Éreztem, hogy baj lesz, jön a vonat és mi túl gyorsan megyünk

Tizenegy áldozatnak állítottak emléket Lőkösházán, Lőkösháza, busz, buszbaleset, 1979. december 3.
Vágólapra másolva!
Tizenegy ember meghalt, 29-en pedig megsérültek 1979. december 3-án, amikor egy vonat Kétegyháza és Lökösháza között a sűrű ködben belerohant a síneken álló menetrend szerint közlekedő buszba. Bár a kereszteződést fénysorompó védte, amely pirosat jelzett, a buszvezető ezt nem vette észre, úgy hajtott a sínekre. A vonat körülbelül hatvan km/h-s sebességgel haladt, sípolt is a mozdonyvezető, amikor a vasúti átjáróhoz közeledett, és amikor észrevette a sínen lévő buszt, azonnal fékezni kezdett. Mivel nagy volt a köd, ezért körülbelül 50 méterre lehetett a Volán-busztól, amikor meglátta, így a fékezés már nem segített - nagy sebességgel rohant a buszba.
Vágólapra másolva!

A vonat Békéscsabáról Lőkösházára ment - a mozdonyon kívül még három személykocsiból állt. Négy perc késéssel indult el Kétegyháza állomásáról. A busz - ami egy Ikarus 66-os volt - Battonyáról ment Gyulára, és 20 perces késéssel közlekedett. A látási viszonyok nagyon rosszak voltak, sűrű köd ült a tájon.
Az 1979. december 6-i Népújság

című cikkében részletesen beszámolt arról, hogy hogyan történt a baleset.
Azt írták: a Lőkösházáról Elekre tartó Ikarus 66-os típusú, menetrendszerű Volán-autóbusz vezetője, Á. János battonyai lakos a vasúti kereszteződésben nem vette figyelembe a vörös fénnyel villogó jelzőt és a sínekre hajtott. A Kétegyháza felől érkező motorvonat 55-60 kilométeres sebességgel belerohant az autóbusz hátsó részébe.

Az autóbuszon 40-en utaztak.

Békés Megyei Népújság, 1979 december (34. évfolyam, 281-305. szám) Forrás: Hungaricana/Békés Megyei Népújság

A cikk szerint a rendőrség perceken belül a helyszínre ért, és azonnal kikérdezték a buszvezetőt és azokat az utasokat, akik nem sérültek meg. A vallomások szerint már ott, a helyszínen többé-kevésbé rekonstruálni tudták a balesetet.
"'Eszerint az autóbusz az enyhén jobbra ívelő kanyarban haladt Lőkösháza felől a vasúti átjáró felé. Az utasok közül többen látták a közeledő vonatot, és azt is, hogy a jelző vörösen villogott.

Többen megjegyezték, hogy rendszeresen járnak ezen a vonalon, és ezúttal - a véleményük szerint - a szokottnál sokkal gyorsabban haladt a busz a kanyarban.

Az egyik elöl ülő utas meg is jegyezte a vele szemben ülőnek:

Ezután már mindenki csak a csattanásra emlékszik."
A busz hátsó része az ütközés erejétől teljesen szétroncsolódott - lényegében megsemmisült. A buszt még decemberben le is selejtezték. A vonat motorkocsija és az utána csatolt első személykocsi kisiklott és felborult. A két súlyosan sérült vasúti járművet már nem állították helyre, hanem 1980-ban selejtezték. Kisebb mértékben rongálódott a vonat harmadik és negyedik kocsija.
A vonatvezető, Ö. Sándor azt mondta: bekapcsolt lámpákkal közeledett a kereszteződéshez, többször sípolt is, amikor meglátta az autóbuszt, azonnal fékezni kezdett, de már nem tudta elkerülni a balesetet. Ő is súlyosan megsérült.
A buszvezetőt előzetes letartóztatásba helyezték. Azt vallotta, hogy a kereszteződéshez közeledve látta az előjelző táblákat, és a fénysorompót is észrevette, de - állítása szerint - az fehér fényt adott, ezért hajtott a sínekre.

A vonatot csak az után vette észre, amikor az sípolt.

Ekkor már a síneken volt, és nem látott más megoldást, csak azt, ha rálép a gázra és "elmenekül" a sínekről. Ez viszont nem sikerült. A busz utasai közül 11-en meghaltak, 22-en megsérültek, a vonat utasai közül pedig 7-en szereztek kisebb-nagyobb sérüléseket. Több súlyos sérültet azonnal kórházba kellett vinni.

Olyan volt az ütközés, mint a villámcsapás

A mentést először a határőrség kezdte meg, ők érkeztek meg elsőként a baleset helyszínére - írta a Népújság. Nem sokkal később - alig néhány perc múlva - a mentőszolgálat is megérkezett, több kocsit küldtek a helyszínre.
A lap munkatársa a gyulai kórházba is elment. Ott a 3. számú sebészet osztályvezető főorvosa azt mondta az újságírónak, hogy

hozzájuk 16 sérültet vittek, közülük négyen meghaltak, kilencen pedig megfelelő ellátás után hazamehettek. Egy életveszélyesen sérült fiatalasszonyt és két könnyebb sérültet ápoltak az osztályon.

Az újságíró meglátogatta H. Istvánnét a kórteremben, akinek súlyos sérülései voltak. A fiatalasszony nem emlékezett a balesetre, de a főorvos azt mondta: biztató jelek vannak arra, hogy felépül.

