Apáti Bence véleménycikke az Origónak.

Régóta mondjuk, hogy a folyamatosan bővülő LMBTQI betűk, amelyek számtalan nemi identitást takarnak, már egyre kevésbé elégítik ki a szélsőliberális jogvédőket, újabb és újabb - szerintük -elnyomott csoportot szeretnének képviselni és védeni.

Az iparág egyre nagyobbá duzzadt, napról napra óriásibbá dagad, hízik folyamatosan, így aztán rengeteg embernek ad munkát, számtalan hatalmas költségvetésből gazdálkodó NGO létezik, amelyeknek a szexuális kisebbségek védelme és érdekeik képviselete a fő profiljuk, ezért tulajdonképpen teljesen törvényszerű, hogy a védendőkbe tartozók halmaza is egyre inkább bővül.
Kereslet-kínálat, ugyebár.

A legújabb csoport pedig, amelyiktől a társadalom túlnyomó többsége amúgy teljesen jogosan rettenetesen idegenkedik, helyesebben inkább gyűlölik és félik a képviselőiket: a pedofilok.
Azonban az identitáspolitikában utazó liberálisok sohasem arról voltak híresek, hogy a társadalom többségének véleményét figyelembe vennék, sőt, inkább a különböző reakcióikból úgy tűnhet, hogy a többség tiltakozásának legkisebb jelétől azonnal vérszemet kapnak, és még nagyobb lendülettel vetik bele magukat a "munkába".

Nem olyan régen történt, hogy a hipertoleráns HBO műsorra tűzött egy filmet, egy rokonszenvesnek bemutatott pedofil szenvedéseiről, amit aztán, ahogyan az várható volt, a kritikusok szétünnepeltek, persze csak miután a csodálattól elájult szakírókat gondos kezek föllocsolták.

Pulai András, a baloldali Publicus Intézet ügyvezetője is könnyekig hatódott a kirekesztett pedofilok sanyarú sorsát látva, és a haladó sajtóban is lelkendezve beszéltek a tabudöntögetőnek és progresszívnek mondott érzékenyítő propagandáról.

Zárójel: az effajta liberál-talibán identitáspolitikai alkotások, vagy a sértődött magyar rendező által készített, Fideszt gyalázó rövidfilm tudvalevőleg jó propagandának számítanak, hiszen fontos dolgokra világítanak rá, jó és biztos kézzel állítanak görbe tükröt a gonosz diktatúrának, ellenben ha Kálomista Gábor készít filmet a 2006-os eseményekről, az nyilvánvalóan a rossz, káros és roppant elfogult propagandához sorolandó. Legalábbis a képmutató ballibsik univerzumában.
Zárójel bezárva.

De emlékezhetünk a HVG munkatársának, Révész Sándornak a 2019-ben megjelent cikkére is, amelyben a Népszabadság egykori újságírója a pedofilokat mentegette. Ami amúgy már a második, ebben a témában íródott pályamunkája volt.

És most itt egy újabb gyöngyszem, ami szépen illeszkedik a pedofilok iránt érzékenyítő anyagok sorába: egy, a 24.hu-n szombaton felbukkant írás, amely a következő címet kapta:
"Két amerikai apa pedofilokat szégyenít meg – a hatóságok öngyilkosságokat írnak a számlájukra"

A történet röviden tényleg ennyi: két apa gyerekeknek adja ki magát az interneten, hogy aztán a trükk segítségével csapdába csalják a pedofilokat, a lebukásokat és fülön csípéseket pedig nyilvánosságra hozzák.

Jelenleg 133 mocskot lepleztek le, azonban, kettő - vagy három - rohadék, miután lebukott, valóban véget vetett nyomorúságos életének.
A liberálisok háza táján azonban nem a pedofília a bűn, hanem a leleplezése. A gyanútlan olvasó, amíg egyre tovább jut az irományban, szinte már megsajnálja szegény pedofilokat, akiket kegyetlen emberek lelepleztek, ezzel megalázva, és megszégyenítve őket, ráadásul - irgalom atyja ne hagyj el - még az adataikat is nyilvánossá tették, pedig, ahogy azt a cikk sugallja, igazából segítségre és megértésre lenne szükségük.

Megszakad az ember szíve.

Főleg egy szülőé.

A környéken lakó anyukák és apukák megtudták, hogy kik azok a beteges hajlamú perverz állatok, akik a közelükben élnek, és a gyerekeikre vadásznak.

Skandallum.

A cikkben a pedofilok által elkövetett ocsmány bűncselekményekre, mint társadalmi problémára hivatkozik a jeles szerző, és egy alkalommal idézi is az egyik ragadozót, aki, miután lebukott, így rimánkodott a csatornát működtető párosnak:

"Nagyon szeretném, ha nem csinálnátok ezt, segítségre van szükségem! Egy kis együttérzés kell, bár tudom, hogy nem érdemlem meg."

Ezt a segítség dolgot amúgy jó lenne tisztázni, mert a kémiai kasztrálást követő életfogytiglanig tartó fegyházbüntetésen kívül nem igazán tudni, hogy mi is lehetne valódi segítség.

Esetleg, miután az USA-ról beszélünk, a méreginjekciót lehet, mint más segítséget elképzelni. Négy-öt éves gyerekek megerőszakolóiról beszélünk.

És igen, az valóban óriási segítség lenne azoknak a kisgyerekeknek, akiket az ilyen beteg állatok szexuálisan bántalmaznak.

A 24.hu cikkírója arról is elborzadva beszél, hogy egy kutatás szerint a megkérdezettek 17 százaléka inkább holtan látna a pedofilokat.

Hát, izé.. én speciel, két 12 éves gyermek apukájaként kimondottan nem lepődöm meg a 17 százalékon.

A pedofilok ugyanis veszélyes és beteg emberek, és ugyan el tudom képzelni, hogy néhányuk valóban nem lép úgymond a tettek mezejére, de ha a szomszédomban lakna egy ilyen "megértésre és együttérzésre szoruló" fickó, azt hiszem, addig nem lenne egy nyugodt percem sem, amíg el nem üldözném a környékről is.

Arról nem is szólva, hogy mit tennék, ha reggel iskolába menet beszállna a fiaim mellé a liftbe...

A dolognak fele sem tréfa, a sokadik pedofilok iránt érzékenyítő anyag után az ember joggal gondolhatja, hogy épp időben érkezett meg az a bizonyos, a libsik által rengeteget támadott pedofil ellenes törvény.