiszteltetés számomra. November óta írom ezt a könyvet, az elsőt és minden bizonnyal az utolsót is egyben.
Milyen volt visszatekinteni az elnöki ciklus kezdetére a könyv írása során?
Tíz évvel ezelőtt kezdődött az a folyamat, hogy leültünk a Ferencvárosban dolgozókkal és az egykori bajnokokkal. Elmondtam, hogy a klub egy éven belül csődbe megy, ha nem történik gyökeres változás. Arról is beszéltem, hogy én mit gondolok, milyen konkrét tervekkel vállalom a klub vezetését. Három dolgot kellett tenni: rendbe szedni a gazdálkodást. Ha ez sikerül, átlátható és transzparens, akkor jönni fognak a szponzorok. Ha pedig jönnek a támogatók, akkor lehet sportszakmailag is előrébb lépni. Ebben megállapodtunk, és ez lett az elnökségem mottója.
Az első időszak valóban legendás volt, mert az is előfordult, hogy Orosz Palival közösen kellett pénzt kölcsönkérnünk. De akadt arra is példa, hogy kifizetetlen számlák miatt le akarták szerelni a gázórákat.
Aki akkoriban belépett az irodám ajtaján, az általában a korábbi adósságokat akarta behajtani. Káosz volt mindenütt. Megkérdeztük a szakosztályokat, hogy hány sportolójuk van, és senki nem tudott erre egyenes választ adni. Mindez nagyon távolt állt egy európai klubmodelltől.
A legnehezebb az volt, hogy rá kellett bírni a szakosztályvezetőket arra, hogy az átláthatóság eredményre vezet. Mert, ha így kezdünk el működni, akkor idővel lesz pénz. Ha pedig lesz elég pénz, akkor lehet előrelépni sportszakmai téren is. Minderre ráment öt év, eddig tartott, hogy ezt a szemléletet sikerüljön megváltoztatnunk. Volt persze olyan szakosztály, ahol nagyon nehéz döntéseket kellett hozni, mert nem tudtak átállni erre a működési modellre, és így bizony értékes embereket is el kellett engedni.
Mindezek mellett a teljesen leromlott állapotban lévő infrastruktúrát is rendbe kellett tenni.
A stadionépítés 2014-ben egy nagyon inspiráló folyamat volt. Egy magas minőségű környezetet hozott a klubba, ami a munkavégzés színvonalában is változást jelentett.
Ezzel párhuzamosan a Népligetben lévő központunkban is elkezdődött az átalakítás. Évekbe telt, lépésről lépésre haladtunk, de mára sikerült elérni, hogy aki ide belép, az valóban európai minőséget és kiszolgálást kap. Elég csak a Liget éttermet vagy a hotelünket megnézni.
Ön szerint mi vezetett oda, hogy 2010-re ilyen állapotba jutott Magyarország legnépszerűbb klubja?
Nem szeretnék visszafelé mutogatni, és nem is akarom bírálni, hogy mit tettek az elődeim. Nekem alapvetően a Ferencváros vezetése egy szolgálat. Ezt a klubot úgy terelgettem, mintha a saját, édesgyerekemet neveltem volna. Minden döntés előtt az vezérelt, hogy mi a legjobb a klub számára, az én egyéni szempontjaim egyáltalán nem számítottak. Az egész magyar sportélet 2010-re teljesen ki volt éheztetve, és ennek legfőbb oka, hogy a mindenkori baloldali vezetés nem foglalkozik a sporttal. Nemhogy támogatás nem volt, úgy, mint manapság, de az adótörvények is teljesen átláthatatlanok voltak az ő regnálásuk idején.
A baloldal hozzáállása ma is jól látható. Elég csak megnézni, mi történik az érdi, egri, siófoki, ózdi, diósgyőri sportklubokkal, ahol baloldali lett a városvezetés. Azt gondoltam, hogy a IX. kerület polgármestere, Baranyi Krisztina számára is a Ferencvárosi Torna Club lesz az első, és találunk közös nevezőt. A legnagyobb sajnálatomra ez nem sikerült, minden támogatást elvett tőlünk a kerület és a főváros is.
Volt-e olyan pillanat az elmúlt 10 évben, az elnöksége alatt, hogy nem megy tovább?
Természetesen igen, és főleg akkor, amikor gazdaságilag kezdtek a fejünk fellett összecsapni a hullámok. Az egyik ilyen pillanatban elmondtam a nagybátyámnak, ő pedig az édesapámnak, hogy nem megy, fontolgatom, hogy lemondok. Édesapám felhívott, és ezután átértékeltem a döntésem. És milyen jól tettem! Akkoriban jártuk meg a poklot, sok esetben napokon múlott a likviditásunk, és ezzel együtt a klub jövője.
Mikortól beszélhetünk fordulatról, amikor már nem a mindennapos számlafizetésről szóltak a hétköznapok?
