Heten haltak meg egy sorozatgyilkosságban 1947-ben a pomázi és pilisszentlászlói erdőkben. Az egyik helyen öt tizenéves fiút ölt meg a gyilkos, a másikon pedig egy túrázó házaspárt. A gyilkosságsorozat azóta is az egyike a valaha elkövetett, legtöbb halálos áldozatot követelő magyarországi bűncselekményeknek. A gyilkost soha nem találták meg, vagy legalábbis nem hozták nyilvánosságra - bár óriási hajtóvadászat folyt ellene. A hatalom azt akarta elhitetni az emberekkel, hogy egy SS-katona bujkált az erdőben, és ő gyilkolt, de végül kiderült, hogy valószínűleg egy szökött szovjet katona ölt, akit Vaszil néven ismertek, de soha nem fogták el. Valószínűleg el akarták hallgatni az ügyet, valahol megtalálhatták a szovjet katonát, és kivégezhették. De ez már soha nem derül ki. 

Rekkenő hőség volt 1947. augusztus 17-én, amikor egy hattagú csoport - három budapesti házaspár - kirándult a Szentendréhez közeli Bölcső hegyen. A Lajos-forrástól nem messze a csapat arra lett figyelmes, hogy a fák közül egy félmeztelen fiatalember kilépett. Beszélgettek vele. Feltűnt a túrázóknak, hogy a férfi nem beszél magyarul, németül próbált szót váltani velük, de azt a nyelvet is törte. Tüzet kért, rágyújtott, aztán visszament a bokrok közé. Néhány pillanat múlva viszont újra előjött, minden előzmény nélkül elővette a fegyverét, és a csoport két tagját agyonlőtte.  A támadás során Denke Lajos vasesztergályos holtan esett össze, és a felesége is meghalt. Először arról szóltak a hírek, hogy a feleség szívrohamot kapott, azért halt meg, de a boncolás során az ő testében is találtak golyót, ami a halálát okozta. A kirándulók további négy tagja megmenekült. Állítólag egyikük a fokosával a gyilkos fejére ütött, aki ezután elfutott. A túrázók azonnal a szentendrei kapitányságra mentek, és jelentették az ügyet. Elmondásuk szerint egy magas, szőke, kék szemű férfi támadt rájuk.

Bölcső-hegyForrás: zolees.blogspot.com / Picasa

Ugyanekkor egy újabb gyilkosságról érkezett bejelentés. A Pilisszentlászlóhoz tartozó Bükkipusztán található Zborai-birtok fészerében ugyanis a tulajdonos holtan találta a birtok állataira vigyázó négy fiút. Az ötödik gyerek még életben volt, de életveszélyes sérüléseket szenvedett. A gyerekek 14, 16 és 17 évesek voltak. Az áldozatok között volt a birtok tulajdonosának két fia, a három másik kamasz pedig a mezőgazdasági idénymunkákban segítettek a tanyán. A tizenéves fiúk napokig kint aludtak a bükki-pusztai birtokon, a szülők felváltva vitték nekik az ebédet.

Brutálisan - fejszével és géppisztollyal - ölték meg őket.  A legidősebb fiú még életben volt, amikor megtalálták őket, de úton a Margit kórház felé ő is meghalt. Az elkövetőről még tudott személyleírást adni. Magas, szőke, kék szemű fiatal férfinek írta le, ami megegyezett a turisták által adott tettes személyleírásával. 
Tehát a turista házaspár meggyilkolása a gyerekek megölése után történt.

A két gyilkosság helyszíne között négy kilométer volt, alig egy óra gyalogút – ezért a rendőrség rögtön együtt kezelte a két esetet.

