Az a kulcs Magyarország jövőjéhez, hogy az emberek elhitték, munkával igenis lehet boldogulni. Az elmúlt tizenkét év minden egyes kormányzati intézkedése arra irányult, hogy a magyarok bízzanak ebben, erre alapozzák a jövőjüket, és nemzeti konszenzus alakuljon ki a munka fontosságát és eredményességét illetően – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Orbán Viktor miniszterelnök. A lapnak adott interjút alább olvashatják.

– Miniszterelnök úr, tavaly karácsonykor volt koronavírus, de nem volt oltás. Idén van koronavírus és van vakcina is. Ez alapján az idei ünnep talán derűsebb lehet, mint a legutóbbi.

– Valóban, tavaly karácsonykor égett a ház, és mi egyetlen dolgot tudtunk mondani, azt, hogy senki ne menjen a tűz közelébe. Akit tudtunk, kihoztunk, de tűzoltófecskendőnk nem volt. Idén már van ellenszer, az oltás, ami védelmet ad, de reményt is, hogy nemcsak várni tudjuk, hogy elmúljon a baj, hanem aktívan tehetünk is saját magunk és mások érdekében. Ez visszaadja az életkedvet, kirángat a depresszióból. Ahogy az ország visszakapta a cselekvőképességét, úgy kerültek ismét a középpontba azok az ügyek, amelyek fontosak az emberek számára, és egyre inkább hasonlítottak a mindennapjaink a Covid előtti életünkre. Emiatt az idei év összességében sokkal jobb volt, mint a tavalyi, úgyhogy ha örömmel nem is, hiszen nagyon sok honfitársunkat vesztettük el, de bizakodóbban várhatjuk 2022-t.

– Lesz még valaha olyan, hogy Covid előtti életünk? A vírus olykor visszahúzódik, majd újra támad, itt van velünk. S az emberek közül sokan nem kérik az oltást.

– Sajnos az oltást elutasítók száma jóval magasabb annál, mint amiben reménykedtem. Magyarok vagyunk, mindig van egy jobb megoldásunk, mindig olvasunk vagy hallunk valamit, ami számunkra jobban hangzik az orvosok szavainál. Ehhez képest nagy eredmény, hogy a harmadik oltást már hárommilliónál is többen vették fel, ezzel a legjobbak közé tartozunk Európában. Ez az első és a második oltás esetében is így volt. Mi, magyarok mindig jól indulunk meg; a török levéltárak középkori irataiban leírják, hogy a magyar csapatok első rohama irtózatos – de nincs második. Úgy tűnik, ez a tulajdonságunk megmaradt. Ami a Covid előtti életünket illeti, a spanyolnátha utolsó hulláma idején ugyanígy kételkedtek az emberek, hogy visszatér-e majd valamikor a régi életük. Visszatért. A miénk is vissza fog térni.

– Az új életünkben is itt vannak a régi kihívások, de jöttek melléjük újak. Eközben egy olyan közösségnek vagyunk a tagjai, az Európai Uniónak, amelyik a sorsdöntő gondjaival, migrációval, energiaválsággal, demográfiával, csökkenő világgazdasági súlyával nem törődik, ellenben van két kis plüssbabája, Lengyelország és Magyarország, amiket dühében időnként a falhoz csapkod. Talán nem túlzás azt mondanom, hogy a jobboldali magyar közösségnek ebből már nagyon elege van.

– Mindig az utolsó, győztes roham előtt vagyunk a legfáradtabbak. Az életerőt és a frissességet a győzelem adja vissza az embernek. Ez így lesz a magyarok és a lengyelek esetében is. Nem szabad feladnunk a küzdelmet, hiába vagyunk fáradtak. Brüsszelben ma azok vannak hatalmon, akik egy német irányítású európai államot akarnak létrehozni, szemben velünk, akik ragaszkodunk a nemzetekből álló Európa létéhez. Emellett az unióban egyre több pozíciót hódítanak meg azok a politikusok, brüsszeli bürokraták, akiknek a fejében él egy elképzelés az eszményi világról, társadalomról és embertípusról, amelyeket állandóan javítanának, fejlesztenének.

– Itt, Kelet-Közép-Európában ismerjük ezt, ez a bolsevizmus.

– Igen, ennek volt az első megjelenési formája a Homo sovieticus. Mindenkivel el akarták feledtetni a krisztusi ember iránti kétezer éves törekvést, a szülők iránti tisztelet és a család avítt ócskaságnak számított, a gyerekeket a párt és az osztályharc számára kellett felnevelni, és az élet csak az anyagi világban létezhetett, szellem nélkül. A gyomor létezett, a szív nem, a lelketlen munka létezett, az ünnep nem. Mindez nincs messze a brüsszeli embereszménytől. A bürokraták szerint nem pusztán arról van szó, hogy az uniót alkotó országok működését össze kell hangolni, hanem ők közben át is akarják alakítani ezeket a társadalmakat. Ők a migrációban demográfiai utánpótlást látnak, szerintük az európai keresztény gyerekeket remekül helyettesítik a közel-keleti muszlim felnőttek. A realitás azonban az, hogy nem boldog, összevegyült élet jön így létre, hanem terrorizmus, bűnözés, munkanélküliség és no-go zónák. Ugyanez a helyzet a családdal, számukra a mi családfogalmunk elavult és elnyomó, szerintük az a haladó eszmény, ha a gyerek hat hónapig nadrágban jár, hat hónapig pedig szoknyában, s olyan embereket vonnának be a nevelésükbe, akiket mi inkább távol tartanánk tőlük. Magyarország és Lengyelország ezeknek ellenszegül. Nagy rajtunk a felelősség, mert tudjuk, hogy ez a két ország ma nemcsak önmagát képviseli, hanem azokat az európai milliókat is, akik a saját országukban a véleményüket elhallgatni kényszerülnek.

