Európa sajnálatos módon kénytelen szembesülni az elmúlt évek energiapolitikai döntéseinek súlyos következményeivel. Döntően az olcsónak nevezett, valójában azonban a támogatások nélkül nem rentábilis időjárásfüggő megújulók rohamléptékű rendszerbe állítása, a politikai alapon leállított alaperőművek, valamint a brüsszeli klímapolitika erőltetése következtében drámai hangulat uralkodik az energiapiacokon. A többszörösére emelkedett gáz- és villamosenergia-ár mellett súlyos gáz- és áramhiány fenyeget.

Az ellátásbiztonsági, a versenyképességi és a klímavédelmi célok elérésének megkerülhetetlen pilléreFotó: Hárfás Zsolt

A villamosenergia-rendszerek réme

A blackoutnak, azaz akár a nagy európai áramszünetnek az esélye már nem csupán egy lehetséges forgatókönyv, hanem valós veszély. Ennek oka, hogy egyre nagyobb nap- és szélerőművi kapacitások épülnek be a rendszerekbe, azonban ezek ellátásbiztonságot nem tudnak garantálni, hiszen, ha nem süt eléggé a nap és/vagy nem fúj a szél, mint történt ez például az év első felében Nyugat-Európában, akkor e kapacitások helyett gázt és szenet kellett égetni, amit tetézett a hideg tél és tavasz, majd a forró, megint csak nagyjából szélmentes nyár és a csúcsra járatott légkondicionálók. A tartalékok lecsökkentek, a kereslet miatt az árak elszálltak – négyszer annyiba kerül a gáz, mint tavaly, és az áram ára is megduplázódott. Mindezek miatt gyárak állnak le, köztük fémfeldolgozók vagy műtrágyagyárak, ezért az energetika mellett más szektorokban is az árak elszabadulásának vagyunk máris tanúi. De vannak még rosszabb fogatókönyvek, amelyek áramkorlátozásokkal járnak, hogy elkerülhető legyen az áramszolgáltatás összeomlása, közkeletű angol szóval, a blackout.

Mitől omolhat össze a rendszer?

A válasz teljesen nyilvánvaló: ha nem áll rendelkezésre elegendő tartalék erőmű, vagy nem tudják gyorsan beindítani az áramtermelést, amikor a fogyasztói igény megugrik. Ez különösen akkor a legkritikusabb, ha például a szélerőművek termelése hirtelen a töredékére esik vissza. Ilyenkor az áramigény és villamosenergia-termelés között szakadék jön létre, amelyet mihamarabb meg kell szüntetni. A kérdés csak az, hogy hogyan? Ilyenkor szükségesek az alaperőművek, de ha nincs elegendő kapacitás, akkor bizony a legjobb esetben is áramkorlátozásokkal kell szembesülnünk. Korábban már többször beszámoltam ilyen esetekről. Németország például augusztus 14-én is kénytelen volt egy ilyen eseményt megélni. Történt ugyanis, hogy az esti órákban a német időjárásfüggő megújulók alig tudtak termelni, miközben nagy volt az igény az energiára. A német villamosenergia-termelés növelésére és további importra nem volt lehetőség, ezért az ipari nagyfogyasztókat korlátozták, vagy zártak ki a villamosenergia-szolgáltatásból. Ez még a jobbik eset, ha annak lehet nevezni a termelő vállalatoknak hatalmas veszteséget okozó fejleményt. Van azonban ennél is rosszabb. Január 8-án csak egy hajszál (erről itt és itt olvashat) választott el bennünket egy Európa-szintű nagy áramszünettől.

Fotó: Hárfás Zsolt

Ha a kedvezőtlen időjárás miatt az időjárásfüggő megújulók nem képesek elegendő áramot termelni és a gyors reagálást lehetővé tevő tartalék kapacitások nem elegendőek, nota bene, egyáltalán nem léteznek, akkor fel kell készülnünk a nagyobb áramszünetekre is! Természetesen a felelős döntéseket hozó szakemberek és politikusok nem azt mondják, hogy nem kellenek megújulók, hanem azt, hogy minden országnak egy olyan egészséges energiamixet kellene létrehoznia, amely télen-nyáron, éjjel-nappal képes az ellátásbiztonságot, az olcsó energia rendelkezésre állását, valamint a klímavédelmi célok elérését garantálni. Egyelőre a brüsszeli klímapolitikai döntések nem kellően átgondoltak. A megnövekedett szén-dioxid-kvóta árak, a gázhiány, valamint a döntően időjárásfüggő megújulók termelésének kiegyensúlyozására szolgáló gáz- és szénerőművi termelés miatt a tőzsdéken a villamosenergia-árak is a duplájára emelkedtek. Mindez minden, csak nem energiabiztonság, holott a helyes energiapolitika alfája és ómegája ez lenne.

