A csörgősipka a jelek szerint kezd egyenviseletté válni a magyar parlament ellenzéki padsoraiban. Másként nehéz lenne mire vélni Kocsis-Cake Olivio, a Párbeszéd Magyarországért „atomszakértő” országgyűlési képviselőjének törvénymódosító javaslatát, amely szerint az Országos Atomenergia Hivatal elnökét 9 év helyett 4,5 milliárd évre nevezzék ki, mert ennyi idő az urán 238 izotóp felezési ideje… Az abszolút komolytalan atomellenes szólamok mögött megint csak elsikkad a lényeg. Nevezetesen az, hogy immár az Európai Unió is belátta, hogy az atomenergia nélkül nincs sem klímasemlegesség, sem fenntartható jövő, amire Németország, a hazai atomellenes sötétzöldek mintaországa, egyre több elrettentő példával szolgál.

Angela Merkel Németországában sorra-rendre mutatkoznak a politikai voluntarizmusnak alárendelt energiapolitika katasztrofális következményei.  Ma a német befektetők és gazdák az ország egész területén már értékes szántóföldeket igyekeznek átminősíttetni ipari területté, hogy az állami támogatásnak köszönhetően busás hasznot hozó naperőműparkokat építsenek a termőföldeken. Ez az új német "aranyláz" lassan, de biztosan tönkreteszi a németországi tájképet.

Feketére satírozott mezők – pusztulásra ítélt a német táj.Forrás: Georg-Stefan Russew

A rétek, legelők, erdők és a szántóföldek területe egyre csökken, miközben a helyüket az ellátásbiztonsági szempontból problémás, agyontámogatott nap- és szélerőművek veszik át. A németek ezúttal is fordítva ülnek a lovon, miután a klímabarát és olcsón termelő atomerőműveiket cserélik le a légkört összességében sokkal inkább szennyező áramtermelőkre.  Nemrég az atomenergia iránti elfogultsággal végképp nem vádolható Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja jutott szakmai, tudományos alapon arra a következtetésre, hogy az atomerőművek és szélerőművek teljes életciklusra vonatkoztatott szén-dioxid egyenérték- kibocsátása szinte megegyező csak 28 illetve 26 g/kWh, miközben a naperőműveké ennek a háromszorosa – 85 g/kWh!

Ha nincs támogatás, nem kell a szélerőmű!

A német szélerőművek paradoxona, hogy csak az idén 6000 db, összesen 4500 MW kapacitást képviselő szélerőművet állítanak le azért, mert lejárt a 20 éves támogatási időszakuk. Támogatás nélkül ennyi év után ezek az erőművek nem képesek kitermelni a javítási és karbantartási munkák költségeit. De ami még súlyosabb probléma, hogy a hatalmas támogatások ellenére nagyon sok üzemeltető nem képzett elegendő tartalékot a leállított szélerőművek szétszerelésének finanszírozásához! Sok felhasznált anyagot gyakorlatilag lehetetlen, vagy nagyon nehéz újrahasznosítani, ezért ártalmatlanítani roppant drága. Ma már ott tartunk, hogy a teljes bontási költség jelentősen meghaladja a teljes rendszer maradványértékét, beleértve a hozzá tartozó ingatlan értékét is. Az Egyesült Államokban nem is nagyon bíbelődnek a „zöld marketing” ellenére szélerőművek ártalmatlanításával, hanem egyszerűen eltemetik az üvegszálas rotorlapátokat.   

A Paks II. projektet ellenző magyarországi politikusok és a külföldről pénzelt atomellenes szervezetek arról is mélyen hallgatnak, hogy a németországi erőltetett megújuló energiás fejlesztések és támogatások miatt egy német háztartási fogyasztó idén márciusban a korábbinál is sokkal többet, immár 120 forintot fizetett 1 kWh villamos energiáért, miközben Budapesten továbbra is 37 forintba kerül a villamos energia kilowattórája. Nem véletlenül vannak az egekben a német lakossági árak, hiszen Berlin a megújulók idei támogatására már 34 milliárd eurót kíván költeni. Ma itt tartunk és még nincs vége!  Az olcsó nap- és szélerőművek valójában méregdrágák és összességében szennyezőbbek, mint az atomenergia. De más árnyoldala is van a használatuknak. Vegyük ezeket is sorra!

Miért kerülnek a szélerőművek lapátjai a föld alá?

