Nagy Gergelyné Hajnalka 105 napig feküdt az intenzíven koronavírus-fertőzés miatt, ebből 68 napot volt lélegeztetőgépen. Felépülésére orvosi csodaként tekintenek, bár hosszú gyógyulás vár még rá.
Hajnalka hősies küzdelméért emlékéremmel jutalmazták a Semmelweis-nap alkalmából júliusban. A koronavírus első hulláma alatt kapta el a betegséget, ám mind a mai napig nem tudott visszamenni dolgozni, ugyanis poszt-covid tünetektől szenved: ujjai elfeketedtek, vérnyomása ingadozik, negyedik stádiumú veseelégtelenségben szenved, kínzó hátfájdalmai csak nemrég szűntek meg - írja a Blikk.
Még mindig nem látom az út végét, jelenleg is táppénzen vagyok. Rendszeresen járok tornára, masszázsra, ha lehet, biciklire ülök, sétálok, hogy erősödjek. A járásom még ugyan nem tökéletes, de alakul. Sajnos csak a bal kezemet tudom használni, a jobbal még mindig nagyon nehéz markolnom, de a feketeség már elmúlt – mondta a lapnak a nővér.
A családom mentőt hívott, aztán se kép, se hang. Először Székesfehérvárra vittek kórházba, aztán Budapesten feküdtem, már lélegeztetőgépen. Közben infúziót kaptam és volt vesedialízisem is. A családom a 44. napon jöhetett be hozzám, azzal a tudattal, hogy lehet, a másnapot már nem élem meg
- mesélt arról, hogyan került kórházba tavaly májusban.
Nehezen éltem meg, amikor közölték, hogy több mint két hónapig lélegeztetőgépen voltam. Azokat a napokat már senki sem tudja visszaadni, de legalább életben vagyok. Mióta felébredtem, a mának élek. Nem szabad a múlton rágódni, próbálok kiélvezni minden pillanatot, amit a családommal tölthetek. Szeretnék visszamenni dolgozni, hiszen biztosan van még valami dolgom itt, ha életben maradtam. Keresem az utat, amit nekem szántak - bizakodott a Blikknak.