Egy betiltott véleménycikk és egy végképp nevetségessé vált baloldali propagandista története - a kontra.hu közlése után.

Az írás közlését az Index azért tagadta meg, mert – ahogy fogalmaznak – annak nyelvezetére olvasóik nincsenek felkészülve.

Noha az alábbi cikk éppen Puzsér Róbert nyelvezetének, habitusának, másokat dehonesztáló stílusának kifigurázása, és egyetlen olyan minősítést, szófordulatot sem használ, amit ne egy-egy korában Puzsér Róbert által publikált írás ihletett volna.

Ábrahám Róbertnek két célja volt. Egyrészt rávilágítani, mekkora probléma az ellenzéki médiumoknál alkalmazott kettős mérce, másrészt pedig a leereszkedő, felsőbbrendűségi tudattól fűtött, megvető stílus parodizálása, amit minden jobboldali médiummal szemben megengednek maguknak.

Erre jött az Index rovatvezetője, és a cikk publikálását megtagadó levelét a következő sorokkal zárta: Az Origo törzsközönsége (erre a nyelvezetre – a szerk.) jobban kondicionált, esetleg oda.

Így vált az elmélet gyakorlattá. Az eredeti írást változtatás nélkül közöljük.

Puzsér Róbert őszödi beszéde

Kéretik a balliberális újságíróknak számot vetni a maguk ellenzékiségével, és tiszteletben tartani a kormányváltást óhajtó magyarok akaratát, vagy tudomásul venni, hogy Orbán Viktor leváltásának ideje továbbra sem jött el.

A fenti idézet nem Vágó István, vallásos dékás kvízprofesszor tollából származik. Noha eddig rajta kívül még nem sokan vetemedtek a nyílt és leplezetlen megregulázásra, ha újságírókról volt szó. Vágótól viszont megszokhattuk, hogy számonkéri egy-egy televíziós műsor, egy-egy cikk megjelenése után, ha a delikvens nem elég harciasan védelmezi (értsd: nem megfelelően szolgálja ki) a szeretett szektáját, annak ellenére, hogy ő a szóban forgó médiamunkást korábban hű káderként könyvelte el. Az ő megfogalmazásukban: független-objektívként.

Bármilyen meglepő, a fenti idézetet a főfüggetlen, a mindig tévedhetetlen, az objektivitás etalonja, akihez képest ítélünk meg bármit és bárkit, a szabad sajtó igazságos Mátyása, MSZPuzsér Puzsér Róbert jegyzi.

Természetesen a megélhetési kritikus is ember, neki is van gyomra, amit alaposan fel kellett készítenie, és amit fel is készített, épp ahogy annak idején a Budapest TV díszletében, az emlékezetes kolbász- és takonykoktél elfogyasztása előtt. Lássuk tehát a fázisokat!

A mámor fázisa

A Csillag Születik egykori sztárja megpróbálta politikai pozícióra váltani az általa oly mélységesen megvetett kereskedelmi csatornás tehetségkutató által kovácsolt tőkéjét, de ez idáig nem járt sikerrel. Pedig az elgondolás rendben volt. A mindig dühös, konok és látszólag a nap bármely szakában tettre kész médiabika – ahogy azt posztjaiban történő véleményformálásai előtt is szokta – alaposan megmérte, mi a nyerő.

Követői zömében belvárosi, alternatív füvesekből, gördeszkabetyárokból, a nagy istentagadó Nietzschét olvasó, a vélt függetlenségüktől felsőbbrendűségi-szindrómában szenvedőkből és néhány Dr. House-rajongóból tevődnek össze.

Ez alapján pedig Robi arra jutott, hogy az ideális csatatér a főpolgármesteri választás lehet. Nagyon rosszul gondolta, pedig rajta igazán nem múlt. Egész Budapestet körbejárta a platós dízeltragacsával, nyilván a zöldebb főváros érdekében, elsütötte az összes, a dékából éppen kilépő vagy oda belépni igyekvő, hatalomra áhítozó szerencsevadászok szlogenjét, de a siker elmaradt. Erőt akart mutatni, de csak gyengeségét tárta fel. Karácsony úgy elverte, mint Gréczy a fa...., de ne rohanjunk előre!

A harmadik pólus tehát megméretettet, és valahol Fekete-Győr szintjén találtatott.

Nem csoda hát, hogy elöntötte a dopamin, mikor MZP palira vette Karácsonyt, és a törtető hódmezővásárhelyi sikeresen húzta be az előválasztást. Jó esetben csak a korábban említett dopamintól felspanolva azt találta nyilatkozni, hogy végre elkezdődött az ellenzékváltás. Aláhúzom: ellenzékváltás. Ekkor MZP mögött épp a bukott szocialisták, a Gyurcsány-klán meg Karácsonyék sorakoztak fel, kiegészülve az épp puccsra készülő momentumosokkal meg a Szálasit Kun Bélára cserélő jobbikosokkal.

