Kiderült, hogy kik pályáznak a gyorsforgalmi utak üzemeltetésére

Az 52-es főút négynyomúsításával válik gyorsabbá Kecskemét autópálya-kapcsolata, illusztráció
Illusztráció
Vágólapra másolva!
A magyarországi gyorsforgalmi utak fejlesztésének és felújításának, valamint üzemeltetésének és fenntartásának feladataira kiírt kétszakaszos koncessziós beszerzési eljárás első, részvételi szakaszában három részvételi jelentkezés érkezett.
Vágólapra másolva!

A részvételre jelentkező konzorciumok közül kettőt magyar cég, a Dömper Korlátolt Felelősségű Társaság és a THEMIS Magántőkealap, míg egyet az osztrák STRABAG Aktiengesellschaft vezeti.

A törvényeknek megfelelően a koncessziós beszerzési eljárásban a részvételre jelentkezők részére a bontási jegyzőkönyvet megküldték, a három jelentkezés közbeszerzési dokumentumoknak és jogszabályoknak való megfelelésének vizsgálata pedig jelenleg folyamatban van.

Ahogy arról korábban beszámoltunk, csaknem 2000 kilométernyi úthálózat kerül koncesszióba azon kormányzati döntés nyomán, melynek értelmében egy, a kormányzati tájékoztatás szerint még
idén kiválasztandó koncesszor vehetné át a hazai gyorsforgalmi hálózat üzemeltetésének, illetve meghatározott nyomvonalak szerinti bővítésének feladatait.

A döntés visszhangja nem is maradt el a baloldalon. Anélkül, hogy a pályázat részleteire, lebonyolításának forgatókönyvére fókuszáltak volna, már a koncesszió leendő nyertesét is megnevezték, annak ellenére, hogy ahogy látható, még csak most kerültek nyilvánosságra a koncessziós eljárásban a részvételre jelentkező vállalkozások.

Forrás: shutterstock

A nyilvánosan meghirdetett, hangsúlyosan az EU-s előírásokkal is összhangban lévő koncessziós konstrukció alapján az is kijelenthető, hogy a

gyorsforgalmi úthálózat az államé, az is marad, és azok az új elemei is az állami tulajdont gyarapítják majd, melyek kivitelezésére vállalást tesz a leendő nyertes.

Több gyorsforgalmi út adósság nélkül

A hazai úthálózat fejlesztése és a kor kívánalmainak megfelelő üzemeltetése Magyarország, tágabban pedig az EU érdeke is. Magyarország kormánya a gyorsforgalmi úthálózat stratégiai céljaiként kezeli azt, hogy

  • minden autópálya elérjen az országhatárig,
  • minden megyeszékhely közvetlen gyorsforgalmi csatlakozást kapjon, és
  • az ország valamennyi településéről, lényegében bárhonnan legfeljebb 30 perc alatt elérhetővé váljon gyorsforgalmi hálózat,
  • a magyar autópályák üzemeltetési színvonala hosszú távon, magas szolgáltatási szint mellett biztosított legyen.

Ezeknek a céloknak a megvalósítása rengeteg pénzt emészt fel, amelyre viszont az EU-ból Magyarország forrásokra nem számíthat, de brüsszeli döntés alapján, az újjáépítési alapból sem lehet ilyen fejlesztéseket biztosítani. Autópályát persze lehet építeni állami pénzből, ennek költségvetési tételei azonban nagyon megnövelnék az államadósságot. A cél pedig nyilvánvalóan nem a hiány további növelése, hanem a járvány enyhülését követő újraindítással és a gazdaság talpra állásával, annak – újra – a gazdasági körülményekhez igazított, de fokozatos leszorítása. A hétköznapi életben pedig közvetlenül jelentkező vonatkozás, hogy teljesüljenek olyan, korábban már egyértelműen hangsúlyossá tett kormányzati törekvések, mint a 13. havi nyugdíj fokozatos visszaépítése, a családok kiemelt támogatása, a minimálbér 200 ezer forintra emelése – ezeket a területeket a kormányzat értelemszerűen nem kívánja megnyirbálni, még az autópályák érdekében sem.

Ezért kellett a kormánynak olyan megoldást keresnie, melynek keretében a jelölt célok megvalósíthatók, ugyanakkor nem csökken, hanem jelentősen nő az állami tulajdon mértéke, a megvalósítással felmerülő kiadások pedig nem növelik az államadósságot.

