Potápi Árpád Vukováron emlékezett meg a város ostromakor elesett magyar és horvát áldozatokról

POTÁPI Árpád János
Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára.
Vágólapra másolva!
A mi korunk feladata is, hogy tanuljunk a múltból, és a nemzetek közti összhanggal alakítsuk a jövőt, és ebben minden magyarnak döntő szerepe van – hangsúlyozta Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára kedden a kelet-szlavóniai Vukováron, a horvát honvédő háborúban (1991-1995), a város ostromában elesett horvát és magyar áldozatokra emlékezve. Vukovár ostromában több mint másfél ezer ember halt meg, köztük 180 horvátországi magyar is.
Vágólapra másolva!

"Munkatársainknak, szomszédainknak, családtagjainknak kell példát mutatnunk abban, hogy a nemzetek közti értelmi és érzelmi harmóniában, kölcsönös tiszteletadásban van jövője Európa nemzeteinek" – jelentette ki Potápi Árpád János.

Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára Forrás: MTI/Balogh Zoltán

A nemzetpolitikáért felelős államtitkár kiemelte: Vukovár ostroma harminc évvel ezelőtt nemcsak a pusztítás mértéke miatt volt keserű az európaiak számára, hanem azért is, mert a XXI. századhoz közeledve azt üzente: az öreg kontinens nem tanul a saját történelméből. Mindazonáltal hozzáfűzte:

Potápi Árpád János kifejtette: két képben ragadható meg a változás, az első Gion Nándoré, aki azt írja, hogy Vukovárban romokat teremtettek. Tudjuk, hogy ezek a romok nemcsak az építészetben, hanem az emberekben és a nemzetekben is értendők. Ennek a képnek állít emléket a víztorony is. A másik kép a mai Vukovár képe, az újjászülető, az épülő és élhető város, a szülőföld nyugalmát nyújtó hely. Az élő város, a megújuló szülőföld nemcsak az újjáteremtett terekben látható, hanem az olyan közösségekben, mint a horvátországi magyarság és a Vukovári Magyarok Egyesülete.

– hangsúlyozta Potápi Árpád János.

Az államtitkár emlékeztetett rá: mint ilyenek, tagjai és szövetségesei egyúttal a jövő reménységei is, hiszen megértésre, összhangra és egymás építésére törekednek.

A magyarok és a horvátok már bizonyították, hogy tudnak a közös célokért harcolni, amikor a várost kellett védeni. Ebben a helyzetben vállvetve küzdöttek együtt. Ma a közös cél a szülőföld békéjének megteremtése.

A ragaszkodás ehhez a szülőföldhöz megvan. 1998 óta ez a ragaszkodás hozza vissza ide az embereket. "Amire ma szükség van, az a békés építkezés receptje" – hangsúlyozta.

Az államtitkár végezetül köszönetet mondott a Vukovári Magyarok Egyesületének és Jakumetovic Rozália elnöknek a nemzetek közti tiszteletadásban és egymás megsegítésében tanúsított példaértékű magatartásért.

- hangoztatta.

Vukovárt 1991. augusztus 26-án zárták körül a jugoszláv hadsereg és a szerb szabadcsapatok, de csak november 18-án tudták bevenni. A három hónapig tartó ostrom lekötötte az ellenséges erőket, így másutt meg lehetett szervezni a védelmet, úgyhogy az ország belsejébe már nem tudtak behatolni a szerb csapatok.

De mindezért Vukovár nagy árat fizetett, több mint másfél ezer ember halt meg – köztük 180 horvátországi magyar is –, és még ma is hosszú az eltűntek listája.

Az elesett honvédők számára külön temetőt hoztak létre. A fekete és szürke márványból készült egyensírok az értelmetlen bosszú, az emberi kegyetlenség mementójaként sorakoznak a sírkertben. Közepén egy emlékmű áll, a kereszt formájú mélyedésben örökláng ég, amely azt szimbolizálja, hogy a hősök, áldozatok emléke örökké él, és nem felejtik el őket soha.

A vukovári magyar egyesület megalakulása óta az egyik legfontosabb feladatának tartja az ártatlan áldozatok emléke előtti tisztelgést.

Minden év november 16-án az emlékmű előtt gyülekeznek, majd elzarándokolnak a közeli ovcarai vesztőhelyhez is, ahol a 197 legyilkolt katona és civil között három magyar nemzetiségű embert is kivégeztek.