A lap munkatársa beszélt a vonatjegykezelővel - T. Györggyel - is, aki az ütközés pillanatát villámcsapáshoz hasonlította. Őt a kerekek, ülések és üvegdarabok halmaza alól szabadították ki.

Közben a szakértők megvizsgálták a fénysorompót, és azt állapították meg, hogy kifogástalanul működött a baleset pillanatában. Próbajáratot végeztek ugyanis a MÁV szakértőinek jelenlétében, és ebből azt derült ki, hogy a vonat közeledtével vörösre váltott a jelző, és utána csaknem 90 másodperc eltelte után ért a vonat a kereszteződéshez. Vagyis: körülbelül másfél perccel az előtt, hogy a vonat a vasúti átjáróhoz ért, már tilosat jelzett a fénysorompó.

A szakemberek egyértelműnek látták, hogy a balesetért a buszvezetőt terheli a felelősség, aki a vörös jelzés ellenére a sínekre hajtott.

A Volán 8-as zsámú vállalat igazgatója is nyilatkozott a lapnak. Azt mondta:
"Minden baleset megrendítő, vállalatunk kollektívája mély együttérzését fejezi ki az elhunytak hozzátartozóinak, s osztozunk fájdalmukban. A baleset okát a hatóságok tisztázták. A gépkocsivezető pillanatnyi mulasztásának következménye a tragédia. Valamennyi gépkocsivezetőnk átélte ennek a mulasztásnak a súlyát. Kedden valamennyi sérültet meglátogattuk, s felkerestük az elhunytak hozzátartozóit, akiknek részvétünket fejeztük ki, s ezen túl 10-10 ezer forint gyorssegélyt adtunk, valamint az Állami Biztosító szintén 10-10 ezer forintot folyósított előlegként utasbaleset-biztosítás címén."
Az elhunytak temetéséről a Volán 8-as számú vállalata gondoskodott.

Illusztráció

Magyarország, Budapest IX., Boráros tér - 1959 - Ikarus 66

Forrás: Fortepan/Székács András

Az ítélet

Szintén a Népújság számolt be a bírósági tárgyalás részleteiről. A lap 1980-ban, az egyik májusi számában arról írt, hogy a tárgyalás a Legfelsőbb Bíróságon folytatódott, mivel a vádlott és védője fellebbezett.
Az ügyben első fokon eljárt Gyulai Megyei Bíróság ítéletében ugyanis Á. Jánost halálos tömegszerencsétlenséget okozó közúti baleset gondatlan okozásáért nyolcévi szabadságvesztéssel sújtotta, és a járművezetéstől végleg eltiltotta.
A Legfelsőbb Bíróság egy keddi napon tárgyalta a vádlott, Á. János ügyét.
Először ismertették a tényállást, amely szerint Á. János 1979. december 3-án Volán-autóbuszt vezetett Kétegyháza és Lőkösháza között. A vasúti átjárónál figyelmen kívül hagyta, hogy a fénysorompó piros jelzést mutatott, és mintegy 40 kilométeres sebességgel ráhajtott a sínekre. Emiatt a Kétegyháza felől érkező személyvonat motorkocsija körülbelül 60 kilométer sebességgel belerohant a busz bal oldali hátsó részébe.
A balesetben a busz utasai közül tizenegyen haltak meg és 22-en sérültek meg. A vonaton utazók közül pedig 7-en súlyosabb vagy könnyebb sérülést szenvedtek.

A Legfelsőbb Bíróság a vádlottat — a megyei bíróság által megállapított vétségen túlmenően — a vasúti közlekedés gondatlan veszélyeztetésének vétségében is bűnösnek találta, és az első fokon kiszabott büntetést helybenhagyta.

A legfőbb bírói testület többek között azzal indokolta döntését, hogy pszichológiai tesztek alapján Á. János járművezetésre alkalmatlan volt.
"A vádlott személyisége potenciális veszéllyel fenyegeti a közlekedés résztvevőit. Ezzel egy korábbi pályaalkalmassági vizsgálat eredményének ismeretében maga is tisztában volt, s ennek elhallgatásával nagyfokú felelőtlenségről tett tanúbizonyságot. Balesetet okozó cselekményével megszegte azt a vállalati utasítást is, amely szerint valamennyi Volánbusz vezetőjének a vasúti kereszteződés előtt megállva kell meggyőződnie arról - akkor is, ha a jelzőlámpa szabad utat ad —, hogy nem közeleg-e vonat."

Az áldozatok emlékére...

Még 2018-ban döntött a lőkösházi önkormányzat arról, hogy emléket állít az 1979-es tragédia áldozatainak számára. 2019-ben fel is állították az emlékművet - bár a baleset helyszínén ez nem volt lehetséges akkor, mert éppen átépítették a vasutat.

Tizenegy áldozatnak állítottak emléket Lőkösházán Forrás: Facebook/Szűcsné Gergely Györgyi polgármester


A megyei lap, a beol.hu azt írta: a polgármester elmondása szerint a szabadkígyósi fafaragó alkotását a település közösségi temetőjének díszparcellájánál helyezték el, és fejet hajtottak az áldozatok emléke előtt. Több érintett család anyagilag is támogatta az emlékmű felállítását.
A polgármester azt is elmondta, hogy a balesetben lőkösházi, battonyai, kisdombegyházi, dombegyházi és kevermesi emberek haltak meg.

Forrás: BEOL, hungaricana.hu