Lajos-forrás - A térképek adatai szerint errefelé történhetett a kettős gyilkosságForrás: Wikipedia/Solymári - A feltöltő saját munkája,

Utóbb megjelent a sajtóban, hogy a túlélő kirándulók azt vallották: a félmeztelen férfi állítása szerint német SS-katona, aki egy Magdeburg környéki hadifogolytáborból szökött meg néhány társával. Magyarországon kóborolnak, egyiküknek-másikuknak sváb rokonai vannak, és rájuk számíthatnak a bujdosásban. Ezután arról érdeklődött, hogy hány politikai párt van Magyarországon, és más magyarországi viszonyokról is feltett különböző kérdéseket, például a magyarországi rendőrség képességeiről is érdeklődött. Mindezt azután, hogy megölte az öt tizenéves fiút, ráadásul vadidegen embereknek beszélt volna magáról ilyen részletesen. Valószínű, hogy ezt a tanúvallomást, illetve annak bizonyos részleteit a nyomozók adták a németül nem túl jól beszélő, ezért alighanem kissé bizonytalan tanú szájába.  Hogy a tanúk önként vallottak aszerint, amit a rendőrök hallani akartak, vagy nyomást gyakoroltak rájuk, azt nem lehet tudni. Az viszont valószínű, hogy a túlélők is tudták, nem célszerű szovjet katonára vallani gyilkossági ügyben. Mindenesetre a németellenesség és némettől való félelem felerősítése ekkor, a sorsdöntő 1947-es választások kampányának a hajrájában érdekében állt az úgynevezett munkáspártoknak. A választás néhány nap múlva, augusztus 31-én volt. Éppen ezért rendkívül fontos volt a Magyar Kommunista Pártnak, hogy az augusztus 17-i gyilkosságokat úgy tálalják, mintha SS-katonák öltek volna. Ennek is szólt a hatalmas felhajtás.

A napilapok is megírták az ügyet, de még egy lapon belül is a különböző napokon megjelent cikkek sok-sok egymásnak ellentmondó változatban adták elő és színezték ki a történteket. Azt azonban senki nem vonta kétségbe, mi több, mindenki arra helyezte a hangsúlyt, hogy Németországból Magyarországra szökött volt SS-katona a gyilkos.

A következő napokban több száz rendőr fésülte át csatárláncban az egész Pilist, Dobogókő felől félkörívben bokorról bokorra, házról házra haladtak a Dunakanyar, illetve Pomáz felé.

1947, egy szovjet katona 7 embert megölt, Pilis, Szentesi LapForrás: http://epa.oszk.hu/01800/01889/04269/pdf/Szentesi_Lap_EPA01889_1947-08-23_190.pdf

A Szentesi lap 1947. augusztus 23-án ezt írta: 

Ezerfőnyi karhatalom éjjel-nappal üldözi a visszaszivárgott SS banditákat! A főváros budai oldalán, amint ez köztudomású, kisebb-nagyobb dombok és hegyek sorakoznak. Ezeken a vidékeken erdőségek is követik egymást. De az is köztudomású, hogy a budai oldalon a falvak tele voltak svábokkal. Főleg ezeknek a falvaknak a sváb lakosai szédültek meg és lettek hívei a hitlerizmusnak. Ezeknek egy része mint SS legény szökött ki Németországba, ahonnan, mint az események mutatják, ezren és ezren visszaszivárogtak. Vannak köztük régi gyilkosok, akik nem mernek a saját falujukba bemenni, hanem az erdőségedben bujkálnak, elhagyott házakban ütnek tanyát és éjszakánként járnak be a rokonaikhoz, a falvakba. Ennek a helyzetnek az ismeretében válik nyilvánvalóvá, hogy mennyire veszélyesek lettek ezek az SS banditák, akik, amint ezt megírtuk, legyilkoltak a múlt heten öt kiskorú gyermeket és megöltek több kiránduló felnőttet is."

