Egy óbudai társasház liftjébe került ki egy plakát, ami arra figyelmeztet, hogy már
többen meghaltak, miután eltartási szerződést kötöttek, vagy úgy adták el a lakásukat, hogy még ott éltek.
A plakátot kiragasztó férfi, az 5. Számú Óbudai Lakásszövetkezet elnöke elmondta, hogy több ilyen esetről is tud az elmúlt évekből – írja Ripost7-re hivatkozva a Bors.
Óbudán több olyan szórólapot is lehet találni, amiket különböző társasházak postaládáiba dobtak be és eltartási szerződést ajánlanak.
A Ripost7 egyik munkatársa felhívta a telefonszámot és egy kitalált történettel ált elő. Azt mondta a telefont felvevő férfinak, hogy egy Kerék utcai ismerősétől kapta meg a telefonszámát. Hamarosan külföldre költözik és aggódik a szomszédban élő néniért, akinek eddig ő segített.
A férfi ezek után arról érdeklődött, hogy az asszony tulajdonában van-e a lakás.
Nekem nincs lakhatási problémám, nem akarok odaköltözni. A néni nyugodtan lakjon a lakásában, ameddig él. Ilyen megoldásban gondolkodom én. Többféle konstrukció van, kaphat egy összeget, és mint haszonélvező marad a lakásban, de havi életjáradékot is kaphat.
– mondta a férfi a telefonban. Az összeggel kapcsolatban azt mondta, hogy az megegyezés kérdése. Attól függ, milyen idős az asszony és milyen a lakás. Erre az újságíró elmondta, hogy az asszony 87 éves és nagyjából 30 millió forintot érhet a lakás. Erre felajánlotta a férfi, hogy adott esetben ápolót is tudnak biztosítani.
Legyengülnek, betegek lesznek, és akkor szükség lesz rá
- mondta tapasztaltan a férfi, majd személyes találkozóra hívta a lap munkatársát.
A találkozóra pár nap múlva került sor, ahol a férfi elég gyorsan rátért a lényegre.
Akkor elmondom, mire vagyunk képesek, mert a barátnőmmel szeretnénk ezt a projektet megvalósítani, és hátha megfelel
- kezdett bele a férfi, mire az újságíró megjegyezte, hogy nem neki, hanem az asszonynak kell megfelelnie.
De ön ismeri a hölgyet, és lehet, hogy tud hatással lenni rá. Az egyösszegű helyett inkább havi fix összeget tudnánk fizetni. Ami egyösszegű, az a közvetítői jutalék, önnek. Egy kis pénz mindenkinek jól jön.
– tette hozzá, majd a tiltakozás ellenére tovább erősködött:
Azt gondolom, hogy ez jár. Fogadja el! A hölgy maradhat a lakásában, lakásproblémánk nincs, de azért szeretnénk ingatlant, ilyen módon. Nem fogjuk őt zavarni egyáltalán.
Ekkor az újságíró megkérdezte, hogy milyen havi összegre gondoltak a 30 milliós lakásért cserébe. A férfi elmondta, hogy havi 100 ezer forintot fizetnének, amiről egy közjegyzői szerződés is készülne.
"Ez úgy néz ki, hogy kötünk egy szerződést, a néni átruházza a lakását, és ő cserébe kap havi 100 ezer forintot, erről írunk közjegyzői papírt"
– tette hozzá.
Később a jutalékra visszatérve elmondta, hogy mivel az újságíró az ő érdekeiket képviseli, ne csinálja azt ingyen. Elmondása szerint ugyanis sokkal nehezebb ismeretlenként eltartási szerződést kötni, mintha egy ismerős győzi meg az idős asszonyt arról, hogy ez neki mennyire jó lesz.
Az én lakásom, ahol most lakom, ugyanígy lett. De nem ipari jelleggel csináljuk mi ezt, nekem ez bejött, gondoltam, megpróbálunk még egyet. Nem ez lesz az első, de nem is a sokadik
– válaszolta a férfi arra kérdésre, hogy hanyadjára tesznek így.
Végül azzal váltak el, hogy megbeszélik az asszonnyal és majd gondolkoznak rajta. Később az újságíró úja felhívta a férfit és megkérdezte tőle, hogy mekkore közvetői díjra gondolt.
A férfi félmillió forintot fizetett volna Revoluton keresztül, mert azt nem tudja ellenőrizni a NAV.