Töretlen népszerűségnek örvend a nemzeti konzultáció

Orbán Viktor miniszterelnök a 2021. június 10-én tartott rendes Kormányinfó keretében jelentette be, hogy Magyarország Kormánya nemzeti konzultációba kezd a magyar emberekkel a gazdaság koronavírus-helyzet utáni újraindításáról. A konzultációnak részét képezi a családosok SZJA-visszatérítése – amelyet a miniszterelnök a Világgazdaság által szervezett konferencián jelentett be –, továbbá napirendre kerül a 200 ezer forintos minimálbér kérdése is, ezenfelül még olyan kiemelt ügyekben számít a kormány az emberek véleményére, amelyek a járványhelyzet mellett akár generációkon átívelve is meghatározhatják az ország sorsát és az emberek boldogulását, valamint életformáját. Ilyen ügyekként tekinthetünk a migrációra vagy a  klímavédelemre. A nemzeti konzultációt a Gyurcsány Ferenc érdekszférájának is tekinthető baloldali politikai és médiaszereplők rendszeresen minősítik feleslegesnek, miközben elhallgatják a tényt, hogy a konzultáció az embereknek közvetlen beleszólást biztosít a politika alakításába, emiatt a magyar demokrácia legsikeresebb intézményének is tekinthető. Az ellenzék ráadásul azzal sem szokott eldicsekedni, hogy maga is él ezzel az eszközzel.

A miniszterelnök bejelentését megelőzően már több alkalommal is tartott nyilvános egyeztetéseket a magyar emberekkel a kormányzat. 2010-ben közvetlenül a kormányváltást követően az idősekkel vették fel a kapcsolatot, 2011-ben pedig az alkotmányozásban kérte ily módon a magyar emberek segítségét a kormány. Ezt követően több alkalommal – példaszerűleg az említés szintjén 2015-ben, 2017-ben vagy 2020-ban – került sor konzultációra olyan kérdéseket illetően, mint a migráció és a terrorizmus összefüggései, vagy a koronavírus-járvány megfékezése érdekében bevezetendő intézkedések megítélése. Baloldali politikusok és a baloldalhoz köthető újságírók rendszerint a meghirdetett konzultációk alkalmával olyan megalapozatlan állításokkal „érveltek” a részvétel ellen, miszerint az egész nem több „pénzkidobásnál”, a kormány pedig „irányított” kérdésekre vár „magától értetődő” válaszokat.

A korábbi évek tapasztalata alapján azonban elmondható, hogy a baloldali vádakkal szemben az ellenkezője igaz, a konzultációnak pedig nemcsak gyakorlatban is tetten érhető szerepe van a politika alakítására, hanem egyúttal a rendszerváltás utáni magyar demokrácia egy meghatározó részvételi intézményének is tekinthetjük.

Kiváló példa erre épp az Alaptörvény elfogadása és legitimációja, amellyel kapcsolatban Orbán Viktor miniszterelnök épp tíz évvel ezelőtt, az első kormányzati konzultáció alkalmával beszélt arról, hogy az emberekkel közösen alakított „húsvéti alkotmány” milyen módon illeszkedik bele Magyarország ezredéves alkotmányossági folyamataiba.

Továbbá a Gyurcsány Ferenc vezette baloldal és lakájmédia-kurzusa tudatosan hallgatják el azt a tényt, miszerint a magyar konzultációhoz hasonló gyakorlatok szerves részei a modern demokráciáknak.

A hazai konzultációkhoz hasonló, a nemzet egészét megszólítani igyekvő nyilvános egyeztetések alkalmazása elsősorban az angolszász országokban népszerű. Az Egyesült Királyságban rendszerességgel tartott nyilvános konzultációk (public consultation) a döntés-előkészítést segítik elő, főleg az önkormányzatok számára, míg a magyar gyakorlattal legkönnyebben párhuzamba állítható „közösségi észrevételek” (public comment) kikérése elsősorban az Egyesült Államokra jellemző. Egy időben az Európai Bizottság is rendszeresen kezdeményezett konzultációkat az európai polgárokkal különböző, az európaiakat érintő kérdésekben, azonban az uniós egyeztetés fokozatosan értelmét veszítette.

Ezenfelül érdemes megemlíteni, hogy ezeknek a konzultációknak nincsenek kőbe vésett szabályai, így irányulhatnak konkrét kérdésekre vagy tágabb témakörökre, a jó konzultációnak egy feltétele van: az aktuális és napirenden lévő szakpolitikai elképzelésekről és előterjesztésekről szóljon, a társadalom széles rétegeit szólítsa meg, és adjon teret az egyes vélemények ütköztetésére.

A szakpolitikák és előterjesztések szerepének hangsúlyozása azért fontos, mivel ebben rejlik a konzultáció lényege, vagyis a kormányzati döntéshozatal és az emberek közvetlen összekapcsolása.

A kormányzat célja a „lapok kiterítése”, hogy az embereknek nagyobb beleszólása lehessen az őket érintő kérdésekbe. Mivel a kormányzati konzultáció kérdéseit és témáit konkrét szakpolitikai elképzelések és előterjesztések befolyásolják, ennélfogva annak mentén alakul a politika, ahogy a konzultációban részt vevők válaszolnak. Ez a magyarázata annak, hogy a Nemzeti Konzultáció 2010 óta a magyar politikatörténet és politikai kultúra legsikeresebb és legnépszerűbb intézményi formájaként van jelen a hazai közéletben. Az alkotmányozást előkészítő konzultációban 920 ezren vettek részt, a további alkalmakkor pedig félmillió és 2 millió között mozgott azoknak a száma, akik kitöltötték a kérdőívet online vagy papíralapon. Azok a vélemények és javaslatok is beépültek a konzultáció eredményeként hozott döntésekbe, amelyeket a konzultáció témáiban, más fórumokon fogalmaztak meg.

Összefoglalva az eddig leírtakat, elmondható, hogy a nemzeti konzultáció intézménye a magyar demokratikus politikai berendezkedés sajátos arcélét jelenti, amelynek alkalmazása és bevett gyakorlattá tétele kulcsszerepet játszott úgy az Alaptörvény, mind további kormányzati politikák – például a határkerítés felépítése és a migrációs válság, vagy a koronavírus-járvány kezelése – szempontjából. A magyar konzultációval azonos gyakorlatok nagy múltra tekintenek vissza a fejlett demokráciákban, a konzultáció legfontosabb szerepe pedig a kormányzat és az emberek közti távolság áthidalása, beleszólás biztosítása a döntés-előkészítésbe, valamint részvételi lehetőség a politika alakításában a két választás közötti időszakban.

Blazsek Olivér, a Századvég Alapítvány junior elemzője