A Városháza értékesítésének ügye nem csupán arra hívta fel a figyelmet, hogy a baloldal politikájának továbbra is szerves részét képezi a nemzeti vagyon kiárusításának gondolata, hanem egy többszintű, a fővárosi ingatlanértékesítéseket behálózó és jutalékrendszeren alapuló mechanizmusra is rávilágított, mely a baloldali döntéshozók és a hozzájuk kötődő üzleti körök között szerveződhet - írja a Századvég legújabb elemzésében. Hozzáteszik, hogy a nyilvánosságra került dokumentumok és felvételek ellenére továbbra sem vizsgálódnak az ügyben a korrupció következetes üldözését rendszeresen számonkérő oknyomozó újságírói csoportok. E jelenség azonban nem előzmény nélküli, ugyanis ha megvizsgáljuk a közelmúlt legjelentősebb korrupciós vagy korrupciógyanús baloldali ügyeit, akkor hasonló kettős mércével találkozhatunk. Mindez nem véletlen, hiszen ezeket a szervezeteket külföldi NGO-k finanszírozzák hatalmas összegekkel, céljuk pedig valójában nem a korrupció elleni harc, hanem a nemzetközi baloldali hálózat intervenciós stratégiájának végrehajtása.

Egy hónapja rendítette meg a magyar nyilvánosságot, hogy Budapest baloldali vezetése a műemléki védelem alatt álló Városháza épületének értékesítését tervezhette.

A fővárosi vezetés a kezdetektől fogva tagadta az eladást övező híreket.

Karácsony Gergely főpolgármester egyértelműen kijelentette, hogy

az ingatlan értékesítéséről semmilyen döntés nem született.

Ám a később nyilvánosságra került, már konkrétumokat tartalmazó dokumentumok és hangfelvételek hatására a városvezetés végül kénytelen volt közzétenni korábbi tanulmányát, mely igazolta, hogy valóban felmerült a döntéshozók részéről a Városháza eladásának lehetősége. A fejleményekre reagálva a főpolgármester közölte, hogy az eladási opció kidolgozásától függetlenül, magára a tárgyalások megkezdésére senki nem kapott felhatalmazást a fővárosi vezetéstől. Később ugyanakkor kiderült, hogy ennek ellenére is tárgyalások folyhattak a Városháza értékesítéséről – mindez azonban érdemi következmények nélkül maradt. A Századvég Alapítvány leszögezi:

Budapest Főváros Önkormányzata egyik legértékesebb ingatlanának eladásáról történő engedély nélküli tárgyalások mindössze egy írásbeli fegyelmit vontak maguk után a baloldalon.

Működik a kettős mérce

Túl azon, hogy a Városháza esete egyértelműen rávilágít arra, hogy a baloldal politikájának továbbra is szerves részét képezi a nemzeti vagyon kiárusításának gondolata, a nyilvánosságra került anyagok egy többszintű, a fővárosi ingatlanértékesítéseket behálózó és jutalékrendszeren alapuló viszonyrendszerre is hivatkoztak, mely a baloldali döntéshozók és a hozzájuk kötődő üzleti körök között szerveződhet.

Miközben pedig a rendőrség jelenleg is számos bűncselekmény (pl.: befolyással üzérkedés, csalás, vesztegetés, vesztegetés elfogadása, hivatali visszaélés és hűtlen kezelés) elkövetésének gyanúja miatt folytat eljárásokat az ügyben, addig az állítólag a korrupciómentes közélet megteremtéséért létrejövő NGO-k továbbra sem vizsgálódnak.

Éppen ezért érdemes röviden áttekinteni, hogy e civil szervezetek, melyek a pártatlanság jelszava mögé bújva rendre korrupcióval próbálják összekötni a polgári-nemzeti oldalt, milyen mértékben léptek fel a korábbi, baloldalhoz köthető korrupciós és korrupciógyanús esetekkel összefüggésben.

A Sukoró-ügy a Sukoróra tervezett kaszinó- és turisztikai beruházáshoz kapcsolódó előnytelen telekcsere-szerződések ügyében robbant ki.Az elhúzódó vagyonkezelési botrány végére a Kúria jogerős ítélete tett pontot, mely hűtlen kezelés bűntettének kísérletében mondta ki bűnösnek a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. két egykori vezetőjét.

