Tapasztaljuk, hogy a hazai közvélekedésben a vidék, a vidéki életmód inkább valamilyen kedvezőtlen kontextusban jelenik meg. Többféle negatív sztereotípia is él, ha ezeket kategorizálni szeretnénk: vannak olyan előítéletek, amelyek a vidékre az anti progresszivitás színtereként tekintenek, mások valamiféle értelmi-kognitív hátrányt tulajdonítanak neki, megint mások pedig egyfajta rurális és partikuláris álláspontot és életmódot tulajdonítanak a vidéknek. Vagyis olyan le- és kimaradó területként gondolnak rá, amely el van zárva különböző erőforrások globális áramlásától és éppen ezért valamiféle maradiságot, a hagyományokhoz való merev ragaszkodást, idejét múlt életmódot tulajdonítanak neki.

Persze ezen leegyszerűsítő vélemények helyett jóval komplexebb hajtóerőket és dinamikálat találhatunk. Ott van például a szuburbanizáció folyamata, az agglomeráció példája. Az agglomerációban élők sok esetben kétlaki életmódot folytatnak: egyszerre tekinthetők a városi szolgáltatásokat igénybe vevőknek, ha tetszik, városi embereknek, akik viszont lakhely szerint „vidékinek” számítanak, azaz megpróbálják mindkét településforma életmódjából az előnyöket magukévá tenni a hátrányok minimalizálása mellett. Nem egy esetben akár vezető politikusok, véleményvezérek – akár a vidéki életmódról negatívan nyilatkozók – között is találhatunk példákat erre a félvidéki álláspontra.

Az elmúlt időszakban azonban mintha valami változóban lenne a közvélekedés és a reálfolyamatok terén is. Mik lehetnek ennek oka, milyen változások történtek az elmúlt időszakban ezen a terület?

A lakónépesség városokba áramlásának folyamata, amely több-kevesebb lendülettel, de a rendszerváltás óta majdhogynem egyirányú folyamat mintha megtorpanni látszana. Persze ezzel kapcsolatban egyből felmerül a kérdés, hogy ez ok, avagy inkább okozat, de az biztos, hogy ez egy kétségtelenül létező folyamat.

Az elmúlt kormányzati időszakok vállaltan, értékorientáltan próbálták segíteni a vidéken maradást, erősítették a helyi identitás és közösség kialakítását. A szakpolitikai mezőben értelmezve ez nem csak társadalompolitikai, hanem gazdaság- és fejlesztéspolitikai célokként is megjelentek különböző felzárkóztatási és célzott fejlesztési programokban.

Ha egy pillanatra végig gondoljuk, hogy a közelmúlt milyen globális folyamatok hathattak még a lokális – azaz a magyar kormány – intézkedései mellett, akkor két markáns dolgot kell mindenképpen kiemelnünk: a természetes környezet felértékelődését és a pandémia hatását.

A „zöld” gondolatkör erősödése, az ökológiai lábnyom minimalizálása, a természetes és természetközeli életmód felértékelődése minden bizonnyal erősíti a vidék attraktivitását. Az életmód egyes elemeiben új jelenségek, új vezérmotívumok jelennek meg: ilyen a helyben előállított termékek fogyasztása, az önellátásra való törekvés, az emisszió minimalizálása.

A pandémia a vidék percepciójára vonatkozó hatása két metszetben biztosan jelentkezik: a laksűrűség kérdése illetve az internet és a digitális szolgáltatások szerepe. Akik átélték a koronavírus járvány időszaka alatt a karantént, azoknak talán mondani sem kell, hogy mennyire és hogyan emelte a kialakult helyzet a vidéki életforma fényét: a vidéken karanténban lévők – a helyzetből adódóan – kevesebb a járvány szempontjából aggályos fizikai kontaktusról számoltak be amellett, hogy nagyobb fizikai mozgásterük és lehetőségük volt a karantén átvészelésére. Az internet és a digitális szolgáltatások „kényszerfejlődése” pedig hirtelen és nagyon sok mindenben közelítette a vidéki életforma adta lehetőségeket egy nagyvárosi életformához.

A reálfolyamatok közül talán az egyik legfontosabbat kiragadva látjuk azt, hogy a vidéki jövedelmek növekedésének üteme meghaladta a nagyvárosi, de még a budapesti adatokat is: azaz a vidéki és városi fizetések közötti szakadék csökken, ebből a szempontból tehát felzárkózás tapasztalható.

A Századvég vidéket vizsgáló kutatásában megvizsgáltuk, hogy az asszociációk szintjén hogyan gondolnak a magyarországi lakosok a vidék kifejezés kapcsán. Az eredményekből jól látszik, hogy az említett sztereotípiák iránya változóban van: a pozitív asszociációk domináltak, a válaszadók több mint felének a gondtalanság és nyugalom jutott eszébe a vidékről és a falvakról, valamivel kevesebb, mint harmaduknak pedig a boldogság és öröm, de minden ötödik válaszadó a vidékről a vidámságra gondolt spontán módon.

Mindezeknek a folyamatoknak a mélyebb megértésére és árnyalt bemutatására vállalkozik a Századvég november 4-én megrendezésre kerülő Vidék Konferencia 2021, melynek fókuszpontjában a magyar vidék megismerése, bemutatása és lehetőségei állnak. A rendezvény meghívott előadói a legfrissebb kutatási adatokhoz kapcsolódóan osztják meg meglátásaikat és víziójukat a vidéki Magyarország aktuális helyzetéről, kulcsfontosságú kérdéseiről és jövőbeni perspektíváiról.

Szerző: Dr. Pillók Péter, a Századvég Társadalomtudományi Kutatócsoport igazgatója