Niedermüller mester, Erzsébetváros kiváló képességekkel megáldott polgármestere féktelen indulatba jött a Magyarország-Írország barátságos labdarúgó-mérkőzés után.

Niedermüller mester, Erzsébetváros kiváló képességekkel megáldott polgármestere féktelen indulatba jött a Magyarország-Írország barátságos labdarúgó-mérkőzés után.

Vagy alatt.

Vagy már előtte egy héttel is durci volt, mert ez a labdás játék mindig is vörös posztó volt a baloldaliak szemében. A libsik - elsősorban a miniszterelnök fociszeretete miatt - kevesebb sportot gyűlölnek jobban, mint a labdarúgást.

Zárójelben jegyezném meg, hogy úgy általában véve elmondható a ballib oldal politikusairól és támogatóik keménymagjáról, hogy kimondottan viszolyognak a(z) (él)sportoktól, ami még fokozható is, ha különböző nemzetek válogatott sportolói mérik össze a tudásukat.

Szerintük ugyanis a fasizmus és a szélsőséges nacionalizmus melegágya egy ilyen rendezvény, hiszen micsoda dolog az, ha vérmes szurkolók nemzetiségi alapon drukkolnak labdarúgóknak, úszóknak vagy magasugróknak.

Ráadásul a dolog nem is genderkonform, hiszen a férfiak és a nők külön-külön szokták összemérni a tudásukat.

Legalábbis egyelőre.

(És ez is változik, de ez már egy másik téma.)

Persze olyanok ők, mint a románok, villámgyorsan átállnak, ha és amennyiben lendületben van a válogatott szekere, ilyenkor úgy teszik ki a címeres mezes, magyar zászlós, hajrá magyarok!-os szelfiket, mintha nem lenne holnap.

Ha viszont bukdácsolunk, esetleg becsúszik egy vereség, esetleg egy nyögvenyelős döntetlen, akkor azonnal visszaszállnak a stadionozós, botlábazós, Orbánt és a szurkolókat gyalázó/fasisztázó vonatra.

Na de, ott tartottunk, hogy a fehér keresztény heteró férfiakat - és nőket - rémisztő képződményeknek tartó politikus dühbe gurult.

Történt ugyanis, hogy a magyar válogatott játékosai nem térdeltek le a himnusz alatt, ami egyébként innen egy logikusnak tűnő döntésnek tűnik, tekintettel arra, hogy eddigi tudásunk szerint se rabszolgákat nem tartottunk, se gyarmatokat nem birtokoltunk, és országunk bűnügyi statisztikáit tanulmányozva arra juthatunk, hogy viszonylag ritkán szoktak fekete bőrű bűnözők elhalálozni rendőri intézkedések közben.

Ráadásul a nemzetközi szabályok elvben tiltják a mérkőzéseken a politikai véleménynyilvánítást.

Márpedig a himnusz alatti térdelés az ex-NFL-es Colin Kaepernicktől induló tiltakozási forma - amolyan politikai -, és kevesen tudják, de a roppant elnyomott, dollármilliomos amerikai focista eredetileg szimplán és közömbösen ülve maradt, majd csak később, marketingesei tanácsára változtatta meg a flegma ücsörgést a drámaibb hatású térdelésre.

Jobban mutat a tévében, ugyanis.

Az írek viszont térdeltek, amihez persze minden joguk megvan, - nem is kaptak büntit, nagy fekete autókból álló konvoj sem érkezett a stadionhoz, hogy elvigye a csapatot - meg a hülyeséghez is.

Hiszen rabszolgák és gyarmatok tekintetében kísérteties hasonlóságot mutat a történelmük a miénkhez, szóval akár azt is mondhatnánk, hogy teljességgel érthetetlen, hogy milyen okok miatt is érezték mégis úgy, hogy térdepelve kell bocsánatot kérniük.

Mondanánk, ha nem lennénk naivak, de nem vagyunk azok, tudjuk, a marxista hagyományokkal rendelkező, amúgy félig-meddig terrorista szervezetnek tekinthető erőszakos és militáns, fehérgyűlölő Black Lives Matter mozgalom lobbiereje szinte határtalan.

A magyar szurkolók pedig nem okozva különösebb meglepetést, tapssal jutalmazták a válogatott bátorságát - igen, bátorság állva maradni, amikor a fél világ térdre borul - az írek megalázkodásáról pedig fütty formájában fejezték ki a véleményüket.

Ami a stadionokban egy kimondottan visszafogott formája a nemtetszés kinyilvánításának, sőt, színházakban is megszokott dolog, az elmúlt években is számtalanszor élt a fütyülés jogával az úri közönség.

Aki nem hiszi, üsse be a keresőbe, hogy "fütty" és "opera"!

Meg fog lepődni.

Ja! Az írek BLM-et pártoló performansza közben se huhogást, se "niggerezést", se egyéb rasszistának tekinthető megnyilvánulást nem lehetett hallani.

És itt jutunk el Niedermüllerig.

A szélsőbalos politikus ugyanis ennek ellenére ezt írta ki a Facebookra:

„A magyarok állva maradtak, ahogy az várható is volt. Ezért megkapták a publikumtól a »Szép volt, fiúk!« elismerést. Na, pontosan ezért nem érdekel engem a magyar válogatott, szégyellhetjük magunkat. Ma este Budapesten jobb volt írnek lenni..."

A fehér, keresztény - és újabban magyargyűlölő -, transzír DK-s politikus szerint az lett volna a szalonképes és haladó meg elfogadó magatartás, ha térdre borult volna a magyar válogatott is.

Pedig nekünk semmi közünk az amerikai problémákhoz, ahhoz, hogy arrafelé állítólag rendszerszintű a rasszizmus - természetesen szó sincs ilyesmiről - se I. (Szent) George Floyd drogos bűnözőhöz és a halálához, és mint azt fentebb említettük, nem hurcoltunk be országunkba feketéket, hogy aztán rabszolgákként dolgoztassuk őket, valamint gyarmatokat sem birtokoltunk.

Meg ugye, az van, hogy a BLM mozgalom tüntetései 10-ből kilencszer jó hangulatú fosztogatással és rendőrőrsök felgyújtásával értek véget, amiket ha nem gond, nem feltétlenül tartanánk se követendőnek, se példaértékűnek.

Ami még érdekes lehet, hogy vajon a térdelést követelő politikusok is minden egyes munkanapjukat rituális térdre rogyással kezdik?

Vagy csak a nagyobb értekezletek, megbeszélések előtt omlanak térdre, és kezdenek áhítatos fohászba a rendszerszintű elnyomás alatt sínylődő feketék felemelkedéséért?

Szerintünk nem.

Ha pedig nem így kezdik a hétfő reggeleiket, márpedig egészen biztosan nem tartanak rituális térdelés-félperceket, akkor érthetetlen, hogy miért várják el mégis a focistáktól, hogy a meccsek előtt egy emberként térdre boruljanak.

Nem tudjuk, csak annyi biztos, hogy Orbán Viktornál jobban és pontosabban eddig senki sem tudta megfogalmazni, mi is a baj ezzel az egész agybajjal:

"A magyar ember a Jóisten, a hazája előtt térdel, és akkor, amikor megkéri a kedvese kezét."