Tegnap este rémülten hívott fel egy barátom, hogy úristen, mit csináltál már megint, tele van veled az ellenzéki sajtó. Mivel épp nem jutott eszembe egyetlen főbenjáró bűnöm sem, ezért elveimmel ellentétben megnyitottam pár fontosabb oldalt (ja, az elvek: a mentális egészségem és a családi életem védelmében este lehetőleg már nem olvasok semmi olyasmit, aminek a szerzője nem halott legalább ötven éve). A HVG-n ott virított a bombasztikus cím: „Az augusztus 20-i guruló turulos ünnepséget szervező cég 130 milliót kap egy Petőfi-musicalre".

Aham, mondom, ez a szokásos ellenzéki függetlenobjektív gyakorlat. Gyorsan ellenőriztem a mailjeimet, sejtésem igaznak bizonyult: senki, de senki nem keresett a hírrel kapcsolatban, vagyis a szakma csúcsai már megint úgy írnak meg (vesznek át) egy hírt, hogy nem járnak utána, nem kérdezik meg a másik felet stb.

Magával a cikkel alapvetően két baj van.

Az egyik a címben foglalt információ. Valóban az a cég nyert el NKA-pályázaton pénzt, amelyik a 2021-es augusztus 20-i állami ünnepségen részt vett egy produkcióval.

Az alapvető kérdés, ami ilyenkor felmerül egy normális emberben: és akkor mi van?

Elhiszem, hogy az ellenzéki sajtó kényes ízlésű szerkesztőinek nem tetszett a produkció - de emlékeim szerint az ünneplő közönség jelentős részének igen. Ez tehát ízlésvita, ami objektíve megnyerhetetlen. Nem is foglalnék benne állást, mert nem ez a dolgom, csak annyit jeleznék: semmi okot nem látok arra, hogy kizárólagosan az ellenzék ízlését tartsam érvényesnek, és egyáltalán, nem óhajtok elfogadni semmiféle ízlésterrort.

A másik probléma egyébként ugyanebből a belpesti gőgös alapállásból ered: az egy kaptafára készült ellenzéki cikkek azt sugallják, hogy a leendő zenei produkció biztosan rossz lesz. Isten tudja. És ezt kéretik szó szerint érteni.

Mi a kollégiumban szakmai alapon igyekszünk döntéseket hozni. Ennél a pályázatnál például alapvetően három lényeges információra voltunk kíváncsiak.

Ki írja a zenét? A pályázat szerint Bella Máté Junior Príma-, Erkel Ferenc-, Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjas zeneszerző, egyetemi oktató.

A darab írója, a dramaturg pedig Hegedűs Bálint, akinek a nevéhez olyan filmek köthetőek, mint a Kincsem, vagy a Liza, a rókatündér. Rendező: Almási-Tóth András, aki jelenleg a Magyar Állami Operaház művészeti igazgatója.

Ezek olyan nevek, akik már letettek valamit az asztalra, ezért a jószándékú ember azt feltételezi, hogy csak sikerül nekik összerakni egy közönségbarát musicalt.

Ezt követően megbogarásztuk a költségvetést is, pár tízmillióval kevesebbet ítéltünk meg az igényeltnél, mert a kuratóriumi vitában az a vélemény győzött, hogy ennyiből is meg lehet csinálni. Szavazás, felterjesztés, mehetünk haza.

Ennyi.

Ha nem ezen a logikán megyünk, hanem az ellenzéki sajtóén, akkor ma nem olvasnánk ellenzéki sajtót. Emlékeznek arra, amikor a HVG kamuvideót hozott le?! Oszt' valamiért mai napig komoly lapnak tartja magát. Még én is megnyitom olykor, bár arrafelé a számokkal is hadilábon állnak, tavalyelőtti cikkemet szemlézték tavalyiként az év végi verbális lincselésükben.

Van baj elég.