Tizenketten haltak meg, és sokan megsérültek 1996. február 26-án, amikor egy gyorstehervonat ütközött egy menetrend szerinti busszal. A vonat kettészakította a buszt, az első felét még több száz méteren át tolta maga előtt. Akik a busz elején ültek, nem élték túl a balesetet. A busz vezetője is meghalt a tragédiában. A baleset után rendőrök, mentők és helyi lakosok is segítettek a mentésben, többen sérült utasokat húztak ki a busz roncsai közül, így mentették meg az életüket – a roncs ugyanis az ütközés után néhány perccel lángra lobbant. A balesetet az okozta, hogy a sorompókezelő későn zárta le a sorompót. 

Több száz méteren tolta maga előtt a roncsot a vonat

„1996. február 26. hétfő: verőfényes napsütésre ébredt az ország, egy kis Somogy megyei település, Kutas is" - így emlékezett vissza a tragédiára Kemenczei Róbert, a Verebélÿ László Vasúttörténeti Egyesület elnöke 2016-ban, a baleset 20. évfordulóján az iho.hu című lapban. 
Ezen a napon reggel senki sem gondolta azt, hogy amikor a nap delel, egy szörnyű tragédia fog bekövetkezni. Ezen a reggelen még senki nem gondolta azt, estére minden megváltozik. Senki nem gondolta, hogy ezen a napon minden pokollá változik. Senki nem gondolta, hogy a vasút–közúti szintbeli kereszteződésekben bekövetkezett tragédiák listájára Kutas lesz a következő, amelyet felírnak"  - írta.
Aznap délelőtt 11 óra körül indult el Kaposvárról a gyorsvonat, Nagyatádról pedig az autóbusz. A Gyékényesre tartó vonat néhány perccel 12 óra előtt haladt át a Jákó-Nagybajom állomáson - negyvenegy kocsiból állt. Nagyjából ebben az időpontban hagyta el az utolsó megállót az autóbusz is. 12 óra 04 perckor a vonat 68 kilométeres sebességgel összeütközött a busszal.  Az ütközés után a mozdony kisiklott és lángba borult. A buszt ketté szakította. A hátsó részét a sínek mellé lökte, az elejét pedig még több száz méteren át tolta maga előtt. Akik az első részben ültek, nem élték túl a tragédiát - a busz darabja felismerhetetlenségig roncsolódott és teljesen kiégett.  A helyszínen tizenegyen haltak meg - köztük a busz sofőrje -, egy ember a kórházba szállítás közben. A baleset áldozatai között voltak diákok és nyugdíjasok is. A busz többi utasa súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett. 

Kutasi autóbusz-baleset, 1996. február 26-ánForrás: Atádhír

A baleset mentésében rendőrök, mentők, tűzoltók és helyi lakosok vettek részt.
Kemenczei Róbert, a Verebélÿ László Vasúttörténeti Egyesület elnöke azt írta: Az áldozatok hozzátartozóinak és a mentésben, helyreállításban részt vevők számára ez a nap mindent megváltoztatott. Ez a nap sok ember számára a poklot jelentette. Sok emberben még ma is él a baleset szörnyű fájdalma. Sok ember a mai napig nem tudta feldolgozni, hogy akkor mi is történt." 

Égő pokol

A Somogy Megyei Hírlap másnap hosszú riportot közölt "Nyitott sorompónál várt a halál" címmel. Így írtak a tragédiáról:

"Esti információink szerint a pécsi Honvéd kórházban egy fiatal nőt kezelnek a baleset sérültjei közül súlyos, életveszélyes állapotban. A nagyatádi és barcsi mentők két életveszélyes, két súlyos és egy könnyű sérültet vittek a nagyatádi kórházba. A kaposvári intézetbe öt életveszélyes, öt súlyos és öt könnyű sérültet szállítottak a kaposvári mentők. A mentőszolgálat-vezető szerint a hívástól számított két órán belül minden sérült a megfelelő intézetbe került. A vonat középen szabályosan kettészelte a buszt, majd legalább kétszázötven méteren tolta a félig maga alá gyűrt roncsokat. A vizsgálat eddigi megállapításai szerint a balesetet az okozta, hogy a vonat érkezésekor a karos sorompót nem húzták le, így a busz szabadon hajthatott az amúgy beláthatatlan sínekre."

