„A minden titkot ismerő
dicső Nagyasszony
vigyázó két szeme óvjon
Napatyánk fényében"
(Tatárlakai korong Kr. e. 5500)

Augusztus 15-e, Mária elszenderülésének napja, Isten anyjának az Égi születése és mennybevételének az ünnepnapja a világegyház szemében. Nekünk magyaroknak, ősi sokezeréves, Bódogasszony-hitünk okán, pedig – a Szűz Mária, mint Istenanya-kép és az archaikus magyar Istenanya-Boldogasszony kultusz azonos tulajdonságai miatt, a máig élő hagyomány okán – Nagyboldogasszony napja.

A Szent Gellért legendából ismeretes, hogy népünk körében Máriát, Jézus anyját példátlan tisztelet övezte, amikor Róma még nem is ismerte őt.

Forrás: Origo

A „Magyarok cselekedetei"-ről szóló beszámolóban, a Gesta Hungarorumban azt olvashatjuk, hogy Árpádot, aki az Úr megtestesülésének 907. esztendejében költözött el a világból, tisztességgel eltemették egy patak forrása felett - amelyik egy kőmederben folyik Attila király városába – s a magyarok megtérése után e helyen, egy fehérnek nevezett templomot emeltek a Szent Szűz Mária tiszteletére.

A Gellért-legenda arról is ír, hogy éppen ez az egyedül álló, Nyugat-Európában nem jellemző Boldogasszony-Mária kultusz az - amelyet ő maga készen találva a Kárpát medencében - akadály nélkül alakulhatott át Boldogasszony néven a keresztény Szűz Mária kultuszává.

De Ipolyi Arnold püspök, Kálmány Lajos néprajztudós-pap, a boldoggá avatás előtt álló Bálint Sándor, vagy Dömötör Tekla néprajztudós - hogy csak néhány nevet emeljünk ki a sorból – szintén egyazon módon azonosítják a Kárpát-medencében őshonos magyar vallás Isten-asszonyát, a magyarok ősi hitvilágának Boldogasszonyát, a Szűzanyával. Ám a nyugati típusú, Holdat taposó Mária ábrázolással szemben, az ősi magyar vallásból eredő, Napba öltözött Babba, az aranyló Nap glóriájában ragyogó Istenasszony.

Forrás: Origo

Ezt a Jelenések könyvében szereplő Bibliai hasonlatosságot, azaz a „Napba öltözött asszony" készen kapott képiségét, lelki és szellemi kötődését használta fel Gellért püspök ezer éve a keresztény Boldogasszony-Mária kultusz azonosításához, s a római kereszténység elterjesztéséhez.

Szent István király pedig a halálos ágyán ezt az ősi, kultikus ragaszkodást alkalmazta kiváló politikai érzékkel, amikor felajánlotta a Szent Koronát, annak országát, Magyarországot, földjét a Kárpát-medencét, az augusztus 15-én romlatlan testtel égbe emelt Isten-szülő, Mária oltalmába.

...kezét és szemét a csillagokra emelve így kiáltott fel: »Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom...- Szent István legendája Hartvik püspöktől

Forrás: Origo

S bár a Szűz-Anya hazánk égi patrónája, - akihez való mély ragaszkodásra a XX. Század legnagyobb misztikusa, Pió Atya is figyelmezteti a magyarokat – azonban az Ég királynője, Mária ennél az oltalmazó szerepkörnél is jóval több a nemzet számára.

István ugyanis életének legbölcsebb lépésével, 1038. augusztus 15-e előestéjén olyan szellemtörténeti-politikai bravúrt hajtott végre, amely a közjogban is érvényesülve Regnum Marianum-ként, azaz Mária Királyságaként beszél hazánkról. Ezen a szellemtörténeti, szakrális cselekedeten pedig földi hatalmak nem változtathatnak...

Államalapító István, az elvont emberi gondolkodás csúcsaként, a világon egyedülálló, beavató szent Koronával koronázott országalapítóként olyan egyszerre misztikus és egyben világi megoldást választott, amely kikerüli az emberi gonoszságot, a hódító hatalomvágyat, mert a mindenkori hit, vagy éppen hitevesztettség, a politika és a világi hatalom felett áll.

Forrás: Ggy

Hazánkat ugyanis a mennyei megdicsőülést elnyerő, a Teremtővel egylényegű erőt, Jézust magába fogadó, növelő, tápláló, gazdagító és oltalmazó - ősi magyar nyelven „bódogító" jelzővel leíró szakrális tulajdonságot képviselő, boldogító erőnek, azaz - Ég és Föld királynőjének: Boldogasszonynak az uralmába ajánlotta.

A XXI. század hajnalára a teremtett világ törvényszerűségeit megvető, erkölcsi nihiltől szerteszét zuhanni látszó világban pedig mindez erőt, tartást, igazodást kölcsönöz a jelenkorban élő magyarság számára.

Mária Királyságának, Magyarországnak a történelme az elmúlt 1000 év alatt ugyanis bőségesen bebizonyította, hogy a Regnum Mariánum Ég és Föld között köttetett szövetségét, s az általa képviselt ősidőkbe nyúló „spirituális kötőanyagot" bár le lehet tagadni, az augusztus 15-i ünnepet szendergő állapotban lehet tartani, Mária Királyságát idegen földi hatalmakkal föl lehet darabolni, el is lehet foglalni, sőt alattvalóinak ősi múltját is meg lehet hamisítani, vérvonalát is ki lehet gúnyolni, s még a származását is meg lehet próbálni megmásítani, azonban ez az - Isten és a beavatott ember, azaz az Ég és Föld között köttetett - szakrális szövetség, a történelem leggonoszabb gondolatainak ellenében is mindig érvényt fog szerezni magának!

Forrás: Origo

Mert - szakrális szövetségről lévén szó – igazsága a néplélek mélyén, a nemzet lelkiismeretében, s a magyarság közös tudatalattijában mindig benne él!

„Boldogasszony, ezer évig Édesanyánk voltál,
Eleink, ha hozzád sírtak,
Hozzájuk hajóltál:
Száz ostorral ostorozzon,
Csak ez egyért,
Boldogasszony,
A jó Krisztust kérd meg:
Négy-víz parton,
három hegyen
Mindörökké magyar legyen
A máriás ének..."
(Sík Sándor: Az Andocsi Máriához)

Isten éltessen Magyarország!

Wieber Orsolya

A szerző a csizio.blogstar.hu szerzője, a Teremtő Nőiség című könyv írója