Vannak emberek, akik kedvelik az életet, sőt, élvezik is, annyira, hogy időnként veszik a cókmókjukat, és elmennek mondjuk egy strandra, vagy egy focimeccsre, esetleg leugranak másik ötmillió koldussal egyetemben éhséglázadást szervezni a Balcsira.

Vagy csak mártózni egyet.

Majd megesznek egy lángost, isznak egy fröccsöt, de olyan is megesik velük néhanapján, hogy beülnek egy moziba, vagy egy színházba, elvégre egész jó ez a vírus utáni szabadság, és ugyan szegény Greta Thunberg áprilisban és májusban a váratlanul jött hidegrekordokra való tekintettel már-már a visszavonulását fontolgatta, de végre az idő is megfelelő.

Meleg lett ugyanis így júniusra.

A nyár már csak ilyen.

No és vannak a 444-es srácok, akik semminek, de tényleg semminek nem tudnak örülni.

Mindent rühellnek, ami ebben a középkorban ragadt, fasiszta, gyűlölködő, kirekesztő, homofób országban megtalálható.

Végigpörgetve azt a csodálatos és informatív, meg szélsőségesen objektív hírportált, ami kicsiny kezeik munkáját dicséri, az embernek komolyan olyan érzése támad, mintha a szerkesztőség minden egyes tagjának valóságos kínszenvedés lenne az élet.

(Kivéve ha Karigeri fingik egyet. Azt imádják. Szagolni is, hallgatni is. Olyankor az életkedvük is visszatér.)

Ha megnyitnak valami új létesítményt, nagyítóval mennek a fugázási hibák után kutatni, a festést, a meszelést is megvizsgálják, majd a szintezési hibák miatt lesznek végtelenül kedveszegettek.

Meg drágállják is.

Elavultnak és feleslegesnek tartják, alapvetően az egész- az első kapavágástól az utolsóig- úgy szar ahogy van.

Jó, igen: ha Pikó, V. Naszály vagy Geri vágja át azt a szivárványszínű szalagot, akkor valamiért - ki érti miért? -az általános depi elillan, bizonytalan időre berekesztik a fika-bajnokságot is, és a nyájas olvasó elkezdi végre rendes és tisztességes, európai értelemben vett, haladó-progressziv demokráciában érezni magát, ahol tisztelik az emberi és az Lmbtqigsjkkkcvwp jogokat, és ahol tényleg minden klappol, jól nyílik, jól záródik, nem nyikorog és nem áraszt magából átható istállószagot.

Szily Laci a 444 tacskó/gyerek/hal/horgászat és fociszakértője legutóbb például a Puskásban járt, ahol nyilván minden is szar volt, ráadásul megfigyelései szerint a stadionban a járvány is megszűnt, - amúgy lényegében az országban is, de oda se neki - amit abból szűrt le, hogy szerinte az emberek mindenféle ellenőrzés nélkül tódultak be a stadionba.

Ami amúgy nettó hazugság, írtam is róla legutóbb, de volt még egy ennél is érdekesebb állítása.

A jó Szily összeszólalkozott valami felvidéki atyafival, akit, hogy mentse a helyzetet, meg az irháját, arról próbált meggyőzni, hogy ő még nála - a határontúli jobbos magyarnál - is jobban rühelli Dobrev Klárát.

Vagy utálja, vagy gyűlöli, - végül is mindegy - hadd ne keressem most vissza pontosan, hogy is hazudott a 444 liberáldemokrata MTK-s ultrája - a lényeg az, hogy a szurkoló ezen a kijelentésén annyira megdöbbent, - pont mint én - hogy zavarában annyiban hagyta a dolgot.

Meg Szilyt.

Szóval Szily gyűlöli Dobrevet. Aham..

Meg gondolom a kedves férjét, Gyurcsányt is, és a komplett MSZP-t is, az összes DK-s politikussal egyetemben. Persze csak úgy szépen csendben, diszkréten, annyira, hogy se publik, se cikkek nemigen szoktak kikerülni Szilytől a gyűlölt szocikról, meg a szemkilövetőről.

Se Dobrevről.

Az őszödi beszéd évfordulója sem szokta nyilvánosan munkára késztetni Lacit, ahogy október 23-ákon is sztrájkol a híres Dobrev gyűlölő. Talán annyira maga alá temeti a tehetetlen düh, hogy egyszerűen képtelenné válik az írásra. Otthon dúl-fúl ilyenkor, a falat is biztosan rugdossa, meg az ajtóba veri a fejét, addig, amíg véres nem lesz, mind a nyílászáró, mind a buksija, mind a gyönyörű melírozott haja, amit aztán ki is tépked.

Csomóstul.

Csak az a fránya írás.. Az valahogy nem megyen. Bent maradnak, nem jönnek ki ezek a fontos, Dobrev-kritikus publik.

Valami afféle úriember lehet ez a Szily, aki nagy nehézségek árán, de képes magában tartani az ellenzék egyik miniszterelnök-jelöltjét érintő negatív érzéseit.

Harcos tehát a Szily, nagy harcos, olyan, akit a legkeményebb fából faragtak, hisz' még önmagát is le tudja győzni.

Meg azt a tengernyi dühét és haragját.

Fantasztikus vagy Laci, sokan vagyunk akik nap mint nap irigykedve figyeljük ezt a káprázatos önuralmadat, azt amivel csak te rendelkezel.