Az eszközt a kormányzat a koncesszió jogintézményében találta meg, mivel az a nemzetközi tapasztalatok alapján olyan, amely képes a fenti feltételek mellett a célok elérésére. Nemzetközi tapasztalatokra utalunk, hiszen a korábbi baloldali kormányzatok által kiírt koncessziós eljárások nem sikertörténetek. Azok az állam terheinek növeléséhez, a gazdaságpolitikai mozgástér szűküléséhez vezettek. Azonban ennek okai nem a koncesszió, mint jogi eszköz, hanem az állam akkori képviselői által megkötött szerződésekben keresendőek.

Emlékeztetőül: az államot több mint 2800 milliárd forint kár érte előnytelen feltételeket tartalmazó szerződés megkötése miatt.

Az úthálózat fejlesztésével kapcsolatos elképzeléseket a pályázat kiírásának pillanatától kezdve összehangolt, jogi köntösbe öltöztetett éles politikai támadások érték a baloldalról, amelyek meglepő módon nem a korábbi baloldali kormányok által kötött hibás gyakorlat megismétlődéstől tartó aggodalom hangján szólalnak meg, hanem a szerződésbe foglalt 35 éves elköteleződés uniós jogba ütközésére hivatkoznak. Az érvelés helyességét az élet és a tények cáfolják meg: nemzetközi szinten több mint 200 megkötött autópálya-szerződést tartanak nyilván, amelynek a kétharmada hosszú távú, a 25 évet jócskán meghaladó szerződés. A támadások mögött politikai motivációt erősíteni látszik az is, hogy a kritikával élő személyek és szervezetek a baloldali kormányzatok idejében kötött szerződések időtartamával kapcsolatban soha nem emeltek kifogást, nem hallhatták a hangjukat akkor, amikor az M5-ös autópálya esetében az állam 35 évre, a nyúlfarknyi M6-os autópálya-szakaszok esetében 30 évre, a Budapest Airportnál 75 évre köteleződött el.

Nem emelkedhetnek az útdíjak

Ahogy azt már hangsúlyoztuk, a magyar állam úgy köti majd meg a megállapodást, hogy a koncessziós partner nem tudja megszerezni az úthálózat részét vagy egészét a koncesszió időtartama alatt. Azaz a gyorsforgalmi utak továbbra is állami tulajdonban maradnak. Ugyanígy az állami tulajdont fogják gyarapítani azok a vagyonelemek, melyek a koncesszió időtartama alatt jönnek létre: új útszakaszok, sávbővítések, és a kapcsolódó közlekedési infrastruktúrák általános fejlesztése.

Ráadásul a koncesszió tető alá hozása

az egyik leginkább átlátható projektmegvalósítás lesz a magyar gazdaságtörténetben, amellyel kapcsolatban – emelte ki egy kormányzati forrás az Origónak – semmilyen utólagos kifogás nem merülhet fel Brüsszel részéről sem.


A konstrukció nem növeli a brüsszeli bürokrácia által strázsaként figyelt magyar államadósságot, és szemben a korábbi, baloldali kormányzat által lebonyolított M5-ös autópálya nyilvános beszerzés nélküli koncessziójával, a mostani, kétszakaszos eljárás az uniós eljárásrendbe kikezdhetetlenül illeszkedik, ezáltal teljes átláthatóságot és a potenciális jelentkezők között, egyenes és nyílt versenyt biztosít.

Forrás: shutterstock

Jó hír az autósoknak, hogy ahogy a hálózat egésze állami tulajdonban marad, úgy a koncesszió ideje alatt az

útdíjak sem emelkedhetnek.


A kormányzati döntés értelmében, a koncesszió pénzügyi-gazdasági modelljében egy rendkívül szilárd, nem módosítható sarokpontot jelent az, hogy a jelenlegi útdíjszintet tartania kell. Annak felfele mozdítására kizárólag az infláció követésével van lehetőség – ami most is megvalósul –, egyéb módosítás nem lehetséges. Vagyis a leendő üzemeltető-fejlesztő nem teheti meg azt, hogy saját költségeinek jelentős emelkedésének indokával az autósokra hárítja terhei egy részét, legyen szó akár az építőanyagok, gépek stb. beszerzését érintő áremelkedésről.

Sőt, még az útdíjak sem kerülnek hozzá, mert azokat továbbra is állam szedi be.

A koncesszor a részére évente fizetett rendelkezésre állási díjból finanszírozza kiadásait. Ennek mértéke pedig – említik kormányzati források – a projekt jelen szakaszában, a verseny egyenlő feltételeinek biztosítása érdekében természetesen még nem tudható, nem ismert, hiszen azt az eljárás későbbi szakaszában határozzák meg.