Szivárvány itt, szivárvány ott, szivárvány mindenhol.

Szivárványba borult az egész világ.

Nincs fontosabb dolog most az LMBTQIRSTUVXZB emberek boldogságánál.

Az ugyanis egy nagyon lényeges dolog.

A legfontosabb.

A legeslegesleglegfontosabb.

És nagyon úgy tűnik, hogy rettenetesen boldogtalanok most, hogy nem mehetnek a gyerekekhez az óvodákba, meg az iskolákba.

Szomorú a lobbi.

(Ami amúgy nincs. Nem is létezik.)

És dühös. Csalódott.

El van keseredve.

A fél világot fel is lármázta.

A lobbi.

Mert micsoda dolog, hogy nem lehet heti három órában arról győzködni a gyerekeket, hogy nyugodtan váltsanak nemet, ha úgy érzik.

És milyen felháborító az is, ha ezt nem egy végtelenül kedves és megnyerő transzvesztita magyarázza el nekik.

A foglalkozás végén egy-egy finom puszit is lehelne a picik homlokára.

A rúzsfolt ugyan kis idő múltán lekopna, de a szeretet és az elfogadás ott maradna a csöppnyi szívekben.

És ha néhány kisiskolás az érzékenyítő órák hatására úgy döntene, hogy nemet vált, esetleg páran a kiscsoportból rájönnek, hogy igazából a saját nemükhöz vonzódnak?

Hát, végül is azzal sincs semmi baj.

A lobbinak szüksége van tagságra.

Focimeccs is lesz, Münchenben, ahol a stadion az elképesztő presszió ellenére végül mégsem fog szivárványba borulni.

De minden más viszont igen.

Mert tiltakozni kell - mit kell? Kötelező -, hiszen ebben a lábszagú, homofób diktatúrában elkezdték úgymond kriminalizálni meg üldözni a melegeket.

Legalábbis ezt terjesztik arrafelé.

Ami amúgy roppant ügyes munka, aki nem látta a törvényt, tényleg azt hiheti - ha van gyomra átfutni a nyugati és a hazai balliberális sajtóbeszámolókat -, hogy a Fidesz gyakorlatilag betiltotta a homoszexualitást, és a hatalom rendőrkutyákkal tépeti szét az utcára kimerészkedő melegeket, és transzneműeket, miután telefonkönyvvel eltörték a vakmerő melegek bordáit.

Például ahogy ezt a publicisztikát írtam, pont elém került a 444 egyik cikke, amiben a jeles szerző konkrétan azt írta, hogy a meleg közösségeket hátrányosan érintették a múlt heti törvénymódosítások.

Cinkoczi Sándor a hazug ellenzéki propagandista.

Érdemes megjegyezni a nevét.

Na most, ugye az van, hogy amennyiben ezek a meleg közösségek nem akarnak mindenáron iskolákba vagy óvodákba menni, úgymond gyerekeket érzékenyíteni, akkor semmiféle hatással nem lesz rájuk a törvényváltozás.

A törvény ugyanis kizárólag a gyerekeket érinti.

Őket védi.

Az erőszakos és rendkívül agresszív nyomulástól.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy egyetlen 18. évét betöltött, felnőtt homoszexuális életét sem befolyásolja az új pedofilellenes törvény.

Már amennyiben hajlandó betartani azt a roppant egyszerű szabályt, hogy távol kell tartania magát a gyerekeinktől.

Én amúgy személy szerint azt gondolom, hogy a melegek 99 százaléka rendes és tisztességes ember, amiből egyértelműen következik, hogy számukra ez nem is okoz nehézséget, és nem is omlanak össze attól, hogy nem olvashatnak fel az óvodákban transznemű és queer hercegekről és királykisasszonyokról, kirúzsozva, női ruhában, magassarkúban.

De ott tartottunk, hogy meccs lesz.

A CSD Deutschland például az Allianz Aréna mellett a magyarok elleni meccs előtt nagyjából 11 ezer szivárványos zászlót és 4500 matricát oszt ki, és több stadion is szivárványba fog borulni.

Neuer is felhúzza a szivárványos karszalagját, Löw is love is love feliratú pólóban vett részt a sajtótájékoztatón, arra pedig akár mérget is vehetünk, hogy a német szurkolók és a német politikusok nem a nemzeti tizenegynek, azaz az országuk győzelmének fognak szorítani, hanem az lmbtqirstuz jogok kiterjesztésének.

Egy másik országban.

Német lobogókat legalábbis szinte biztosan nem fogunk látni, szivárványosat viszont annál többet.

(És nyilván térdelni is fognak.)

A dolgot amúgy rövidre lehetne zárni.

A liberális progresszió ugyanis úgy tűnik, meghaladta azt az ósdi hagyományt, hogy 22 ember focizik a gyepen, és a jobbik csapat, amelyik több gólt rúg a másiknak; győz.

Ez ugye hülyeség.

Sehol egy meleg, nincs transzkvóta sem, ráadásul csupa férfi futballozik.

Sokkal előremutatóbb lenne, ha a csapatok egyszerűen csak letennének egy jelentetést az UEFA asztalára, amiben jeleznék, hogy országuk kormánya hány kisebbségeket támogató törvényt hozott, és amelyik nemzet nevéhez a legtöbb ilyen típusú törvény fűződik, az a mérkőzés lejátszása nélkül megnyerné a párviadalt.

Vagy egyszerűen csak focizhatnának is.