Ismét Gyurcsány hálójában a magyar baloldal

Budapest, 2020. február 9. Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció (DK) elnöke 16. évértékelő beszédét tartja Budapesten, a Sofitel Hotelben 2020. február 9-én. MTI/Kovács Tamás

Régóta ismert, hogy Gyurcsány Ferenc a Demokratikus Koalíció zászlóbontása óta arra törekszik, hogy a baloldal megkérdőjelezhetetlen vezetője legyen. A jelek arra utalnak, hogy a 2022-es országgyűlési választások előtt fél évvel zajló baloldali „házi versenynek" köszönhetően minden korábbinál közelebb került az exkormányfő a balliberális tömb vezetésének átvételéhez - jelenti ki Erdős Gergely, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány belpolitikai elemzője írásában.

A Gyurcsány-show első felvonásában két lényeges kérdés tisztázódott, melyeknek a következő években stratégiai jelentősége lehet a volt kormányfő célkitűzései szempontjából. Egyfelől a Demokratikus Koalíció már a jelöltállítás szakaszában – az erőfölényük bevetésével, a körülmények mesterséges alakításával – elérte, hogy a 2022-es voksolás szempontjából a baloldal számára kedvezőbb, jobb győzelmi esélyekkel kecsegtető választókörzetek többségében a saját jelöltjei legyenek a biztos előválasztási befutók, amely számításuk be is igazolódott.

Egyszerűbben fogalmazva,

Gyurcsány már fél évvel az országgyűlési választások előtt biztosította, hogy a következő ciklusban a Demokratikus Koalícióé legyen a legnagyobb baloldali frakció.

A balliberális oldal irányvonalának, politikai agendájának fő alakítója tehát a Gyurcsány-párt lesz a következő négy évben.

Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció (DK) elnöke Forrás: MTI/Kovács Tamás

Másrészt – Dobrev Klára házi győzelmével párhuzamosan – leszerepeltek mindazok a politikusok (Fekete-Győr, Jakab, Karácsony), akik pártvezetőként értelmezhető szervezeti háttérrel és mozgósítókapacitással rendelkeznek, míg „hadsereg nélküli hódítóként" talpon maradt Márki-Zay Péter.

Nem kétséges, hogy a hódmezővásárhelyi polgármester sem jelenleg, sem a későbbiekben nem lesz képes érdemi ellensúlyt képezni a DK politikai törekvéseivel szemben.

Ugyancsak sokatmondó, hogy az elmúlt napokban szocialista és párbeszédes politikusok sora (többek között Hiller István, Gőgös Zoltán, Horváth Csaba, Gajda Péter, Barabás Richárd, Erőss Gábor), illetve a balliberális holdudvar több, emblematikus alakja (például Iványi Gábor, Göncz Kinga, Demszky Gábor) biztosította támogatásáról Dobrev Klárát.

Ennek fényében megállapítható, hogy az előválasztási procedúra második felvonása voltaképpen tét nélküli: Gyurcsány lényegében átvette a baloldal vezetését.

Ez utóbbi állítást alátámasztja a Századvég októberi közvélemény-kutatása is, mely szerint a magukat baloldalinak valló megkérdezettek 51 százaléka már a Demokratikus Koalícióra adná a voksát. Fontos megjegyezni továbbá, hogy Gyurcsány Ferenc feltehetően a Budapesten alkalmazott modellt kívánja országos szintre emelni. A Demokratikus Koalíció a szocialista Kiss László és Szaniszló Sándor leigazolásával megkerülhetetlen erő lett a Fővárosi Közgyűlésben. Hiába volt tehát eredménytelen Kálmán Olga „váratlan" főpolgármester-jelölti indítása Karácsony Gergellyel szemben, végül – a legnagyobb balliberális frakcióként – mégis a DK szava lett döntő a városvezetésben, függetlenül a főpolgármester személyétől.

Nem szabad elfelejteni azonban, hogy Gyurcsány továbbra is az ország egyik legelutasítottabb politikusa, aki a bizonytalan és jobboldali szavazók körében markáns népszerűtlenségnek „örvend". A 2010 előtti szocialista politika restaurálásához pedig nem lesz elegendő pusztán a balliberális „szövetséges" pártok legyőzése.

Szerző: Erdős Gergely, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány belpolitikai elemzője