2022. június 27-e, hétfő.
Szörnyű, szavakkal leírhatatlan, mit éreztünk aznap.
Két táncművész, Tóth Nikolett és Babácsi Benjámin a szokásos útvonalukon közeledtek a munkahelyükre, majd egyszer csak a magasból egy hatalmas robajt hallottak, ami után azonnal egymásba kapaszkodtak, és elkezdtek futni az életükért.
Benji szaladt elől, tiszta erőből szorította szerelme kezét, a parkoló autók közötti szűk, félméteres résen ő még ki tudott rohanni, azonban Niki már nem, őt maga alá temették a romok, a hatalmas kődarabok.
A Budavári Palotakoncert próbájára siettek, amikor az eset megtörtént.
Viszonylag gyorsan kiderült, hogy óriási a baj.
Az aznapi próba természetesen elmaradt, ahogyan az évad végi társulati ülés is.
Nem ünnepeltünk, nem dolgoztunk, nem nevettünk, csak az elfojtott sírás, a szipogás, és a halkan, sietve elmormolt imák hangjai hallatszottak ki az Operettszínházból.
"Egy zuhanó repülőn kevés az ateista."
Tudtuk, Niki súlyosan, sőt életveszélyesen megsérült, óriási épületelemek zuhantak rá, és temették be a törékeny balerina testet.
Az érzékeny, precíziós műszert, a munkaeszközét, amit kilencéves kora óta képez, fejleszt, tökéletesít, amivel a kenyerét keresi, és amely segítségével a számláit, a lakbérét fizeti.
Nikolett Isten segítségével életben maradt, amit még - ezt most már talán elmondhatom - az orvosok is kisebb, de inkább nagyobb-fajta csodának tudtak be.
Egészen az elmúlt hétig kórházban volt, néhány napja kiengedték, de csak egy rövid időre.
Amíg otthon van, szerelme/vőlegénye gondoskodik róla és vigyáz rá.
Sajnos Nikolett gerince (is) nagyon súlyosan megsérült a balesetben, emiatt jelenleg nem tudja a lábait használni, segítségre szorul, ágyhoz, kerekesszékhez van kötve.
Niki viszont egy igazi Csodanő, hatalmas küzdő, elképzelhetetlenül nagy harcos, imádja az életét és a szerelmét, közben vidám tudott maradni, nem vesztette el a humorát és az életszeretetét.
És nem vesztette el a hitét sem, a hitét abban, hogy újra lábra fog állni, hogy ismét táncolni fog.
Hisz abban, hogy újra láthatja majd a közönség, amint a Diótörő főszerepét vagy Flaviát, vagy épp a Képfaragó női főszerepét, a Múzsát táncolja.
Az egyik, ha nem a legjobb táncművésze az Operettszínháznak, lehengerlő technikai tudással és előadóművészi képességekkel rendelkezik.
Számos prózai színész megirigyelhetné karakterformalásait, egészen drámai volt például, ahogyan nagynevű, Kossuth-díjas elődeit idézve Flaviaként siratta szerelmét, Sapartacust a Korhatár nélkül című balettestünkön.
Nikit viszont ma otthon ápolja valódi szerelme, hősiesen, példamutató módon gondoskodik róla.
Szereti, és reménykedik.
Nem tehetünk mi sem mást, minthogy szeressük, és imádkozzunk a felépüléséért.
De anyagi segítségre is szüksége van, épp ezért kollégái úgy döntöttek, hogy egy jótékonysági előadást szeretnének létrehozni, amit a Budapesti Operettszínház főigazgatója Kiss B. Atilla is támogatott.
Az előadás December 5-én lesz látható, a jegybevételt pedig természetesen Niki fogja megkapni.
Szüksége is lesz rá, a kivitelező ugyanis úgy eltűnt, mint szürke szamár a ködben, de ő tudja, végső soron, az Isten előtt neki kell majd elszámolnia az életével, a lelkiismeretével.
Jelen pillanatban tizennégy táncegyüttes jelezte a részvételét, első szóra, teljesen ingyen.
Próbálnak, felutaznak Budapestre, hozzák magukat, a művészetüket, a szívüket, a lelküket, a jelmezeiket, a kellékeiket, és előadnak egy-egy számot.
Mert szeretik Nikolettet, nagy részük ismeri is - kicsi ez a szakma -, és mert tudják, hogy mit jelent egy táncművésznek, ha a sors ágyhoz és kerekesszékhez láncolja.
Ha nem repülhet, ha nem táncolhat.
Ha nem élhet.
Köszönjük nekik.
December ötödikén várunk mindenkit, aki segíteni akar Tóth Nikoletten, és aki táncot szeretne látni.
Klasszikus, neoklasszikus és kortárs balettet, vagy épp néptáncot, táncművészeket, akik a maguk áldozatos módján segíteni szeretnének Tóth Nikoletten.
És addig is kérek mindenkit, hogy imádkozzon Niki teljes felépüléséért.
Köszönöm szépen.