Kutasi autóbusz-baleset, 1996. február 26-ánForrás: Atádhír

A Somogyi Hírlapnak többen elmondták: nem ez az első ilyen eset, és hiába szóltak már többször. Csak a szerencsének volt köszönhető, hogy eddig nem történt hasonló eset. A sorompó kezelője, Cz. Csabáné a hírek szerint 7 perccel a baleset előtt bejegyezte a vasúti naplóba a vonat érkezését, ám csak akkor futott ki az épületből lehúzni a sorompót, amikor a vonat már a kereszteződésben volt.
A lap újságírója a tragédia helyszínére ment. Azt írta: még másnap is szörnyű látvány fogadta. Szemtanúkkal is beszélgetett. 
Volt, aki azt mondta, hogy autóval tartottak éppen a családdal haza, és csak a mozdonyt látta, majd egy hatalmas villanást.  Ekkor rohant ki a sorompókezelő, hogy leengedje a sorompót, de ekkor már szakadtak a vezetékek, és a busz szétroncsolódott. A szomszédjával rohantak a roncsokhoz, négy poroltókészüléket is vittek, de akkor még mindig tolta a vonat maga előtt a busz roncsát.

Egy férfi, akinek a felesége halt meg a balesetben, azt mondta, úgy hallotta: valaki azt kiabálta, hogy ég a vonat. A férfi a kerteken át futott a sínek felé, miközben a vonat maga előtt tolta a szétszakadt autóbuszt. 
"Nem a vonat, a busz égett; a feleségemmel együtt. A kislányunkat, akit tizenkilenc éve mi nevelünk, még ki tudtam rántani, de az asszony ott maradt."  A férfi zokogott, majd csendesen még annyit hozzátett: reggel még tervezték a jövőt a feleségével.

Kutasi autóbusz-baleset, 1996. február 26-ánForrás: Atádhír

Ahogy a mozdony gyűrte maga alá a buszt, sorra estek ki belőle holttestek és a sebesültek. Többségük a kerekek alatt a felismerhetetlenségig összeroncsolódott. Feltehetően a súrlódás hatására lángra lobbant az autóbusz és a mozdony eleje is. A roncs — a bent rekedt utasokkal — pattogva, sercegve kezdett égni." Egy kisbajomi szemtanú szerint a busz vezetője is hibázhatott, hiszen a KRESZ-ben egyértelmű a szabály: ha nincs leeresztve a sorompó, akkor is körül kell nézni, mielőtt a sínekre hajt az ember. 
"Hát miért nem állt meg a busz? — kérdezte vádlón, aztán választ sem várva elsírta magát"  - írta a lap.
A Kapos Volán Rt. akkori vezérigazgató-helyettese azt mondta a lapnak: a sofőr már húsz éve járt azon a vonalon. A buszból semmi nem maradt. A jármű egy darabja egy távolabbi, régi kocsma udvarára zuhant.
Egy tűzoltó őrnagy is beszélt az esetről. Azt mondta: 12.14-kor szólt a riasztó-csengő. Tizenöt perc alatt a helyszínre értek, ahol elszenesedett emberi maradványokat találtak mindenfelé. A kifolyt üzemanyag pedig táplálta a tüzet, amit megközelíteni is alig lehetett.
Azt is írta a lap, hogy a sorompó kezelőjét este a rendőrség kihallgatta és őrizetbe vette. Négy gyereket nevelt egyedül.

Kutasi autóbusz-baleset, 1996. február 26-ánForrás: Atádhír

Nem mertük megmondani a lányunknak, hogy a barátnője nem élte túl a balesetet

Február 28-án egy újabb riportot közölt a Somogy Megyei Hírlap a tragédiáról, amelyben azt írták: egy áldozatot még mindig nem sikerült azonosítani. Ekkor még azt sem tudták, hogy valójában 13 vagy 12 áldozata volt a balesetnek - a halottak földi maradványai alapján ezt még akkor nem lehetett megállapítani. Az biztos volt, hogy a feltételezett tizenharmadik áldozatnak nem jelentkeztek hozzátartozói.
A cikkben írtak a sérültek állapotáról, hogy több súlyos égési sérültet sikerült stabilizálni - egy 14 éves kislányt is megmentettek, aki így már nem volt közvetlen életveszélyben.
A helyszínen pedig tovább folytak a vizsgálatok. Az ütközést rekonstruálták - vagyis elkezdődött a bizonyítási eljárással egybekötött szakértői szemle.
A szemle vezetője így nyilatkozott a lapnak:
"A szakemberek elsődlegesen a láthatóságot vizsgálták, vagyis azt, hogy a busz és a vonat vezetőjének hol kellett észlelnie a másik jármű mozgását. A vizsgálat tapasztalatait tegnap ugyan még nem összegezték, ám a helyszíni szemlét megtekintők számára egyre valószínűbbé vált, hogy a baleset bekövetkezéséért részben a mozdony és a busz vezetője is felelőssé tehető. Ezt alátámasztja az is, hogy a busz vezetője még féktávolságon kívül jól láthatta a közeledő szerelvényt, a vonat vezetője pedig szintén jóval messzebbről észlelhette, hogy a sorompó nincs leeresztve."
Kisbajomban szemtanúkat szólaltatott meg a lap. A kis településen a tragédia másnapján csak a bolt nyitott ki, minden más zárva volt. 
A falusiak portájukról szomorú tekintettel kísérik az idegent. Az ismeretlen ugyanis manapság csak ritkán hoz jó hírt, általában segéllyel kopogtat ott, ahol a baleset áldozatai és sérültjei élnek. Szinte mindenki gyászol valakit. Rokont, ismerőst, utcabélit. A kisbajomiak egy nagy családdá kovácsolódtak a tragédiában, osztoznak egymás bánatában, vigasztalják, akiknek hozzátartozója, közeli ismerőse veszett oda" - írta az újság.
Az újságíró ellátogatott ahhoz a kisbajomi családhoz is, ahol a 14 éves lány szenvedett súlyos égési sérüléseket, de túlélte a balesetet. 
"Egy órakor értesültem a balesetről. Azonnal a helyszínre vittek, ám hogy él-e, hal-e a lányom, az csak órák múlva derült ki  — mondja könnyeivel küszködve az édesanya. — Először a kaposvári kórházban kerestem. Aztán Nagyatádon, míg végül kiderült, hogy helikopterrel a pécsi honvédkórházba szállították. Azóta még csak telefonon érdeklődtem az állapotáról, ma látogatjuk meg személyesen. A barátnője felől érdeklődik, mi pedig egyelőre nem mertük megmondani, hogy ő nem élte túl a katasztrófát."

