A Szegedi Tudományegyetem geográfus kutatói korszerű térinformatikai módszerekkel vizsgálják a Kárpát-medence szárazodásának okait, társadalmi és gazdasági következményeit. Kutatásaik rámutatnak, hogy az éghajlatváltozás hatásainak előrejelzése, következményeinek kivédése csak komplex földrajzi elemzésekkel lehet eredményes.

1994. június 17-én fogadták el az ENSZ elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló egyezményét, azóta minden évben ezen a napon világméretű kampány hívja fel a figyelmet a nemzetközi összefogás szükségességére, a szárazság hatásaira. A sivatagok vészjósló mértékben növekednek, világszinten egyre nagyobb a szárazság. Az SZTE kutatói szerint Európában, azon belül pedig Magyarországon összetettebb a kép. 

A sivatagosodás a Föld kontinenseinek zömén megfigyelhető, a kivétel Európa és az Antarktisz. A folyamat részben összefügg a globális klímaváltozással, de sok helyen a társadalmi hatások erősítik fel igazán. 

Magyarországon nincs „elsivatagosodás”.  A sivatagok fő kritériuma a sokévi átlagban tapasztalt 200 mm-nél kevesebb csapadék. Magyarországon az éves területi átlag a több mint százéves mérési adatok alapján egyszer sem volt 400 mm-nél kevesebb, és hitelesített mérési helyen egy évben soha nem mértek 200 mm-nél kevesebb csapadékot – ismertette Dr. Rakonczai János, az SZTE TTIK Földrajzi és Földtudományi Intézet Geoinformatikai, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszékének professzora.

Cukorrépát öntöznek lineáris rendszerű öntözőberendezéssel Fábiánsebestyén határában - IllusztrációForrás: MTI/Rosta Tibor

A 20. század csapadék adatai alapján sokáig tendenciájában megfigyelhető csökkenést tapasztaltak, így ezt a folyamatot szárazodásnak nevezik. 120 év adatai alapján csökkenő a csapadékmennyiség, ha azonban az utóbbi ötven évet vizsgáljuk, ezzel ellentétes tendenciát látunk. Ennek oka az a húszéves szárazabb időszak, amely az 1970-es évek közepén kezdődött, és amely alatt szinte csak átlag alatti csapadék hullott. Ez az időszak okozta a Duna–Tisza közi hátságon, és a Nyírségbena talajvízszint jelentős süllyedését – utóbbi kevésbé közismert.

A Duna–Tisza közén végbemenő szárazodásért egyszerre felelős az emberi tevékenység és az éghajlatváltozás. Az, hogy melyik tényező milyen súllyal vesz részt ebben a folyamatban, jelenleg még nem teljesen tisztázott. E terület szárazodásának kézzelfogható jele az aszályok gyakoriságának növekedése. Az aszálykárok különösképpen a homoktalajokkal jellemezhető tájakon szembetűnőek. A homokhátság területén ugyanis a csapadék szinte azonnal elszivárog, és nem lesz felvehető a növények számára. Nem csoda, hogy Magyarország területén belül e tájakon változott a leginkább a területhasználat. A térség szárazodásának kiemelkedő szerepe van abban, hogy az 1990-es évek óta szántóterületeken gazdálkodók felhagytak a műveléssel. A parlagterületek növekedése, valamint a legeltető állattartás visszaszorulásának szemmel látható következményei vannak a Duna–Tisza közének tájain. A selyemkóró az amerikai kontinensről a XVIII. században Európába behurcolt növényfaj. Az 1970-es években még botanikai ritkaságnak számított az előfordulása. Manapság viszont a homokhátság térségében utazva hatalmas selyemkóró-mezőkkel találkozhatunk.

Ez az inváziós növény mára a Duna–Tisza közi tájkép meghatározó elemévé vált. Ha a jövőben nemcsak botanikus kertekben szeretnénk találkozni a Kiskunság különleges növényvilágával, hanem szeretnénk, hogy az érintett tájak botanikai szemétdombbá váljanak, akkor tennünk kell valamit a folyamat ellen”  – világított rá egy már most is jelentkező, komoly környezeti problémára Dr. Szilassi Péter, a biológiai invázió földrajzi hátterét vizsgáló, ökológusokból és geográfusokból álló kutatócsoport vezetője, az SZTE oktatója.

Dr. Barta Károly, SZTE TTIK Földrajzi és Földtudományi Intézet Geoinformatikai, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszék docense szerint az aszály előrejelzésének megbízható lehetőségeit is a talajnedvességben kell keresnünk. Míg az időjárás-előrejelzés maximum 10-12 napra tud érdemi információkat szolgáltatni, addig a talajtakaró őrzi az elmúlt időszak, akár több hónap „csapadéklenyomatát” is. Ez természetesen nemcsak egy múltbeli információ, hanem a meteorológiai előrejelzés mellett a legfontosabb indikátora a jövőbeli aszálynak: egy csonttá száradt áprilisi talajon – még átlagos csapadékviszonyokat feltételezve is – nagy eséllyel komoly aszály fog jelentkezni, míg egy közel telített talajon – még átlagosnál szárazabb időjárás esetén is – jóval nagyobb a növényzet túlélési esélye az aszállyal szemben. Ráadásul a talajnedvesség monitorozásával a különböző talajtípusok között is differenciálni lehet a várható aszály súlyosságát illetően.

A Tanszék több projektben éveken át működtetett olyan meteorológiai mérőállomásokat, amelyek a klasszikus meteorológiai paraméterek mellett hat különböző mélységben mértek talajnedvességet is.

A szárazodás hatásai elleni védekezés első lépése a biológiai invázió terjedési gócpontjainak azonosítása, térképezése és – mivel nagyon gyors folyamatról van szó – a selyemkóró és más inváziós fajok megjelenésének időben folyamatos monitorozása. A Szegedi Tudományegyetem Geoinformatikai, Természeti és Környezetföldrajzi Tanszékének, valamint Ökológia Tanszékének munkatársai olyan internetes webtérképet alakítottak ki, amely folyamatosan frissíthető, naprakész térbeli adatokat szolgáltat a természetvédelmi szakemberek és a lakosság számára. 

Az utóbbi évtizedekben drasztikus, jórészt a szárazodással magyarázható környezeti változások mentek végbe a homokhátság vízháztartásában, növényzetében, talajaiban és tájhasználatában. 

Az SZTE kutatói egy videóban foglalták össze az éghajlatváltozás számunkra is érzékelhető hatásait. A szakemberek szerint az öntözés sem jelent átfogó, gazdaságos megoldást. Viszont a mezőgazdasági művelés módozatai jelentősen befolyásolják a folyamatokat.