Öt nap telt el a Dunakeszin történt szörnyű gyilkosság óta, amikor B. Zoltán sportvadászatra tartott fegyverével először volt párját, Melindát, majd exanyósát, Évikét, végül saját, láthatásról éppen hazavitt kisfiát, Maxikát is agyonlőtte. A férfi ezután magával is végzett.
A helybeliek még most sem tértek napirendre a borzalmak felett, a helyiek mindannyian imádták a kedves nagymamát, lányát és unokáját.
Lindácska csodálatos anya volt, Maxikáért élt
– mesélte a család egyik közeli ismerőse a Borsnak.
„Amikor idejött, még nem tudtuk, mi űzte ide a saját, szép házából a kisfiúval együtt, mert sosem beszélt a gondjaikról, sajnos már megtudtuk” – ingatta szomorúan a fejét.
Elmondta, hogy az ismerősök mind el akarják majd kísérni a családot utolsó útjára:
Szeretnénk, ha Évike, Melinda és Maxi egy időben lenne eltemetve, és egy helyen. Évike életében is bármit megtett volna a lányáért és az unokájáért, az a minimum, hogy egy helyen nyugszanak majd
– mondta a nő.
Azt is mondta, azt képtelenek lennének elviselni, ha Zoltánnal egy időben, vagy netán egy helyen kísérnék utolsó útjára Maxikát:
„Tudom, hogy az apja volt a kisfiúnak, de az ilyen ember nem apa, csak egy önző féreg. Nem érdemli meg, hogy azzal a csodás kisfiúval nyugodjon egy helyen, akinek elvette az életét, nem beszélve Melindáról és Évikéről” – mondta nyomatékosan.
Egyelőre nem tudni, hogy pontosan ki intézi a végső tisztességet, Zoltán temetését vélhetően nagyobb gyerekei intézik, míg Melindáék végtisztességéről, ha minden igaz, rokonok gondoskodnak majd.