 

Elindult a hajtóvadászat – és a hazugság

A gyilkos - vagy gyilkosok - megtalálásával Münnich Ferenc rendőr-altábornagyot - későbbi belügyminisztert - bízták meg. A helyszínre ment ő és Péter Gábor rendőr-vezérőrnagy is, a rettegett államvédelem, az ÁVO vezetője. Ők irányították személyesen a nyomozást, illetve a hajtóvadászatot a Szentendre melletti Dreher-kastélyból. 
Körülzárták Szentendrét, és elkezdték a környező hegyekben bujkáló katona keresését. A több ezer fővel lefolytatott háromnapos hajsza eredménytelen volt. Azzal egy időben a fővárosban és környékén is nagyszabású általános razziát tartottak több száz rendőrrel és szovjet katonákkal. Rengeteg embert előállítottak, de persze a gyilkos nem volt közöttük.

A rendőrség folyamatosan úgy kommunikálta, hogy egy SS-szabadcsapat rejtőzik az erdőkben. Mindent végigjártak - a tisztásokat, bokrokat kutatták, benéztek minden barlangba, elhagyott házakba, átvizsgálták a romokat, üregeket. A Macska-lyuk nevű barlangban találtak is valamiféle fekhelyet, eldobott konzervdobozokat, és azt mondták az újságíróknak, hogy biztosan ott tanyáztak a német katonák.

Lajos-forrás - A térképek adatai szerint errefelé történhetett a kettős gyilkosságForrás: Wikipedia/ Solymári - A feltöltő saját munkája,

Több újság azt is megírta, hogy a környék falvaiban az emberek félnek, ugyanis néhány fasiszta ellenálló, szökött német hadifogoly időnként megjelenik a településeken, élelmiszert követel, fenyegetőzik. Ezek a beszámolók később persze hamisnak bizonyultak. Sehol nem találtak fegyveres katonákat az erdőkben.

A Szentesi lap így írt erről: 
Ott, ahol a tömeggyilkosság történt, fél kilométerre van a Dreher kastély, annak a közelében pedig egy barlang. A nyomozók ebben a barlangban öt kiló súlyú géppisztolytöltény-halmot találtak. Attól néhány lépésnyire tűzhely nyomai mutatták, hogy esetleg fél nappal előbb a barlangban még emberek tanyáztak. Úgy hívják ezt a barlangot, hogy „Macskalyuk". Oda is bementek és látták, hogy szénából ágyazott fekvőhelyek vannak. Ettől a barlangtól 800 méternyire húzódik az országút. Jelentkezett két fuvaros, akik elmondották, hogy három csavargó az esti szürkületben géppisztolyokkal megállította őket s elszedte tőlük az ennivalót és elrabolta a pénzüket. Több falu és több tanya lakója azt is bejelentette, hogy három fiatalember esténként bekopogtatott az egyes házakba és ennivalót követelt. Olyan félelmetesen léptek föl, hogy nem merték őket visszautasítani, se följelenteni. Csak most, amikor látták, hogy rendőrségi emberek százai járják a határt és föltétlenül felszámolják a bandita-frontot. A legújabb jelentés szerint az éjszaka elfogtak három gyanúsított embert és nem lehetetlen, hogy ők voltak a gyilkosok. Köztük van egy magas, erőteljes, 25 évesnek látszó férfi is, akinek a személyleírása megdöbbentően egyezik a tömeggyilkoséval." 
Ebből persze semmi nem volt igaz – pontosabban meglehet, hogy valóban jártak idegenek a falvakban, és talán élelmet is kértek, de a többi valószínűleg hazugság volt.

A nyomás nagy volt a rendőrségen, folyamatosan kommunikálni kellett valamit a nyomozásról. Így többször megjelentek olyan híradások, hogy a rendőrség nyomon van, a tettesek elfogása már csak órák kérdése, sőt, már több gyanúsítottat le is tartóztattak. Volt olyan újság, amely már a SS-katonák és a rendőrség közötti összecsapásról is írt - ami persze szintén nem volt igaz.

A Magyar Országos Tudósító augusztus 29-én ezt írta: 
Augusztus 19-én megindult nyomozás során sikerült a tömeggyilkosok menekülési útirányát megállapítani. A rendőrség a gyilkosok nyomában van, a tömeggyilkosok elfogása a közeli órákban várható."