MZP első teendői közé tartozott, hogy megpróbálta megvesztegetni a Kétfarkúakat, egy füstös szobákban kiharcolt mandátumkonccal, mire a kutyák nyilvánosan nemet mondtak, és próbáltak nem összebukottszocialistázódni. Nem sikerült. A liberális, balos, független, feddhetetlen, csúcsdemokrata gőzhenger hamar megtörte az ellenállást.

Ugyanakkor bizonyos körökben régóta nyílt titok az is, hogy MZP régi csodálóját, Puzsért is megkísértette, aki olyannyira vágyakozik az MZP-kormány Aczél elvtársi tisztségére, hogy már csak napok, hetek választották el coming outjától, amikor is a többi független-objektív újságíróhoz hasonlóan ledobhatja a függetlenség ránehezedő álarcát, és nyilván dacosan, most vagy soha extázis közepette színt vallhat Márki-Zay kékszalagos bakancsa mellett. A kolbász és a takony tehát már a turmixgépben.

Az elhallgatás fázisa

Az előválasztást követően viszonylag hamar kiderült, hogy a hódmezővásárhelyi messiás egy meggondolatlan, érzéketlen, exhibicionista, aki heveny szófosásában szenved, ráadásul hobbiból zsidó- és buziszámláló, aki széles sávú internetkapcsolattal is rendelkezik. Persze az ellenzéki sajtó meg a cinkos pártok emberesen próbálták nem meghallani, nem meglátni mindazt az ámokfutást, amibe MZP kezdett, de a gát repedezett, az ár pedig vészesen gyűlt.

Időközben megjöttek a mérések is, és a rések között pedig egyre inkább átszivárgott a Kutyák, az ellenzéki megmondóemberek – Hont, Ceglédi, Vona – jajveszékelései, miszerint jön az árvíz. De mindhiába, hisz a gátőrt megkenték. Puzsér némaságba burkolózott. Alig-alig adott életjelet magáról, holott közéleti háború tört ki az országban, de ő leginkább semmitmondó celebekkel egerészett, vagy súlytalan álproblémákról értekezett, MZP-ről és a készülő vészről viszont következetesen hallgatott.

Ekkor a gát tovább repedt, és már a baráti cselédsajtó is nagyokat sóhajtott. A pártok zúgolódni kezdtek. Előbb halk kritikák, majd dühös dörgedelmek láttak napvilágot. Közben MZP csak beszélt, csak beszélt, az ár pedig nőtt, csak nőtt, Puzsér pedig hallgatott és hallgatott.

Végső kétségbeesésükbe a pártok káplárt állítottak MZP mellé, aki megfékezni rendeltetett a választást valóságshow-ként megélő miniszterelnök-jelöltet, de figyelme percnyi lankadása esetén Márki-Zay rögvest elszabadult, naponta elbizonytalanítva a nem elég elkötelezett, „csak bukjon az Orbán" híveket. A turmixgépből pedig a kolbász-takony mix már a pohárba került.

A kitörés fázisa

Örökre nem lehet hallgatni. Valamit tennie kellett hősünknek, hiszen ha szakad a gát, bukik a gátőr is. Közel két hónap után tehát felébredt Sehallselát Dömötör, és nagyon mérgesen, dühösen, mint akinek legalábbis jogos sérelme van, alányúlt idoljának, majdani miniszterelnök-komájának, és alátámasztotta, hogy az árulók a hibásak!

Ügynökök és belső ellenzék fúrták meg a gátat! Nem MZP. Ő hibátlan és tökéletes, ezredfordulónként egy ilyen igaz vezetőt ha lát a Kárpátok leánya, az Alföld menyecskéje, Magyarország.

Az sem zavarta a konteóterjesztésben, hogy a hódmezővásárhelyi Szent Márki leghangosabb bírálói éppen az ő bajtársai. A korábban említett ellenzéki megmondóemberek és a Kutyák. No meg az ellenzéki sajtó, akik ha fülének tetszőt suttognak, akkor elnyomott, diktatúrában sínylődő őrkutyák, de ha nem tetszőt zengenek, akkor azonnal fideszügynökök.

Ám ekkor hallatlan sérelem érte a lojalitásában a munkásőröket is megszégyenítő III. Pólus Robit, hiszen a leváltott ellenzék nyomására az azokat leváltó MZP engedett a nyomásnak, és Gyurcsány verőemberét, Gréczy Zsoltot nevezte a Puzsér által áhított címre. Innen már nem volt visszaút. A mára leginkább egykori önmagától független díszkritikus levörösödött, kezei elgyengültek, lábaiban hőhullámok csaptak fel, fülei zúgni kezdtek, és Puzsérné Kalánka néni ábrázatú, elkerekedő szemű kérlelései ellenére, üvöltve pötyögte karaktereit az online őszödi terembe, tudniillik a Facebook-oldala üzenőfalára, hogy eddig, és ne tovább! Nem az ellent, hanem sajátjait támadta.

