Iratkozzon fel hírlevelünkre A világosságba borulás 40 napja... – Február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huAz évkör misztikus kronológiájában a karácsonyi Fény Fiú, azaz Jézus születését, a Gyertyaszentelő ünnepének „fényes" üzenete követi a naptárban. Hiszen az évköri sötétség időszakát, a december 21-i téli napfordulatot, azaz az év legsötétebb napját felváltó karácsonyt negyven napra, a február 2-i Gyertyaszentelő Boldogasszony egyre fényesedő nappalai követik a naptárban.
A Biblia elmondása és a keresztény naptár „időzítése szerint" ugyanis ezen a napon viszi „bemutatásra" Mária a kisded Jézust a templomba, ahol az agg Simeon elsőként nevezi Jézust az emberiség megvilágítójának - vagyis az Atya szellemi Fényéből megtestesülő, az ő szellemi üzenetét hordozó, majd azt hirdető gyermeket -, a Világ Világosságának.
40 nap - a Jászoltól a templomig...
A negyvenes szám amolyan misztikus, biblikus szám...
Hiszen ennyi időt tölt el Jézus a pusztában, ennyi idő telik el a húsvétot megelőző tisztulás böjti időszakában, s ennyi idő telik el Jézus születésétől, a Jászoltól a templomig, azaz Jézus templomban való bemutatásáig, a február 2-i Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepéig.
Miért?
Mert a 40 szimbolikus szám: a földi (4) átalakulás (0) az átváltozás, a tisztulás szimbóluma a szent számok misztikus tanában.
Amint azt a keresztény lexikon is írja
Már az antik kultúrában is megjelent a számszimbolika, amelynek az a célja, hogy a világ összefüggéseit, belső rendjét, idői alkalmait és eseményeit megfejtse. Ehhez hívja segítségül a számokat, amelyeknek nem csupán matematikai, hanem önmagán túlmutató jelentőséget tulajdonít. Úgy sejtve, hogy a számok mögött bizonyos törvényszerűség rejtőzik, talán azért, mert néhány szám rendszeresen visszatér, megtapasztalható a természetben (4 évszak, 4 égtáj). Ezt a törvényszerűséget szeretné megfejteni, és lesz a számoknak így mágikus ereje, vagy válik éppen „szent" számmá.
Mert Mária „világosságba borulásának" is az az egyszerű oka - melyet minden szülő asszony tud, hogy éppen ennyi idő, 40 nap, azaz hozzávetőlegesen hat hét kell ahhoz, hogy a szülést követően minden nő, ahogyan Mária is testileg „visszaalakulva", azaz „Világosságba borulva", megtisztulva „purifikálódjék"... Így „keresztelődött meg" Mária „tisztulatának", „világosságba borulásának", azaz Gyertyaszentelő Boldogasszony fénybe borulásának a február 2-i ünnepnapja „Purificatio" néven.
Mert Az ég járását és az idő fordulását oly jól ismerő, egykori bölcs naptárkészítők tudták, hogyan kell a keresztény naptár ünnepnapjait az ember földi létét befolyásoló, kozmikus Fény szabályaihoz: az Életet adó Nap és a csillagok járásához, az idő fordulásához, azaz az Anyatermészet, s az emberi természet működésrendjéhez igazítani.
S mivel a régiek életében az élet nagy dolgai még szentségnek számítottak, így egész szimbólumrendszert építettek az életet adó és azt oltalmazó isteni Fény köré, hogy az a megszentelt emberi élet szépséges csodáját magasztalhassa.
40 nap Boldogasszony ölelésében...
A szakrális magyar hagyomány egész szimbólumrendszert épített a női természet, az anyai természet, s az Anyatermészet „tisztulásának", fényesedésének, világosságba borulásának a fontos, intim, védett időszaka köré.
A szentséges magyar néphagyomány éppen ezért nevezte el anyáink, nagyanyáink, s dédanyáink 40 napos, hathetes tisztulási időszakát, azaz a mára megkopott gyermekágyi időszakot a Boldogasszony ágyában töltött időszaknak, hogy ott a testi-lelki visszarendeződés, a „tisztulás", a „világosságba borulás" számukra is zavartalanul megtörténjék.
A szakrális asszonnyá „avatást", azaz a szülés szentségét még értő őseink, ugyanis hitték, hogy ilyenkor Boldogasszony óvó, védő „karjaiban", boldogasszony ágyában töltve e 40 napot, „jó kezekben vannak", s ahol a szülő-anya és a gyermek feje felett a Gyertyaszentelőkor megszentelt gyertya, Mária gyertyája világított.
Sőt, a „sötét" középkorban ezen a napon először a tüzet áldották meg, s az életadó áldott tűz lobbanó erejéből gyújtották meg magát a gyertyát, amelyet „máriagyertyának" hívtak.
Ez a Világ Világosságának szentelt, Gyertyaszentelő Boldogasszony napi gyertya oltalmazta egy életen át a hívő embert.
Ez szolgálta a Boldogasszony ágyában fekvő, gyermekágyas asszony és az újszülött épségét és egészségét.
Ez a szentelmény lobogott a bepólyált újszülött gyermek fejénél azért, hogy Isten fényével és óvó-védő erejével borítsa be a még védtelen, kereszteletlen gyermeket.
S az élet misztikus körforgásában ez gyertya világlott a földi életút végén, hogy füstje távol tartsa a gonosz szellemeket, fénye pedig utat mutatva az égi hazatalálásban, a Fény felé segítse a távozóban lévő örök emberi lelket.
Szerző: Wieber Orsolya, a csízió.blogstar.hu szerzője, a Teremtő Nőiség című könyv írója