Magyarország korábbi nemzeti légitársaságát, a Malévot mindössze 200 millió forintért értékesítette egy orosz hátterű cégnek az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt. a Gyurcsány-kormány idején, majd a légitársaságot 25 milliárd forintért vásárolta vissza a Bajnai-kormány.

A nemzetstratégiai és gazdasági szempontból is irracionális üzletet számos gyanús körülmény övezte, mely a nemzeti vállalat későbbi csődbemeneteléhez is hozzájárulhatott.

A baloldali vezetésű szegedi önkormányzat által jelentős megbízásokban részesített építőipari cég, a Szeviép Zrt. a feltételezések szerint az észszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes módon nyújtott kölcsönökkel csődbűncselekményt valósíthatott meg, melynek eredményeképpen közel 500 kisvállalkozót károsíthattak meg, összességében pedig több milliárd forint tűnhetett el.

A Gyurcsány család érdekeltségébe tartozó Altus Befektetési Zrt. által létrehozott konzorcium 5 millió eurós uniós támogatásban részesült, melyből az Altus Portfolio Kft. a gyanú szerint jogosulatlanul nyújthatott kölcsönöket a Demokratikus Koalíciónak, valamint a Czeglédy Csabához köthető Humán Operátornak,

ez utóbbival összefüggésben pedig tartozás fedezetének elvonása bűntette is megvalósulhatott.

A baloldali kormányzás idejére datálhatók azon végkielégítési botrányok is, melyek során állami tulajdonú cégek vezető beosztású tisztviselői a feltételezések szerint jogosulatlanul és indokolatlan magas összegben részesülhettek végkielégítésekben, ezzel komoly károkat okozva a közfeladatokat ellátó vállalatoknak.

Az esetek vizsgálata később – a végkielégítéseken túl – más szerződéses visszaélésekre is rávilágított, melyek kapcsán büntetőeljárás indult meg. A BKV-per néven ismertté vált ügyet végül a Szegedi Ítélőtábla jogerős ítélete zárta le, mely kimondta, hogy a bűnösnek talált vádlottak részt vettek a BKV számára szükségtelen szerződések megkötésében, ezek során pedig különböző vállalkozásokat úgy juttattak pénzösszegekhez, hogy ezzel a BKV-nak több százmilliós kárt okoztak.

Az I. rendű vádlottat, Hagyó Miklóst, Budapest egykori szocialista főpolgármester-helyettesét hivatali visszaélés és felbujtóként elkövetett hűtlen kezelés bűntettében mondták ki bűnösnek, és 1 év 6 hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték.

Ez csupán néhány a baloldal azon korrupciós, illetve korrupciógyanús ügyei közül, melyekben bár bőven lett volna mit vizsgálniuk, ennek ellenére a korrupció következetes üldözését gyakorta számonkérő – hazánkban ténykedő oknyomozó NGO-k – vagy semmilyen, vagy csupán mérsékelt fellépést tanúsítottak

- írják az elemzésben. Hozzáfűzik:

Az alkalmazott kettős mérce valódi oka, hogy e csoportok tevékenységét többek között olyan külföldi szervezetek támogatják hatalmas összegekkel, mint a Soros György által alapított Open Society Foundations (Nyílt Társadalom Alapítványok).

Ebből kifolyólag e külföldről finanszírozott szerveződések objektív mércével mérve nem tekinthetőek függetlennek. Céljuk valójában nem a korrupció elleni harc, hanem – hasonlóan a közelmúlt további intervenciós kísérleteihez, mint a helyreállítási pénzek politikai alapon történő felfüggesztése, a baloldali tényellenőrző központok felállítása vagy a Bizottság friss javaslatcsomagja – egyoldalú tevékenységük által a polgári-nemzeti kormányzás meggyengítése, a hazai választásokba történő beavatkozás. Ezeknek a külföldről szerveződő és/vagy finanszírozott metódusoknak korábban is megvoltak a maguk sajátos eszközei, ugyanakkor azt fontos felismerni, hogy az intervenciós törekvések újabban már a nemzetközi baloldali hálózat stratégiájának központi elemévé váltak, és

számuk a 2022. évi országgyűlési választásokhoz közeledve jelentős mértékben megnövekedett.