Vessenek számot ellenzékiségükkel, valljanak hűségesküt a pártfőtitkár úrnak, és menten lássanak hozzá szolgai kötelezettségeikhez. Hogy is merészeltek elhajlani, és beszámolni arról, amiről nem lett volna szabad? Hát hogy vívjon így harcot a főtitkár úr? Sütött belőle, hogy ha lehetséges volna, a tettesek már az Andrássy úton volnának. Micsoda államellenes tevékenykedők grasszálnak itt az ellenzék háza táján? Hogy lehet így választást nyerni? Ráadásul épp akkor lázad a belső ellenség, mikor a proletárdiktatúra ellenzék-kormányváltás a legkifizetődőbb? A gyomor tehát készen áll, a kolbász és a takony már a garaton, egy utolsó, erős nyelés, majd minden és mindenki a helyére kerül. Jó étvágyat!

Summa

Bele se mennék Puzsér eddigi önellentmondásaiba, hiszen nem az ő következetessége vagy hitelessége az érdekes. Sokkalta inkább az, ahogy végleg lerántja a leplet a farizeus ellenzéki sajtóról. Aki nem túl naiv, és nem elkötelezett szektahívő, az eddig is értette, hogy mi folyik a közéletben.

Amerikai mintára polarizálódott a magyar politika. Létezik egy globalista tömb, amit ma ellenzéknek csúfolnak, illetve egy nemzeti oldal, ami ma kormányon van. Ugyanez a helyzet a médiával. Magyarországon ma nincs független sajtótermék.

Mindenki tartozik valahova, és ennek megfelelően minden sajtótermék a saját oldala íze szerint és annak leginkább előnyösebb formában tálalja a híreket, fogalmazza meg a kritikáját, számol be harsányan vagy lehető leghalkabban egy-egy történésről. A különbség csupán annyi, hogy a jobboldali média vállalja ezt. Nyíltan kötelezi el magát, és nem árul zsákbamacskát. Míg ezzel szemben a másik oldal körmeszakadtáig nézi hülyének a saját olvasóit, nézőit, hallgatóit. Röhejes független-objektív plecsnijéből pedig jogtalan felsőbbrendűséget kovácsol magának, és minden erejével, következetesen vissza is él vele.

A tét pedig nem kicsi. Hiszen a független-objektív a másik oldalt megvetheti, hergelhet ellene, gyűlöletet szíthat, már-már emberi mivoltát is megkérdőjelezheti riválisának. Ha viszont elvesszük a képletből a hazug kitüntetését, akkor tovaszáll büszkesége, hiszen a kivagyi kérkedés helyett csak a rideg valóság éktelenkedik a nagyérdemű előtt.

Márpedig a független sajtó csak tájékoztat, de nem lehet érdeke Orbán Viktor választási veresége, hiszen ha érdekeltté válik, tovább már nem független. Holott a médiafarizeus erre hivatkozik.

Márpedig a független sajtónak nem kell számot adnia ellenzékiségéről, hiszen független. A hírhedt médiafarizeus mégis erre ad utasítást.

Márpedig a független sajtónak nem kell tiszteletben tartania a kormányváltó magyarok akaratát, hiszen ha megteszi, akkor egy politikai ügy mellett kötelezi el magát, ami a továbbiakban kizárja a függetlenségét. Az önérzetes médiafarizeus mégis erre szólítja fel.

Mindezek az elvárások csak politikailag elkötelezett sajtóval szemben fogalmazhatóak meg. És ezt Puzsér is pontosan tudja. Tudja, hisz maga is ennek részese. Ez az a röhejes hazugság, amivel évek óta fenntartják azt a törzsi gyűlöletet, amit ők maguk kántálnak éjt nappallá téve. Innentől kezdve nincs helye több felsőbbrendűsködésnek.

Bal- és jobboldali sajtó létezik. Előbbi Orbán Viktor bukásában, utóbbi választási győzelmében érdekelt. Ha az egyik propagandát gyártó propagandista, akkor a másik is az.

A végére hagytam egy fájdalmas bejelentést a puzsérista tömegek számára.

Harmadik pólus sem létezik. Meg sem képződhet sajnos. Maga Puzsér pedig nem a harmadikutas politika földi helytartója, csupán a közélet biciklisávja. Nem valami új, csupán a régire festették fel, és új nevet adtak neki, a gyakorlatban viszont hasznavehetetlen.

Puzsér pályája lassan körbe is ért. Méltó utódja lehet Antsi, ha megfogadja elődjéhez címzett utolsó soromat:

„Kéretik a független újságíróknak számot vetni a maguk függetlenségéről, és tiszteletben tartani a választókorú magyarok akaratát."

A szerző Ábrahám Róbert, a Pesti TV munkatársa