Mielőtt rátérnénk az izraeli kémszoftverrel kapcsolatos konkrét ügyre, azelőtt muszáj arról is szólni, hogy hogyan is kezdődött minden.

Múlt héten a Telex örömmel jelentette be, hogy egyesíti erejét a Direkt36 nevű, senki által nem olvasott, ingyenes, mégis hatalmas erőforrásokkal rendelkező oknyomozó portállal. A laphoz számos ügy kötődik, simán lenyomoznak jachtokat, repülőket, de még azt is, hogy ki, hova, és milyen márkájú pelenkákat tesz le, tehát pont olyan hatékonysággal és hideg profizmussal teszik a dolgukat, mint egy külföldi szolgálat. Márpedig ha valami úgy néz ki, mint egy kacsa, úszik, mint egy kacsa, és úgy hápog, mint egy kacsa, akkor az valószínűleg kacsa.

Illetve ha korrektek akarunk lenni, azt is meg kell jegyeznünk, hogy az idegen országok titkosszolgálatai pontosan tudják, hogy milyen szerkesztőségeket és milyen újságírókat kell megkeresni az általuk összegyűjtött adatokkal, hogy az információk biztosan olyan kontextusban kerüljenek a nyilvánosság elé, ahogyan azt ők akarják. Sok esetben, a magukat csodálatos képességekkel felruházó oknyomozó újságíróknak gondoló sajtómunkások egyszerű postások - és nem ügynökök -, akik mindössze leegyszerűsítve kézbesítik a laikus olvasóik számára kibogozhatatlan bonyolultnak bizonyuló és hatalmas mennyiségű információt tartalmazó adatokat.

Fábián Tamás oldalán láttam először az első írást a témában, a cikket megnyitva pedig minden idők leghosszabb dolgozata jött velem szembe, több mint 10 000 szavas, egy kisebb könyv hosszúságú anyaggal szembesültem. Amin alig egy óra alatt át is rágtam magam, pedig nem volt könnyű olvasmány a bizonyítékok és konkrétumok nélküli, feltételezéseken alapuló, titkosszolgálati jelentésnek látszó valami, de nagy nehezen csak végeztem vele.

A tartalomról még sokat fogunk beszélni -itt is-, de térjünk gyorsan rá, mi is következett ezek után.

A nap végére 25 (!!) azaz huszonöt cikk volt látható az úgynevezett Pegazus ügyről, a csöppet sem antiszemita "modern baloldal" zászlóshajóján, a Telexen. A volt indexesek által alapított újság soha ennyiszer nem írta még le Izrael nevét.

Soros György kedvenc lapja, a 444 is begyújtotta a rakétákat, a portálon is kizárólag az NSO szoftveréről lehet olvasni. Most is 18 anyaggal jelzik a látogatóiknak, mi is jelenleg a világ legfontosabb ügye.

Ahogy a HVG-n is.

Ott jelenleg 21 írást találhatunk az izraeli kémszoftverrel összefüggésben.

Mindez alig pár órán belül valósult meg.

Persze nincs hálózat.

A szerkesztőségek napi működésével kapcsolatban nem feltétlenül up to date olvasóinknak mondom, hogy ekkora tempóban egyszerűen képtelenség ilyen mennyiségű cikket elkészíteni; ezeknek az anyagoknak a nagy része nyilvánvalóan jó előre, konzervként bekészítve várta, hogy meginduljon a támadás.

Ami meg is történt.

Egyszerre.

A Telexen megjelenő első írást azért is volt rémisztő olvasni, mert olyan részleteket tartalmazott, mintha nem is újságírókról, hanem külföldi titkosszolgálatok konspirációiról lett volna szó. A találkozókat különböző védett szobákban, rejtett beszélgetéseket lehetővé tevő csevegőszoftverek segítségével szervezték meg, ráadásul állítólag 17 szerkesztőség kapcsolódott be a munkába.

Mindezt olyan technikai felszereltséggel, amit bármelyik Nyugat- európai vagy amerikai szakszolgálat megirigyelhetne.

Hátborzongató volt leírva látni, hogy az egyesített nemzetközi "függetlenobjektiv", Soros tábornok által irányított hadtest hogyan is dolgozik.

Csak egy idézetet hadd tegyek ide, ami kiválóan megmutatja, mennyire is lóg ki a külföldi szolgálatok lólába:

"A német újságírók ott helyben, miután tüzetesen átvizsgálták a készülékemet, azt is meg tudták mondani, hogy az iPhone-omba két alkalommal törtek be: 2019. június 13-án és 2019. szeptember 24-én."

Tehát német újságírók, pár perc alatt megmondták, hogy hányszor törtek be a haladó újságírók szinte feltörhetetlen iPhone-jaiba.

Bámulatos technikai felkészültség.

Nekem is van otthon legalább négy ilyen modern készülékem.

Ja, nem.

Az ügy érdekessége, hogy az NSO kémszoftverének segítségével világszerte körülbelül 50 000 embert figyeltek meg. Ebből mindössze 300 magyar érintettről ír a Telex, ami amúgy nincs egy százalék sem.

Miközben az ügy keretezése mégis olyan, mintha a magyar kormány vagy személyesen Orbán Viktor bulija lett volna az egész történet.

Nyilván az üldözési mániában szenvedő gödöllői polgármester, aki az ellenzék legjelentéktelenebb figurája, a Fidesz legnagyobb ellensége.

Nevetséges.

Vagy egy ügyvéd.

Még nevetségesebb.

Jelenleg nem tudunk semmilyen konkrétumot, azon kívül, hogy a Soros György által pénzelt szervezet, az Amnesty International szerint néhány ember telefonjához hozzáférhetett az NSO szoftvere. Amire több év eltelte után talált erre utaló nyomokat az "emberi jogi" szervezet.

Ami megint csak felveti annak a gyanúját, hogy Soros György nem csak egy csupa szív filantróp, hanem egy olyan figura, aki az NGO-it olyan felszerelésekkel látja el, amelyekre egy ilyen szervezeteknek alapesetben nem lenne szüksége.

Hacsak nem akarnak titkosszolgálati eszközöket bevetve kormányokat buktatni.

Végül: A magyar szolgálatok természetesen a hatályos jogszabályokat maximálisan betartva működnek, nem is tehetnek másként, különben komoly bűncselekményt követnének el.

Nyilván a szolgálatok már csak olyanok - ellentétben egy Soros által fizetett újságíróval -, hogy különböző feladatokat látnak el. Például megfigyelnek.

Ha van rá megfelelő és alapos indokuk.

Természetesen nem kétlem, hogy Panyi és társai meg vannak róla győződve, hogy olyan fontos és korszakos figurák, akiket a teljes magyar titkosszolgálat, no meg Orbán és Netanjahu a nap 24 órájában egymást félrelökdösve megfigyelnek; izgatottan nézik mit esznek, hol nyaralnak, és kikkel beszélgetnek, de ez minden bizonnyal nincs így.

Egészen apró, és jelentéktelen kis szúnyogok, akik idegesítően döngicsélnek, meg néha szúrnak is, és viszketnek is pár óráig azok a csípések, de végső soron csak idegesítő szúnyogok.