– Ellenszegülünk, ez tény. De Brüsszel másról beszél: jogállamiságról, LMBTQ-jogokról, korrupcióról. És az uniós pénzek csapjánál ők ülnek. Meddig tarthatják zárva ezt a csapot?

– A pénz csapjánál nem ők ülnek, hanem mi. Brüsszel saját bevételei minimálisak, abból van pénze, hogy mi, mármint a tagállamok befizetünk oda. A tagállamok pedig különböző szövetségeket kötve harcolnak az érdekeikért. Brüsszel – bár hangoztatja – egy pillanatig sem gondolja komolyan, hogy Magyarország korrupt lenne. Elég, ha ránéznek az új német kormány szereplőire, és tudják, hogy a korrupciós listán Magyarország jóval kedvezőbb helyen áll. Nem gondolják komolyan, hogy a magyar igazságszolgáltatással bármi baj lenne, hiszen Németországban az igazságügy-miniszter konkrét ügyekben utasíthatja a legfőbb ügyészt. Senki nem gondolja komolyan Brüsszelben, hogy nálunk nincs sajtószabadság, hiszen elég, ha megnyitják a magyar online média honlapjait. Ezek politikai vádak, nincs közük a valósághoz. Az viszont igaz, hogy mivel Brüsszelben az országok csak egymással együttműködve tudnak célt érni, fontos, hogy ne szoruljunk ki ezekből a szövetségekből. Ez az én felelősségem, igyekszem úgy irányítani az eseményeket, hogy egy-egy fontos ügyben mindig legyenek szövetségeseink. Például a nukleáris energia ügyében most hoztunk létre egy ilyen csoportot, a migrációt illetően is vannak partnereink, a gyermekvédelem ügyében sem egyedül harcolunk, és a rezsiköltségek uniós szintű emelését is több országgal együttműködve akadályozzuk meg. A Magyarországnak járó pénzt pedig biztosan meg fogjuk kapni az utolsó centig, mert Brüsszelnek itt nincs mozgástere.

Orbán Viktor miniszterelnökForrás: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher

– Érdekes mellékszál, hogy a bevándorlásról és a gyermekvédelemről eddig Európában csak a demokráciahiányosnak nevezett Magyarország kérdezte, illetve kérdezi meg közvetlenül a polgárait.

– Amikor a Covid lerohant minket, és ki kellett jelölni a védekezés fő irányait, azonnal elindítottunk egy nemzeti konzultációt. Amikor megjött az oltás, és újra lehetett indítani a gazdaságot, akkor is kikértük a magyarok véleményét. A migráció megítéléséről népszavazást tartottunk, és jövő tavasszal arról is szavazhatnak a magyarok, hogy mi magunk neveljük-e a gyerekeinket vagy brüsszeli filozófusok és társadalommérnökök. Nincs még egy olyan ország az unióban, ahol az alapvető kormányzati döntések kialakításakor sok millió polgár véleményét ilyen mértékben figyelembe vennék, mint Magyarországon.

– A magyar kormány néhány hete olyan mértékű és számosságú pluszjövedelmet indított meg az állampolgárok felé, hogy pontról pontra felsorolni sem egyszerű ezeket. Adja magát egy egyszerű kérdés: miből?

– Három feladatunk van 2022-ben. Az első ezeknek a nagy gazdasági intézkedéseknek a végrehajtása, a második a vírussal szembeni további sikeres védekezés, a harmadik pedig a gyermekvédelmi népszavazás lebonyolítása. Ami a gazdasági lépéseket illeti, az ön egyszerű kérdésére egyszerű a válasz is: munkából. 2010-ben, amikor a Gyurcsány–Bajnai-kormány csődbe vitte Magyarországot, a választók pedig úgy döntöttek, hogy ebből elegük van, s megtiszteltek bennünket a bizalmukkal, 3,7 millió embernek volt munkája. Ma ez a szám 4,7 millió. Az a kulcs Magyarország jövőjéhez, hogy az emberek elhitték, munkával igenis lehet boldogulni. Az elmúlt tizenkét év minden egyes kormányzati intézkedése arra irányult, hogy a magyarok bízzanak ebben, erre alapozzák a jövőjüket, és nemzeti konszenzus alakuljon ki a munka fontosságát és eredményességét illetően.