Kutasi autóbusz-baleset, 1996. február 26-ánForrás: Atádhír

A szemben lévő ház lakói is nyilatkoztak, akiknek a szintén 14 éves fiuk utazott a buszon. 
Zoltán a kaposvári kórházban van, a többiekhez képest könnyebben sérült — mondja az édesapa. Kérdeztük, hogy mire emlékszik, ám ő háttal ült a menetiránynak, így csak a csattanást hallotta." 
Egy másik falubéli így emlékezett: 
Éppen a levágott vasúti szérűt rendeztem, amikor robbanásszerű zajra lettem figyelmes. Lángolva, iszonyatos robajjal rohant felém a vonat. Amikor megállt, akkor láttam csak, hogy a buszt tolta maga előtt. Pattogva égett az Ikarus. Az első ajtón át felmentem a roncsba. Egy ötven év körüli asszony lógott a derekánál fogva a kapaszkodón. Kivettem és jó húsz métert vonszoltam a hóban. Láttam még másokat is, ám mire visszaértem, a busz már annyira lángolt, hogy nem tudtam a roncs közelébe menni." 
Végül a balesetért a sorompót kezelő Cz. Csabánét tették első számú felelőssé, akit négy év letöltendő szabadságvesztésre ítélt a bíróság, amiért nem tekerte le idejében az akkor még kézi csapórudas sorompót. A kutasi sorompókezelő gyermekeinek elhelyezéséről az önkormányzat gondoskodott. A baleset után később a MÁV az átjárót fényjelzővel és kiegészítő félsorompóval látta el.

Kutasi autóbusz-baleset, 1996. február 26-án, a helyszín 2019-ben - egy kopjafa áll az áldozatok emlékéreForrás: Atádhír

Évek múlva nyilatkozott egy túlélő, akit egy falubéli férfi mentett meg

A Somogy Televízió híradójában a baleset 17. évfordulójára készítettek egy összeállítást. Egy túlélő is nyilatkozott. Azt mondta: senki semmit nem vett észre a buszon. Kopár volt minden, és aki mellette ült, néhány másodperccel az ütközés előtt felállt, hogy leszálljon a buszról az állomáson, és még ő se látott semmit. 
Emlékszem, hogy mondom: én buszra szálltam, miért vonathangot hallok? Borzasztó volt ám, a csattanást hallottam, amikor a vonat belénk jött, és se kép se hang egy darabig. Én rányomódtam arra a kapaszkodóra, ami a buszon van, és úgy húztak ki engem. Utána be is robbant a busz." 
A tragédiára egy kopjafa emlékezteti a kutasiakat, ahová a baleset túlélői is minden évfordulón kijárnak leróni tiszteletüket az áldozatok emléke előtt.

 

Forrás: 

https://library.hungaricana.hu/hu/view/SomogyMegyeiHirlap_1996_02/?pg=284&layout=s
https://library.hungaricana.hu/hu/view/SomogyMegyeiHirlap_1996_02/?pg=272&layout=s
https://library.hungaricana.hu/hu/view/SomogyMegyeiHirlap_1996_02/?pg=286&layout=s
https://iho.hu/hirek/amikor-a-szili-kettetepte-a-kapos-volan-buszat-husz-eve-tortent-a-kutasi-tragedia-160313
Somogy Televízió - híradó
Wikipedia