Fenséges női erő, ki Fényt szül a világra...

Ne feledjük, hogy az elemi erő ébredésével, a Föld is termékennyé válik, a belévetett mag, a megmetszett fa, a szemzett szőlő, s az oltott ág is - ha eljön a rendelt ideje - még a legsötétebb korban is „gyümölcsöt" terem!

A keresztény kozmológia hagyománya szerint, a március 20-i, tavaszi Nap-éj egyenlőséget követően- amikor a Nap erők megtermékenyítő, életadó, életet nemző Fénye - átveszi az Anyaföld évköri sötétsége feletti hatalmát - a Nagy Anyatermészet működésrendjével analógiában a kereszténység „édesanyja", SzűzMária is áldott méhébe fogadja a Fény gyermekét, Isten Fiát.

Ez a március 25-i Szeplőtelen fogantatás, magyarul a „gyümölcsoltás", azaz Gyümölcsoltó Boldogasszony napja.

Ha racionálisan számolunk, nyilvánvalóvá válik, hogy e tavaszi „fogantatás" kozmikus fordulópontjától- éppen kilenc hónap telik el Jézus földi születésnapjáig.

Kilenc áldott hónap, amely a keresztény ember világába hozza az évkör egy „másik" kiemelt fordulatán, az egykori Napisten születésnapjaként tisztelt, téli napfordulón megszülető Fény-fiút, a Világ Világosságát: a Kereszténység Jézusát.

Forrás: Origo

Kilenc várva várt hónap, hogy az arra méltó,
szellemében, lelkében, testében makulátlanul tiszta Mária
a Téli Napfordulat harmadnapján, Karácsonykor,
Istenszülő Anyaként életet adjon a Teremtő Fény Fiának,
az Atyával egylényegű gyermek Jézusnak.

A Fényhozónak...
az Igazság Napjának...

Értjük-e egyáltalán ezt a női csodát? Értjük-e egyáltalán Mária nagyságát? Értjük-e azt a nemes emberi minőséget, amely képes arra, hogy az Atyával egylényegű erőt, a teremtés energiáját a méhébe fogadja?
S értjük-e Mária országának nemzeteként az ebben rejlő megváltást, megoldást hordozó lehetőséget?
Azt az erőt, azt a történelmi lehetőséget, amelyoltalmazva, féltő gonddal táplálva, növelve, a magot dédelgetve, azt termőre fordítja, s Napvilágra hozza?

A kozmológikus hagyományban – amint Mária „ünnepi" magyar neve, a „gyümölcsoltó" jelző is elárulja -, Ő az Eget a Földdel, az emberi testet befogadó Anyaföldet, az emberi lelket befogadó Mennyek országával, vagyis az emberi világot az égiek világával összekötő egykori nagy Anyaistennő kultusz keresztény megtestesülése.

A teremtett világ szimbólumokban mesélő, ok-okozati összefüggéseiben Ő, a női ivarú Világfának a megszemélyesítője. Az égbolton fölénk borúló Tejútnak, az archaikus nagy kultúrák, így a magyar népmeséink Világfájának az ősi szimbóluma.
Kinek „gyümölcse Jézus"...

Forrás: Origo

Micsoda összhang, csodálni való egylényegűség, magasztos üzenet...

Hiszen, ha Jézus az Igazság Napja, a Világ Világossága, az emberi lét fölvilágosítója, a földi létezés sötét mindennapjainak a bevilágítója,
akkor bizony Márián „keresztül" vezet el az út Jézus Igazságához!

Ahogyan azt a régiek még tudták - s e kozmológikus tudásból és spirituális bölcseletből született népmeséink is elmondják - a Tejút-Világfán felkapaszkodva jut el a lélek az Öröklét Birodalmába.

Vagyis mit mond nekünk a jelenkor sötét árnyai közepette e sötétben tapogatózó emberek számára a „Gyümölcsoltás" fényes pillanata?

Hogy itt, a földi világban Mária békés lelkületén, önzetlenségén, sokat bíró akaraterején, igazságán, bátorságán, bölcs gondolkodásán, megfontolt cselekedetén, kiapaszthatatlan hitén és szent meggyőződésén keresztül vezet el az út a mindenkori sötétségből az Öröklét Fényéhez!

Forrás: Origo

Erre a fenséges női minőségre, erre a szelíd, ám határozott erőre van ma is oly nagy szüksége e kétarcúra teremtett, kételyek közt gyötrődő, kétségbeesett, két vállra fektetett emberi világnak!

De ennek a határozott erőnek, nemes gondolkodásnak, lelkiismeretes cselekvésnek a felismerésére van oly nagy szüksége a Teremtő által e női minőséghez rendelt magyar nemzetnek, Boldogasszony országának is!

Tudták ezt a múltban eleink, kik érzelmeiket és gondolataikat, életüket és cselekedeteiket, évköri hagyományaikat és mindennapjaikat is
e fennséges női erőhöz: Boldogasszonyhoz igazították.

Tudták ezt az ősi kötődést eleink.
Tudták, ismerték, átélték, „működtették" ezt a nemes, mások, más nemzetek számára is magasztos példát adó emberi feladatot...

Forrás: Origo

S tudta ezt a különös „kapcsolatot" a XX. század egyik legnagyobb szentje, keresztény misztikusa Pió Atya is, aki néhány évtizeddel ezelőtt így fogalmazta meg: „Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú Őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!"

Ezért, amikor „áthaladunk e naptári pontonmerítkezzünk meg az ünnep üzenetével: élesszük fel magunkban ezt a Természetet is ébresztőre sarkalló ösztönös hajtóerőt!
S soha ne feledjük, hogy az elemi erő ébredésével, a Föld is termékennyé válik, a belévetett mag, a megmetszett fa, a szemzett szőlő, s az oltott ág - ha eljön a rendelt ideje - még a legsötétebb korban is „gyümölcsöt" terem...

Üdvözlégy Mária!

A szerző, Wieber Orsolya, a csízió.blogstar.hu szerzője, a Teremtő Nőiség című könyv írója.