Lopakodó áramhiány

Az immár 120 000 MW kapacitást képviselő német nap- és szélerőművek fabatkát sem érnek, ha az időjárás kedvezőtlen. Az év elején, január 8-án majdnem összeurópai blackout lett a vége (erről itt és itt lehet részletesen olvasni) annak, hogy a vastag felhőtakaróba burkolózott Németországban és más országokban is szinte teljes szélcsend volt és a naperőművek is alig termeltek, emiatt Németország és más nyugati országok is jelentős importáramra szorultak, ami csaknem fejre állította az európai rendszert.

A németországi villamos energia import-export alakulása 2021. május 10-20. között

De nem csak télen vannak gondok. Idén május 10-20. között több napon át negatív volt a német mérleg, ami azt jelenti, hogy a szomszéd országokból, például Franciaországból, Lengyelországból és Csehországból kellett villamos energiát importálni jelentős mennyiségben, mert a megújulók megint csak nem termeltek. Németország szomszédai persze jól jártak, mert egyes esetekben az áramár megközelítette a 100 euró/MWh értéket. Csak idő kérdése, hogy ez az ár elérje a végfelhasználókat is. Itt érdemes megjegyezni, hogy ha az elmúlt években a németek nem állítottak volna le atomerőműveket, akkor áramhiány sem alakult volna ki. Hab a tortán, hogy amikor áramhiány van a németeknél, akkor a szomszédos Franciaországból vagy Csehországból importálnak áramot, miközben ezekben az országokban jórészt atomerőművek  termelik az áramot. Mint tudjuk, az elektronokon nincs származási bizonylat…

A helyzet ellentmondásosságára még jobban rávilágított a Bloomberg cikke. Németországnak 18 GW-tal kell növelnie a gáztüzelésű erőművi kapacitásait annak érdekében, hogy pótolni lehessen a jövőre leállított atomerőművek miatt fellépő kapacitáshiányt. A 18 GW-ban benne van a 2030-ig felerészt üzemen kívül helyezendő szénerőművi termelés pótlása is. Ez a kapacitáshiány annyi, mint 9 (!) Paksi Atomerőmű.  Nem véletlen, hogy Németország foggal-körömmel ragaszkodik az Északi Áramlat 2 gázvezetékrendszer megépítéséhez, hiszen ez új gázerőművek nélkül a nap- és szélerőművek egyszerűen nem lesznek képesek ellátni az országot…

Szaporodnak a fenyegető jelek

Májusban még egy olyan esemény történt, ami ismét figyelmeztetett egy összeurópai blackout veszélyére. 2021. május 17-én, délután fél 5 körül az európai hálózaton hirtelen frekvenciaesés történt. Ez olyan nagy volt, hogy a január 8-i eseményt követően ismét felmerült egy kritikus áramszünet lehetősége. Ennek oka az volt, hogy egy lengyel szénerőmű 11 egységéből 10 meghibásodott és lekapcsolták őket a hálózatról. Ez azonnal 4000 MW-nyi kapacitáshiányt okozott az európai rendszernek. A frekvencia stabilizálása a tartalék kapacitások mozgósításával 20 percet vett igénybe, ez is azt mutatja, hogy az európai rendszer mennyire instabil. Egyre több ilyen beavatkozásra van szükség és a jövőben ez még gyakoribb lesz, hiszen a következő évtizedekben klímavédelmi okok miatt számos szénerőmű is le fog állni. Ez pedig egész Európára nézve súlyos kapacitáshiányt okoz.  

A fenitek fényében azok, akik ma Magyarországon a Paks II. projekt ellenében a megújulókra és az  importra hagyatkoznának (szinte a teljes ellenzék), szembemennek a józan ésszel és az ország elemi érdekével. Csak akkor lehetünk biztonságban, ha a villamos energia döntő részét magyarországi erőművek termelik meg a jövőben, hiszen csak így lehet csökkenteni a súlyos kockázatokat hordozó importfüggőséget. A Paks II. Atomerőmű mellett a naperőművek is az ellátás alappillérei lesznek a jövőben, és itthon is szükség lesz új gázerőművekre is. Lényeges különbség azonban Németországhoz képest, hogy azok nem a klímasemlegességhez jelentősen hozzájáruló atomerőmű helyett, hanem amellett fognak megépülni. A józan ész útja ez.  

Hárfás Zsolt

atomenergetikai szakértő
az atombiztos.blogstar.hu oldal szerzője