Soros blogja, a 444.hu veretes írással a „címlapon" számolt be arról, hogy „kirúgtak egy amerikai professzort, mert diákjainak megmutatta az 1965-ös Othellót", miután „faji érzéketlenséggel" vádolták meg. Az írásban idézett New York Times cikke szerint az egyetem zenészhallgatói lehetőséget kaptak, hogy az iskola egyik leghíresebb professzorától ismerjék meg egy klasszikus irodalmi szöveg operává alakításának folyamatát, végül azonban mindenki mást tanult Sheng első órájából - írja a Tűzfalcsoport.
Miközben az Egyesült Államokban egy tanárt azért távolítanak el a diákjai közeléből, mert azoknak levetített egy több mint ötvenéves filmet, amiben egy fehér színész feketének maszkírozva énekel – fokozza a hangulatot a cikkíró – Magyarországon heti rendszerességgel tapsol sikoltozva Till Attila vezetésével és a nézőkkel együtt Majka, Köllő Babett, Tóth Gabi, illetve Pápai Joci, amikor minden héten eléjük állítanak legalább 3-4 barnára mázolt arcú embert.
A műsor, amiről szó van – jön a nagy leleplezés – a TV2-n futó Sztárban sztár leszek!, aminek lényege, hogy a műsorba jelentkező énekesek hírességeket utánozva lépnek színpadra, az utánzás ebben az esetben pedig nemcsak a hangi adottságokra érvényes, de a külsőségekre is. Vagyis ha valaki Janet Jacksont, Lionel Richie-t vagy LL Juniort utánozza,
akkor bizony bekenik az arcát jó vastagon sötétbarna alapozóval, hogy pont olyan legyen a hangulat, mint azokon a 19.századi amerikai előadásokon, ahol feketére festett arcú fehérek figurázták ki a feketéket a hangosan nevetgélő fehér közönségnek."
Még azt is megtudhatjuk a 444 tudományos értékezéséből, hogy a blackface kifejezés még a 19. századi Amerikából ered, amikor a fehér előadók azzal szórakoztatták a fehér közönséget, hogy sötétre festett arccal utánozták a feketéket és csináltak belőlük viccet. A huszadik században ez még bőven bevett szokás volt a filmekben, az 1927-es The Jazz Singerben Al Johnson feketére festett arccal szerepelt, de Shirley Temple, Judy Garland és Mickey Rooney is szerepeltek filmekben feketének maszkírozva.
Nos, csupán a pontosság kedvéért megjegyezhetjük, hogy bár a blackface keletkezésének pontos időpontja nem ismert, gyökerei évszázados európai színházi produkciókra nyúlnak vissza, amelyek közül a leghíresebb Shakespeare Othellója. A gyakorlat ekkor kezdődött az Egyesült Államokban a 18. században, amikor az európai bevándorlók áthozták a műfajt, és felléptek az északkeleti part menti kikötőkben – emlékeztet Daphne Brooks , a Yale Egyetem afroamerikai és színházi tanulmányainak professzora.
Ami a konkrét bejegyzést illeti, a lényeg az alábbiakban foglalható össze: a TV2 Sztárban sztár leszek! című műsorában a zsűri vagy a műsorvezető helyteleníthető módon élveznek egy olyan előadást, amelyben ők ugyan nem vesznek részt, az „egyetlen fogás" az egyik zsűritagon szerintük az, hogy a produkció „hitelességének" hiányát teszi szóvá.
Azt már persze elmulasztja a cikkíró megemlíteni, hogy az Egyesült Államokban is létezik az a fránya kettős mérce, amikor Joy Behart, a szélsőségesen liberális, az ABC országos amerikai csatornán futó the View című műsor egyik állandó műsorvezetőjét Donald Jr. leleplezte, annak semmilyen következménye nem lett az érintettre nézve.
Ha viszont a 444 következetességét magunkévá tesszük, akkor bizony nem mehetünk el szó nélkül az RTL Klub állócsillagának, a Heti Hetes sztárjának egy 1979-es produkciója mellett.
Történt ugyanis, hogy Hernádi Juditot 1979 szilveszterén Gálvölgyi János így konferálta fel: Köszöntsük a stúdióban hihetetlen gyorsasággal itt termett párductestű kreolbőrű énekesnőt, maDonnát a Sommeréktől, dalának címe: Love to Love you baby, a színpadon Donna Summer!
És ekkor jön a 444-esek valódi rémálma, egy Hernádi Judit, akinek „bizony bekenik az arcát jó vastagon sötétbarna alapozóval", sőt, nemcsak az arcát, de szemlátomást az egész testét. Íme a „megdöbbentő" produkció: