Miközben Brüsszellel karöltve tizenhárom uniós tagország a belügyeinkbe beavatkozva éles kritikát fogalmazott meg hazánkkal szemben a nemrégiben elfogadott pedofiltörvény kapcsán, addig kevés szó esik azon országok gyermekvédelmi mulasztásairól, amelyek a vita hevében akár nyíltan megaláznák, pontosabban „térdre kényszerítenék" Magyarországot.

Mint az várható volt, Európa-szerte széleskörű felháborodás tárgyává vált liberális berkekben az itthon június 15-én elfogadott, gyermekvédelmi megfontolásból javasolt pedofiltörvény. Az új magyar rendelkezés napirendre került az uniós tagországok általános ügyekért felelős minisztereinek találkozóján is, ahol az ülésen tizenhárom ország fogalmazott elítélő hangnemben, továbbá felszólították az Európai Bizottságot, hogy tegyen lépéseket az új szabályozással kapcsolatban. A törvényt elítélő országok politikai értelemben eddig sem voltak ismeretlenek a magyar kormány számára, ugyanis a múltban már nem egyszer alakult ki egyet nem értés a felek között, amelyet sajnos gyakran a nyugati kettős mérce és képmutatás szült.

A helyzet e tekintetben azonban nem sokat változott, ugyanis szemügyre véve a Magyarországot elítélő tizenhárom országot - Belgiumot, Dániát, Észtországot, Finnországot, Franciaországot, Németországot, Írországot, Lettországot, Litvániát, Luxemburgot, Hollandiát, Spanyolországot és Svédországot -, számtalan esetben azt látni, hogy a velünk kritikus nemzeteket vezető kormányok kirívó gyermekvédelmi mulasztásokkal küszködnek, ráadásul igencsak kevés sikerrel.

Ugyanis miközben Brüsszel és a magyarokat előszeretettel kioktató nyugati tagállamok azzal vannak elfoglalva, hogy mekkora érdeksérelmet jelent az új magyar szabályozás az általuk nagymértékben támogatott szexuális érzékenyítést végző civil szervezetekre nézve, addig éppen ezekben az országokban mennek végbe a mai napig olyan folyamatok, amelyek nemcsak gyermekvédelmi, hanem emberi jogi szempontból is komoly aggodalomra adnak okot, ez pedig nem más, mint a kiskorúak körében előforduló erőszakos gyermekházasságok nagyszámú előfordulása.

2020. március 5. Berlin - A World Vision gyermek-segélyszervezet munkatársai tiltakoznak a gyermekek elleni szexuális erőszak ellen Berlin főpályaudvarán. A szexuálisan bántalmazott vagy gyermekházasságba kényszerített lányok szimbólumaként három méter magas mackó látható, amelyért egy kéz nyúlForrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Annette Riedl

 

Példának okáért abban az országban, amelynek miniszterelnöke nemrég azt nyilatkozta, hogy Magyarországot térdre kell kényszeríteni annak érdekében, hogy tiszteletben tartsuk az uniós értékeket, akkora problémát jelent az önkényen alapuló gyermekházasságok kérdése, hogy a holland kormány immár évek óta külön foglalkozik ezzel, mondani sem kell, elenyésző sikerrel.

A holland kormány 2013 és 2014 között megbízta a Maastrichti Egyetemet, valamint a Verwey-Jonker Intézetet annak érdekében, hogy készítsenek egy tanulmányt arra vonatkozóan, hogy évente mégis hány kiskorú lányt kényszerítenek Hollandiában illegális gyermekházasság megkötésére. Az eredmények megdöbbentők voltak: a kutatás szerint évente mintegy kétszázötven gyermekmenyasszony „kel el", többségük 17 évesen, ráadásul nagy részük migrációs háttérrel rendelkezik.
Érdekesség, hogy a velünk szintén kritikus Dániában, Franciaországban, Németországban és Svédországban is kulturális okoknál fogva hasonlóan veszélynek vannak kitéve a kiskorú lánygyermekek. Németországban 2016-ban több mint 1400 kiskorú házasgyermeket regisztráltak a hatóságok, s előfordult köztük olyan kislány is, aki mindössze 11 évesen „kelt el", s rá két évre, 13 évesen már az első gyermekét várta.

Dániában azonban sajnos még ennél is nagyobb bajban vannak a gyermekek: miután a migránstáborokban egyre csak gyűlni kezdett azon párok száma, amelyek közül a gyermekfeleség életkora nem érte el a tizennyolcat, a hatóságok elkezdték szétválasztani őket, csakhogy helyi migránspárti szervezetek addig lobbiztak, ameddig el nem érték, hogy emberi jogokra hivatkozva ne lehessen fizikailag elszeparálni a felnőttkorú férjet a sok esetben a tizenhat éves kort is alig betöltött feleségtől.

Érdekesség, hogy Franciaországban szintén mulasztások sora övezi a kiskorú gyermekek védelmét, ezek pedig nemcsak a nagy számban előforduló migrációs hátterű gyermekházasságokat érintik, hanem a gyermekekkel való szexuális együttlét kérdését is. Ez utóbbi kapcsán magyar szemszögből vizsgálva talán megdöbbentő, hogy Franciaországban egészen ez évig szabadon létesíthetett bárki nemi együttlétet akár egy 15 éves gyermekkel is, amennyiben annak beleegyezését hitelt érdemlő módon bizonyítani tudták. Az elmúlt években megszaporodott botrányos esetek után azonban idén már úgy döntött a francia parlament, hogy büntethetővé teszi a 15 év alatti gyermekekkel történő szexuális együttlétet.

2021. március 9. Utcai kollázs a nemi erőszak ellen Párizsban, a feliraton az áll: Beleegyezésre tanítja a gyermekeit?Forrás: Hans Lucas via AFP/Hugo Passarello Luna / Hans Lucas/Hugo Passarello Luna

De ott van Svédország esete is: 2016-ban egy kormányzati felmérés szerint legalább 132 esetben regisztráltak olyan gyermeket, aki elmondása szerint kényszerházasságban él, ugyanakkor egyes gyermekvédelmi egyesületek arra hívták fel a nyilvánosság figyelmét, hogy ez a szám valószínűleg közelebb lehet a 200-hoz.

Mindezek tükrében belátható, hogy miközben Brüsszel és az említett nyugat-európai országok menetrendszerűen megpróbálnak beleavatkozni hazánk belügyeibe azzal, hogy minden diplomáciai gesztust nélkülözve éles kritikát fogalmaznak meg Magyarországgal szemben, addig sok esetben a saját hatáskörükben lévő alapvető életvédelmi kérdésekkel is csak nehezen tudnak megbirkózni. Adódik a kérdés, hogy ez a fajta kettős mérce napirendre fog-e kerülni végre oly módon, hogy az egyszer elnyomja majd a brüsszeli cinizmus szólamait.