Fókuszban az atomerőművek

Minél több időjárásfüggő megújuló van a rendszerben – az ipari léptékű energiatárolás lehetőségének hiánya miatt –, annál több tartalék erőműre van szükség a megújuló termeléskiesés kompenzálására. A gáz- és szénerőművek ezt a célt szolgálják, de működésük ellentétes a klímavédelem szempontjaival. A teljes életciklusra vetített szén-dioxid-kibocsátásuk 500 g/kWh, illetve 1069 g/kWh. A működésükhöz szükséges gáz és a szén stratégiai készletezése politikai, technológiai és költségszempontból sem egyszerű feladat, miközben az energiahordozók mostani áringadozása a legjobb példa arra, hogy az energiabiztonságot nem lehet garantálni, ha túlzott a megújulók és a szükségképpen nagy arányban a rendszerben lévő tartalék erőművek aránya.

Friss nukleáris üzemanyag a paksi atomerőmű tárolójábanFotó: Hárfás Zsolt

Az éghajlatváltozás súlyosabb következményeinek megelőzése érdekében olyan klímabarát erőművekre van szükség, amelyek az időjárástól függetlenül télen-nyáron, éjjel-nappal képesek olcsó áramot termelni a valós ellátásbiztonság garantálásával biztosítva az árstabilitást is. Éppen ezért egyre több ország kíván az atomerőművekre támaszkodni, amelyek a klímabarát villamosenergia-termelés mellett (szén-dioxid-kibocsátási értékük csak 28 g/kWh) az árstabilitást is garantálni tudja. A friss nukleáris üzemanyag stratégiai készletezése – a gáztól és a széntől eltérően – egyszerűen és kis költséggel akár több évre is megoldható, a nukleáris üzemanyag piaca stabil, nincsenek olyan kilengések, mint a gáz piacán. A hatalmas energiasűrűség miatt a 2-3 éves készlet akár egy nagyobb teremben elfér. A Paksi Atomerőmű jelenleg is kétéves, folyamatos üzemelésre elegendő tartalékkal rendelkezik.

Az atomenergia árstabilitást is jelent

Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy az atomerőművek az üzemanyagárra kevésbé érzékenyek, mint például a gázerőművek. Csak egy példa: ha a friss atomerőművi üzemanyag árának 100 százalékos emelkedése következne be, a termelési egységköltséget ez csupán 10-15 százalékkal emelné meg, köszönhetően annak, hogy az üzemanyagköltség az önköltségen belül alacsony. Sőt, arról sem feledkezhetünk meg, hogy az atomerőműveket nem terhelik a szén-dioxid-kvóta árak sem. Ezért van az, hogy az atomerőművekben termelt áramot nagy árstabilitás jellemzi.

Ezzel szemben a gáz árának 100 százalékos emelkedése esetén a gázerőművek egységköltsége 70-75 százalékkal is megemelkedik, hiszen az önköltségük döntő hányadát a gázköltség teszi ki. Erre pluszköltségként rárakódik még a szén-dioxid-kvóta ára is. Jelenleg azt láthatjuk, hogy a gázerőművek e tulajdonságuk következtében ma csak roppant drágán tudnak üzemelni. A többszörösére emelkedett gáz- és szén-dioxid-kvóta árak miatt a gázerőművek termelési egységköltségéből csak a gáz és a kvóta ára mintegy 150 €/MWh-ra adódik. Miközben jelenleg Nyugat-Európában a villamos energia havi átlagára eléri a 140-150 €/MWh értéket, és ki tudja, hogy meddig fog még növekedni. Itt érdemes megjegyezni, hogy a Paks II. Atomerőmű a teljes életciklusra vonatkoztatott egységköltsége csak 55 €/MWh..., tehát bőven megéri megépíteni és üzemeltetni!

A világ első 3+ generációs, VVER-1200 típusú blokkjának felejthetetlen pillanatai

Mindezek alapján elmondható, hogy az atomerőművek egyszerre képesek a valós ellátásbiztonságot, a klímavédelmi célok teljesülését, az olcsó áram rendelkezésre állását, valamint a maximális árstabilitást biztosítani. Nem véletlenül szólította fel az Európai Bizottságot 10 uniós tagállam – köztük Franciaország, Magyarország és Lengyelország – arra, hogy az atomenergiát vegye fel az Európai Unió zöldberuházásainak listájára. Közben pedig a 25 értelmiségi arra biztatja Németországot, hogy klímavédelmi és ellátásbiztonsági okokból vizsgálják felül az atomerőműveik bezárását.

Mindezek alapján nem lenne meglepő, ha a németországi atomellenes pártok és politikusaik rákényszerülnének az atomerőművek bezárására vonatkozó elhibázott döntés felülvizsgálatára, újranyitva a nukleáris opció lehetőségét. Ez az atomerőművi blokkok további üzemeltetése mellett akár új, a legszigorúbb nukleáris biztonsági követelményeknek is megfelelő egységek építését is magában foglaló lehetőségként is felmerülhet Németországban.

Szerző: Hárfás Zsolt atomenergetikai szakértő, az atombiztos.blogstar.hu oldal szerzője