1947, szovjet katona, 7 embert megölt, Pilis, gyilkosságForrás: MOT - https://library.hungaricana.hu/hu/view/MOT_1947_08/?pg=679&layout=s


Egy alkalommal arról is beszámolt a sajtó, hogy a hatóságok azonosították a tetteseket, de soha nem tették közzé, hogy kik voltak ők. 

A korabeli propaganda által sulykolt német szállal ellentétben helyi lakosok visszaemlékezései, valamint rendőrségi források szerint is a gyilkosságok elkövetője valójában inkább egy, egyesek által állítólag személyesen is ismert Vaszil nevű kozák vagy ukrán származású, korábbi szovjet katona, szakaszvezető lehetett. 

Az oroszokkal jött 1944-ben, de megszökött a csapataitól. Feltételezések szerint bujkált abban a házban is, ahol aztán megölte a gyerekeket.

Ezt a tényt erősíti az is, hogy az első körözési felhívásban még a rendőrség is „orosz legénységi egyenruhába öltözött, lábtekercses elkövetőt" keresett, aki 'törve beszéli a német nyelvet' – ez persze a sajtóban soha nem jelent meg -, így valószínű, hogy a hatóságok a kezdetektől fogva tisztában voltak azzal, hogy nem német, hanem szovjet katonával állnak szemben. Ezt azonban politikai okokból nem  hozhatták nyilvánosságra.

A rendőrség rövid idő alatt dönthetett a teóriáról, amit az újságokban megjelentettek: eszerint az SS volt tagjai, a környéket jól ismerő, Magyarországról kitelepített és visszaszökött svábok a gyilkosok, akiknek célja a bosszúállás a magyarokon.

Elképzelések, teóriák

Nemcsak a tettes személye, de a gyilkosságok indítéka se derült ki soha. A kirándulókat bizonyára valóban azért akarta lemészárolni a felfegyverzett gyilkos, hogy ne vezessék a nyomára a rendőrséget. De hogy a gyerekeket miért kellett megölni, nem tudta senki.  Az a teória látott először napvilágot, hogy valószínűleg rablógyilkosság történt - hiszen a bujdosó katonának élelemre, pénzre volt szüksége, amelyet rablással tudott csak megszerezni.

Egy másik feltételezés szerint a kozák a gyerekekkel üzletelt valamit, aztán összekülönböztek a pénzen.

A pilisszentlászlóiak körében elterjedt az a szóbeszéd is, hogy valaki látta Vaszilt az erdőben egy forrásnál, amint éppen véresen mosakodott.

Felbukkant azonban egy másik verzió is, miszerint nem rablógyilkosságról, hanem bosszúról volt szó. Az elképzelés szerint a gyilkosnak viszonya lehetett a megölt fiúk nevelőanyjával, és ebből alakult a konfliktus, amely a végletekig eldurvult. A többi áldozat pedig rosszkor volt rossz helyen. Mindehhez hozzájárulhatott a csapataitól megszökött szakaszvezető elmeállapota is.