A stadion felépítése egy komoly fordulópont volt, és másfajta attitűdöt hozott. Miközben Magyarországon még mindig sokan úgy néznek egy stadionra, hogy mennyi pénzbe kerül fenntartani, addig mi úgy tekintettünk rá, hogy mennyi forrást lehet a klub számára kamatoztatni.
A magyar állam idáig az egykori Albert Stadion területén zajló ingatlanfejlesztésekkel nettó 8 milliárd forintot keresett, úgy, hogy a Groupama Aréna felépítése nem került semmibe, sőt a jelenleg zajló irodaház építése további bevételeket jelent a központi költségvetésnek.
Szóval nagyjából 10 milliárd forintos haszonnal zárja majd az állam ezt a beruházást. Persze, azt sem szabad elfelejteni, hogy a Fradi BL-szereplésével 1,5 milliárdnyi adót fizettünk be a kincstárba. Az országban elsőként adtuk el a stadion nevét az egyik legismertebb biztosítótársaságnak, ezzel a legjobb szponzori szerződést is megkötöttük. Mára országos hírnévre tett szert az érintett cég. Tehát nekik is megérte ez az üzlet.
A labdarúgással kapcsolatos ügyek mennyire kötötték le az energiákat a kezdetkor?
Mindig a labdarúgás a legfontosabb. Itt a klubon belül is van egy mondás, miszerint ha a labdarúgással minden rendben van, akkor minden mással is rendben van. Nagyságrendekkel kisebb költségvetéssel működnek a kisebb szakosztályok, tehát ha a labdarúgó-szakosztály sikeres, akkor annak hatását megérzi a többi szakág is. Nem azért volt a labdarúgás a prioritás, mert nekem ez akkora örömet jelentene, hanem mert ez a mércéje az egész klubnak.
10 év alatt mostanra sikerült a labdarúgásban megduplázni a nézőszámunkat.
Persze még nem vagyok elégedett, mert azt szeretném elérni, hogy a Fradi kinője a stadionját. Ehhez még nagyon sokat kell tenni, de a végcél, hogy sorba kelljen állni a jegyért, és érdemes legyen bérletet venni.
Hogyan sikerült átbilleni arra a szintre, hogy egy-egy sikeres szezon végén ne kapják szét a teljes csapatot?
Úgy, hogy stabil költségvetésünk van és a „sportbizniszben" is sikerült egy jó arányt elérnünk. A legfőbb cél az volt, hogy minden évben egy-egy játékosunkat el tudjuk adni. A magyar futball alaphelyzete, hogy aki Európán kívülről érkezik, az egyből nem tud TOP bajnokságba menni, hanem itt kell tölteniük valamennyi időt, hogy felfigyeljenek rájuk Nyugatról. Éppen ezért fontos nekünk eladni játékosokat. Az egész egy öngerjesztő folyamat, mivel a tehetséges játékosok idejönnek, és látják, hogy innen nevesebb csapatba tudnak menni. Csak úgy lehet stabil lábon állni Magyarországon, ha valaki kijut a nemzetközi kupák csoportkörébe.
Sokszor elhangzik kritikaként, hogy az utánpótlás-nevelés területén eddig nem sikerült elérni az áttörést?
Az utánpótlás-nevelés felépítése volt a legnehezebb, de ebben most már van előrelépés. Ha megnézzük, hogy a magyar első- és másodosztályban nagyon sok saját nevelésű játékosunk van, de sokan nem bírják azt a nyomást, ami egy ferencvárosi labdarúgóra nehezedik. Sok tehetség megfordult itt, de nem tudott előrelépni a Fradinál. Erre az egyik legjobb példa Radó Andris.
Közösségformáló klubbá tudott válni a Ferencváros az elmúlt 10 évben?
Közösségformáló és példamutató klub lettünk az elmúlt években. Szerencsére nagyon extrém játékosok nincsenek nálunk.
Akik eligazolnak innen, azok sokszor elmondják, hogy nagyon szép időszakot töltöttek itt. Sokan szeretnének visszaigazolni a pályafutásuk végén.
Persze ehhez az is kellett, hogy a játékosokkal korrekt módon viselkedjünk. Mindezt visszaigazolja, hogy senki nem tud olyan ügyet mondani az elnökségemből, amikor egy játékossal perben álltunk volna.
Mi volt a legnagyobb csalódása az elmúlt 10 évben?
Nem egy volt, hanem sok, és mindegyik jót tett nekem. Kiesni egy Zeljeznicsar ellen, vagy nagy pontelőnnyel megnyerni a bajnokságot és utána kiesni Izraelben mind nagy csalódás volt. Ezek annyira bántottak, hogy leginkább a föld alá süllyedtem volna. Nem akartam többet ezt érezni. Ezek jók voltak arra, hogy erőt merítsünk, még többet dolgozzunk, még állhatatosabban.
