A nyugati előadó-művészet és irodalom elleni keresztes hadjárat minden eddiginél magasabb szintre hágott. A keresztes vitézek azt vallják, hogy a klasszikus színdarabokat és zeneműveket vagy át kell írni az ő világszemléletük szellemében, vagy törölni kell őket - írja a Látószög blogon Frank Füredi
szociológus, publicista, aki szerint a klasszikus művek elleni gyűlölködés nem sokban különbözik a radikális iszlamistákat fűtő indulattól.

Így esett meg, hogy a Carousel című musical új feldolgozása egészen másként végződik, mint az eredeti. Az eredeti változatban Billy, a brutális feleségbántalmazó jó útra tér. Viszontagságai végén visszatér a Földre, hogy segítsen lányának, Luise-nak boldogulni az életben. Jócselekedetével megváltja bűneit, bűnbocsánatot nyer és a mennyországba kerül.

Az új feldolgozásban Billy számára nincsen hely, bűneinek megváltásáról már nem is szólva. Helyette Louise-t a helyi nagyasszony veszi kezelésbe, és igazgatja az üdvözülés felé vezető úton.

Frank Füredi szerint mára valóságos irodalomipar épült ki arra a célra, hogy igazítson a klasszikus irodalmi és művészeti alkotásokon. Erre számtalan példát hoz. "A modern balett klasszikus alkotásait egymás után éri a vád, hogy a mondanivalójuk rasszista. A Diótörőt például azzal támadják, hogy koreográfiája és jelmezei mindig is a sztereotípiák sulykolását szolgálták, és „lealacsonyítóak és sértőek a kínaiakra nézve". Nem egy bíráló szólítja fel a művészeket, hogy „képzeljék újra" a Diótörőt, s hántsák le róla „a rasszista kulturális eltulajdonítás szégyenteljes jegyeit. A keresztes hadjárathoz, amelynek célja, hogy megtisztítsa a balettet a rasszista sztereotípiáktól, a világ egyik legcsodáltabb művészeti intézménye, a Párizsi Operaház is csatlakozott. Nemrégiben 66 oldalas jelentést adott közre arról, miképp érvényesíti a sokszínűség melletti elkötelezettségét a balettelőadásokban" - emlékeztet.

A világhírű szociológus szerint az utóbbi években annak lehettünk tanúi, hogy a kulturális keresztes vitézek heves ellenszenvvel viseltetnek a klasszikus zenével szemben. "Ez nem is meglepő, ha meggondoljuk, hogy ennél nyugatibb valami aligha létezik a Földön" - teszi hozzá, felemlegetve Philip Ewell feketebőrű zeneelmélet-professzor fejtegetését, miszerint a klasszikus zenét súlyosan kompromittálja önnön fehérsége.

Frank Füredi szociológus, a Kenti Egyetem professor emeritusa beszédet mond a Mathias Corvinus Collegium (MCC) háromnapos migrációs konferenciájának zárónapján a Várkert Bazárban 2019. március 24-énForrás: MTI/Soós Lajos

Hasonló a helyzet a szépirodalom területén is: Füredi a nyugati klasszikus művészeti örökség elleni kultúrharc legalattomosabb megnyilvánulásaként jellemezte, hogy a cancel culture képviselői az irodalmi kánon néhány legjelentősebb alkotásának törlésén, illetve láthatatlanná tevésén ügyködik.  

A klasszikus zene, a művészet, és az irodalom elleni gyűlölködés nem sokban különbözik a radikális iszlamistákat fűtő indulattól, amely Afganisztánban, Szíriában, és Irakban ősi templomok, szobrok és más műremekek elpusztítására sarkallja őket. 

- szögezte le, hozzátéve, hogy a nyugati civilizáció woke-lelkű ellenségeihez hasonlóan az iszlamisták is féktelen gyűlöletet táplálnak minden olyan kulturális örökég ellen, amely az ő dogmatikus, szűklátókörű világszemléletüktől különböző értékekhez kapcsolódik.

Füredi következtetése szerint védelmünkbe kell venni a klasszikusokat, és ne szabad engedni, hogy besározzák olyanok, akik szemében a művészet nem több politikai csatatérnél.

A teljes írást a linkre kattintva tudja elolvasni.