Ezért adjuk vissza a 13. havi nyugdíjat, amit Gyurcsány és Bajnai elvettek, ezért van, hogy a 25 év alatti dolgozó fiataloknak nem kell adót fizetniük, és ezért fizetjük vissza a gyermeket nevelő családoknak a jövedelemadójukat. Ezért emeljük a béreket is. Minden egyes forint, ami most a magyarokhoz megérkezik, az ő munkájukból származik, és ha ez így marad, akkor és addig Magyarország sikeres lesz.

– Van egy pötty a magyar gazdaság arcán, ami azonban nem szépségflastrom. Az infláció, illetve az áremelkedések. Ez ellen fel kívánnak lépni?

– Az a kérdés, hogy a világgazdaságban jelentkező negatív hatásokkal szemben tudunk-e védekezni, s ha igen, milyen mértékben. Európában ma rezsiválság van, a családok rezsiköltségei egy év leforgása alatt megduplázódtak. Kivéve Magyarországot, mert nálunk nyolc éve fix energiaárak vannak. A benzinár esetében is meg tudtuk védeni magunkat a világgazdaság hatásaitól. De vannak pontok, ahol a védekezés sokkal nehezebb. Ilyen az infláció. Ha az Egyesült Államokban és az Európai Unióban egyaránt nő az infláció, akkor Magyarországnak ebből nagyon nehéz kimaradnia. Folyamatosan keressük azokat az eszközöket, amelyekkel védhetjük a magyar családokat, így például februártól kiterjesztjük a Szép-kártya használatát az élelmiszerekre is. Az infláció persze mindenre hat, a kamatokra is, úgyhogy itt is húzunk egy védelmi vonalat, január elsejétől június végéig lakossági kamatstopot vezetünk be, az október végi szinten rögzítjük a jelzálogalapú hitelek kamatait. A februári törlesztőrészletek fizetésénél tehát már nem növekedés, hanem csökkenés lesz. Általánosságban azonban az áremelkedésekkel szemben az a legjobb eszköz, ha többet keres az ember. A kormány már letett az asztalra egy jelentős minimálbér-emelést, és tudjuk, ha a minimálbér növekszik, az a többi bért is felfelé tolja majd.

– Tavasszal választások lesznek, a baloldal egy eddig még ki nem próbált formációban, összefogva, közös listán indul csatába. Kormányfőjelöltjük, Márki-Zay Péter különös stratégiát választott, sorra támadja azokat az intézkedéseket, amelyeket a magyarok nagy többsége helyesel: a rezsicsökkentést, a migráció elleni fellépést, a 13. havi nyugdíjat, a megemelt minimálbért. Ön mint a magyar politikai élet veteránja, látott már ilyen kampányt?

– Én ezt elhűlve nézem, és nem is értem. Olyat még nem láttam, hogy valaki az emberek élete szempontjából legfontosabb bástyákat megtámadja azzal a csatakiáltással, hogy ezeket el fogjuk tőletek venni, és leromboljuk. Politikatörténeti kuriózum azzal kiállni, hogy a 13. havi nyugdíj rossz, a rezsicsökkentés rossz, hogy amikor az emberek végre tudtak egy nagyobb autót venni, most üljenek vissza egy kisebbe, hogy fűtsenek kevesebbet, fürödjenek kevesebbet, hogy nem kell a minimálbér.

Nekimenni mindannak, amiről az elmúlt évtizedben társadalmi egyetértés alakult ki, ezen lehetne nevetni, ha nem lenne egy aggasztó körülmény: ők ezt komolyan gondolják. Az emberek azt szeretnék, hogy az egymást követő kormányzatok munkájának a vívmányai az ő életükben egymásra épüljenek. Teljesen természetes, hogy nem veszíteni akarnak egy kormányváltással, hanem nyerni. Ugyanakkor a magyarok most könnyű helyzetben vannak, mert akik kormányzásra készülnek, azok már bemutatták, mire képesek. A baloldal emblematikus figurái ugyanúgy ott vannak a fedélzeten, pontosan lehet tudni, mi várható tőlük. Arra buzdítom a magyarokat, hogy mérlegeljenek, hasonlítsák össze a két teljesítményt. Idézzék fel, hogy hol volt ez az ország 2010-ben, a pénzügyi csőd milyen mély bugyraiban, és hol tartunk most, milyen szűk céljaink lehettek akkor és milyen szárnyaló terveink lehetnek most. Szeretnénk, ha mindenkiben tudatosulna: Magyarország előre megy, nem hátra.

– A mai napot a szenteste zárja majd. Önnek van ünnepi üzenete Magyarország számára?

– Mindenkinek kívánom, hogy a járvány árnyékában is legyen szép ez a karácsony, és ne szalasszák el a lehetőséget, hogy együtt legyenek a családjukkal. A karácsony a találkozás ünnepe. Találkozunk a családunk tagjaival, de találkozik az ég is a földdel, és Jézus születésekor találkozik az Isten az emberrel is. Azt kívánom a magyar családoknak, hogy az ajándékok és a családtagok viszontlátásának öröme mögött, a gyertyák fényénél lássák meg a szenteste eredeti értelmét és szépségét is. Boldog karácsonyt mindenkinek!