Mára nem a balhéktól hangos a Fradi-pálya. Nevezhetjük ezt a 10 év egyik legfőbb eredményének?
A kezdetektől fogva fontosnak tartottam, hogy a Fradiból csak akkor lehet nemzetközileg elismert klub, ha nem történik olyan, mint 1995-ben, amikor egy színesbőrű játékos, ha labdához ért, akkor sokan huhogni kezdtek. Amikor ebbe belefogtunk, akkor sokan azt mondták, hogy a szurkolók ezt nem fogják elfogadni. A kirekesztésellenes kampány azzal ért el áttörést, amikor olyan színesbőrű játékosok jöttek a Fradiba, akik a legjobbak lettek a csapatunkban. Így szavak nélkül értük el azt, hogy ne számítson honnan jöttél, milyen a bőrszíned, a vallásod, kik a szüleid, csak az, hogy milyen teljesítményt nyújtasz a pályán. Ma a Fradi-szurkolók többsége színesbőrű játékosokat sorolna arra a kérdésre, hogy kik a legjobbak.
A balhék megszűnése és a Bajnokok Ligájába kerülés nem ment volna külön-külön. Ha továbbra is balhék lettek volna, akkor nem sikerült volna bejutni a BL-be. Ha pedig nem jól futballoztunk volna, akkor a szurkolói kultúra sem változik meg.
Mik a legfőbb tervek a következő évekre?
Bajnokok Ligáját akarunk nyerni (nevet). Persze szeretnénk továbbra is előrébb lépni. Mindegyik szakosztályunknál a cél, hogy bajnokok legyünk. A Fradi 120 év alatt 90-szer volt dobogón a fociban, de senki sem emlékszik az ezüst- és bronzérmekre. A vízilabdában, a női kézilabdában, a fociban mindig ott kell lenni a nemzetközi kupákban.
Az olimpiai felkészülésnél könnyen elképzelhető, hogy 20-nál több sportolónk lesz Tokióban, és ez teljesen elvárható egy ekkora klubtól.
A cél, hogy egy olyan klubbá váljon a Ferencváros a labdarúgásban, mint a Dinamo Zagreb, a Slavia Praha, vagy éppen a Dinamo Kijev. Azt szeretném, ha a focicsapatunk elmegy Zágrábba, akkor az ellenfél legyen ideges. Azon kell lennünk, hogy egy Prágát is meg tudjunk verni.
Lesznek-e újabb szakosztályok?
Azzal kapcsolatban óvatos vagyok, hogy minden korábbi szakosztályunkat újraélesszük. Jelenleg 3500 sportolónk van, és ha sikerülne felépíteni a Fradi-várost, akkor ez felmenne 5000-re. Most van 20 szakosztályunk, aminek a javarésze a Népligetben edz, és ezen nem is szeretnénk változtatni. Tehát ennél több szakosztályt egyelőre nem is tervezünk.
Mikorra lehet kész a Fradi-város?
A koncepció kész, és hamarosan el kell indítani.
Ez egy hatalmas előrelépés lesz a magyar spotélet számára, mivel sehol a világon nincsen példa arra, hogy egy klub összes szakosztálya egy magas színvonalú infrastruktúrában tudjon felkészülni.
Ha elkészül a Fradi-város, akkor mind közlekedés szempontjából, mind földrajzilag nagyon jó helyre épül, és ez egész Budapest számára egy vonzó sportközpont lesz.
Hogyan tudna egy mai fiatalt rávenni arra, hogy a Fradiban legyen sportoló?
A Böde Dani példája a legjobb. Ő azt mondta, hogy azért igazolt a Fradiba, hogy az egész lelátó az ő nevét skandálja. És a „madocsai Messi" megcsinálta. Itt megvan a lehetőség arra, hogy a fiatalok később sztárrá váljanak. Ehhez azonban nagyon sokat kell dolgozni, jobban kell akarni egy átlag sportolónál, mindenüket oda kell adni a sportnak. Persze minden a meccsre járással kezdődik. Mi nagyon sok energiát fektetünk abba, hogy a fiatalok kijöjjenek a sporteseményekre.
Közben egy óriási kihívás is van, mivel a számítógépes játékok révén a fiatalok megérzik a győzelem ízét. Ezt a győzelmi vágyat azonban nem a sportpályákon, hanem a virtuális térben élik ki, ezért ebben nagyon nehéz áttörést elérni. Vonzó környezetet kell teremteni, hogy a gyerekeket idecsábítsuk. Ma már nem lehet rossz pályával, csúnya öltözőkkel edzésre bírni a fiatalokat.
Ezért építettünk olyan éttermet is az edzőközpontunkba, amelyben az ide érkező szülők is jól érzik magukat, és olyan játszótereket, hogy a legkisebbek is magukénak érzik a klubot. A cél, hogy a Fradi az egyik leginspirálóbb klub legyen a Kárpát-medencében.