A Szentesi lap augusztus 23-i számában hosszabb cikket közölt, amelyben ezt írták: 
Szépasszony a háttérben? Szentendre környékén, a pilisi hegyekben fölfedezett rémdráma óta most már öt nap telt el. Több mint ezer főnyi karhatalom vette üldözőbe a bujkáló banditákat. Nyomról-nyomra, barlangról-barlangra, szakadatlanul folyik a hajsza a szentendrei gyilkos után. Sok új nyomot találtak, gyanús embereket állítottak elő, tanukat hallgattak ki. De még mindig nem bizonyos, hogy a több száz  gyanúsított közölt ott van-e az a magas szőke 24 éves formájú fiatalember, akit a kirándulók esetleg fölismernek. Egyébként olyan bejelentés érkezett, hogy ez a fiatalember halálosan szerelmes volt abba a szépasszonyba, akinek a két kiskorú fiát a gyilkos esetleg azért terítette le, mert a fiúk elmondották apjuknak, ha a legény belopózott az anyjukhoz. Itt megjegyezzük, hogy száz holdas földbirtokosról van szó és a házaspár két tanyával rendelkezik. A férj hol az egyik, hol a másik tanyán van. Most az a feltevés, hogyha valóban a szerelmes fiatalember volt a gyilkos, akkor bosszúból terítette le a két fiút, ugyanakkor pedig a kirándulókat és a fiuk kiskorú társait azért ölte meg, nehogy elárulják, hogy ő volt a tettes." 
Az szinte biztos, hogy a hatalom nem akart szovjet katona által elkövetett gyilkosságról beszélni, és később azt feltételezték, hogy azért indítottak ilyen látványos hajtóvadászatot, és azért írtak az újságok is naponta a nyomozásról, hogy az elkövető ne gyilkoljon újra. Nyilván azt gondolták, hogy ő is megtudja, milyen nagy erőkkel nyomoznak. Szinte az újságírók is nyomoztak, járták a helyszíneket, és minden eldobott szemétben a gyilkost látták.

Az egyik riporter például így írt: nemrég gyújtott tüzek maradványait látjuk, eldobott konzervdobozok mindenütt, azt bizonyítják, hogy erre menekültek a bujkáló SS-ek". Egy másik lapban így írtak a nyomozásról: a bujkáló fasiszták a szentendrei temetőben rejtőzködnek. Azonnal detektívek siettek a helyszínre. Átkutatták a kriptákat. Az egyikben találtak ételmaradékokat, de emberre nem akadtak". A lakosság hiszterizálása sikeres volt, ha megjelent egy idegen ember a falvakban, máris a gyilkost látták benne az emberek. Ha megszólította az idegen a helyieket, már rohantak is az újságokhoz beszámolni az esetről. A riporterek pedig színesítették a történeteket. Az egyik lapban például ez jelent meg:

„Nyolc kis tanyaházból jelentették, hogy Szent István napján szúrósszemű, szőkehajú, koldusrongyokba öltözött ember kocogtatott az erdei házacskák ajtaján. A feltűnően egészséges kinézésű, magas növésű ember nagyon törten beszélt magyarul és élelmet kért. A bejelentők egyöntetűen azt vallották, hogy a koldusrongyok közül rájuk meredő szemek jóformán megbabonázták őket és nem tudtak ellenállni a koldus kérésének, mindenütt ellátták élelemmel." 
Aztán amilyen gyorsan és harsányan hozták nyilvánosságra a nyomozás részleteit, olyan gyorsan el is altatták az ügyet. Néhány hét múlva már senki nem írt a gyilkosságokról, a nyomozásról, és soha nem tudták meg az emberek, hogy vajon tart-e még a nyomozás, elfogták-e a tettest, született-e ítélet. 
Többen úgy vélik, hogy a szökevény Vaszilt megtalálták az erdőben, és azonnal ki is végezték – ahogy ez többször megtörtént később is, ha egy Magyarországon állomásozó szovjet katona bűncselekményt követett el.

 

Forrás:

Szentesi lap: http://epa.oszk.hu/01800/01889/04269/pdf/Szentesi_Lap_EPA01889_1947-08-23_190.pdf

Magyar országos tudósító, 1947. augusztus 29.: https://library.hungaricana.hu/hu/view/MOT_1947_08/?pg=679&layout=s

Ritkán látható történelem: https://ritkanlathatotortenelem.blog.hu/2019/10/22/ha_nincs_gyilkos_ott_a_svab

femina.hu: https://femina.hu/terasz/szentendrei-sorozatgyilkossag/

https://index.hu/tudomany/tortenelem/2017/08/17/pilisi_tomeggyilkossag_1947-ben_gyerekgyilkossagok_svabuldozes/

Wikipedia