Apáti Bence: Így lapítanak a Telex, 24, 444, Hvg őrkutyái

A baloldali propaganda megint kitett magáért.

Néhány éve, ha emlékezetem nem csal, az önkormányzati választás előtt élénk vita bontakozott ki a függetlenobjektív sajtó első számú zászlóshajóján, az Indexen azzal kapcsolatban, hogy mi is a sajtó valódi, vagy ha úgy tetszik, az első számú feladata.

Számos, az Indexnél dolgozó szerző és vendégszerző fejtette ki a véleményét a dologgal kapcsolatban, de minekutána az összes dolgozat alkotója harcos balliberális, azaz ellenzéki volt, igazi vitáról nyilvánvalóan felesleges is lenne beszélni.

Az ellenzék győzelméért és a kormánypártok bukásáért imádkozó újságírók alapvetően egyetértettek abban, hogy a sajtó - az igazi sajtó - legfontosabb és szent feladata a hatalom ellenőrzése.

Aki pedig nem kritikusan viszonyul a hatalmat gyakorlókhoz, az nyilvánvalóan nem hívhatja magát újságírónak, lapja pedig nem tekinthető újságnak, mindössze propagandának.

Azon túl, hogy ez a definíció igen sok sebből vérzik, hiszen ezek szerint minden egyes - mondjuk úgy - pozitív intézkedést, rendelkezést; adócsökkentést, béremelést, felújítást, útépítést stb. egy valódi újságírónak vagy el kellene titkolnia, vagy az ezekről szóló cikkeiben kizárólag a negatív aspektusokra és kritikákra kellene koncentrálnia, a meghatározással a Horn-Medgyessy-Gyurcsány-kormányok alatt működő sajtót is - visszamenőleg - megfosztották attól, hogy azt valódi sajtónak lehessen tekinteni.

Mifelénk ugyanis mindenki tudja - odaát pedig igyekeznek elfelejteni -, hogy azokban a vérzivataros időkben, a ballib kormányok alatt minimum 90 százalékos baloldali túlsúly nyomta agyon a nyilvánosságot; a teljesség igénye nélkül a közszolgálati tévé és rádió, a napi és hetilapok, és persze a két nagy kereskedelmi televízió is leplezetlenül kormánybarátok voltak.

Népszava, Népszabadság, Magyar Narancs, 168 óra, Élet és Irodalom, Hócipő, hogy csak a nyomtatott sajtóról beszéljünk, de a közszolgálati televízió is - gondoljunk csak a Nap-keltére - no és persze az RTL Klub és a TV2 is végtelenül jó kapcsolatot ápoltak a szoci-szadi kormányokkal.

És akkor még igen visszafogottan fogalmaztunk.

A jobboldali ellenzéket viszont ott ütötték-rúgták, ahol érték.

Fasiszták, nácik, kirekesztőek, békétlenkednek, utcára viszik a politikát, magyar és árpádsávos zászlók alatt vonulnak, tüntetnek, hovatovább masíroznak, valamint törnek meg zúznak és összepiszkolják a Kossuth-teret.

Az igazi európai értelembe vett demokraták viszont nyugodtan, higgadtan és a legnagyobb szakértelemmel kormányoznak.

Intézkedéseik fontosak, a megszorítások az ország érdekeit szolgálják, és bizony a gaz fasisztákat muszáj néha móresre tanítani, akár úgyis, hogy néhány koponya betörik, pár szem kilövődik, az összes azonosítójel pedig egyszerre leszakad.

A kilencven százalékban baloldali, kormánypárti sajtó akkoriban vadul éljenezte a vizitdíjat, a tandíjat, a kórházi napidíjat és a konvergenciaprogramot is.

Lényegében mindent.

No, meg Ferit, aki szenvedélyes igazságbeszédével végre kitört a hazugságspirálból, lerázta magáról az igazságot rabul ejtő súlyos béklyóit, hogy aztán így, felszabadultan végre rendbe tegye a gazdaságot meg ezt a kurv@ országot.

Kár lenne tagadni, hogy nem így volt, mert számtalan kép- és hangfelvétel, no meg cikkek százai bizonyítják az állításomat.

Ez volt a helyzet, ami az Index definíciója alapján azt kellene, hogy jelentse, hogy a Népszabadság, a Népszava, a 168 óra, a HVG, a Magyar Narancs, az Élet és Irodalom és az akkor működő televíziók és rádiók munkatársai nem voltak újságírók, csak aljas propagandisták.

Ezzel amúgy akár ki is egyeznék - főleg ha a 2006-os események tálalására gondolok -, de azt azért a korrektség kedvéért muszáj megjegyezni, hogy alapvetően nincs azzal semmi gond, ha egy újságíró rendelkezik pártszimpátiával, illetve rokonszenvvel viseltetik valamilyen ideológia iránt.

Így működik a világ, és így működnek mindenhol (MINDENHOL!!) a szerkesztőségek.

Példának okáért a liberális 444-től, a balliberális Telextől, vagy a balos 24.hu-tól csak egy politikai analfabéta várhatja el, hogy a jobboldali, keresztény, konzervatív kormány intézkedéseit támogassa.

De a konzervatív Fox News sem fogja sosem kedvelni a Demokratákat, és a CNN is megbízhatóan fogja gyűlölni a Republikánusokat.

És ez akkor sem változik meg, ha mondjuk bekövetkezik egy kormányváltás.

A CNN most is ugyanúgy a Demokraták barátja, és a Republikánusok ellensége, mint Trump regnálása alatt.

Hazánkban pedig jó néhány alkalommal láttuk - ahogyan azt fentebb részleteztem -, hogy a ballib sajtó nem lesz egyszer csak, mintegy varázsütésre kritikus a kormánnyal, ha mondjuk Feriék vagy Medgyessyék veszik át a hatalmat, és a baloldal kezdi irányítani az országot.

De így, hogy hosszúra nyúlt bevezetőm végére értem, beszéljünk kicsit a baloldali sajtó jelenlegi, a hatalmat ellenőrző munkájáról.

Ami igen nehéz lesz, ugyanis ilyesmi egyáltalán nem létezik.

Hogy miért mondom ezt?

Budapestet egy baloldali politikus, Karácsony Gergely (ön)kormányozza, a közgyűlésben pedig a baloldal van többségben.

A baloldali sajtó viszont a legkevésbé sem kritikus a fővárosi hatalommal, sőt úgy tűnhet, hogy valósággal szerelmesek Karácsony Gergelybe, a főpolgármesterbe.

Nap mint nap mosdatják, mentegetik, és anyatigrisként védelmezik.

Pedig Gergelyünk hibát hibára halmoz, hazudozik, tagad, majd folyton lebukik.

Idézzük fel a nyelvvizsgabotrányát, a Városháza tervezett eladását, vagy épp a szolgálati autójával elkövetett szabálytalanságokat.

Ez utóbbit megvizsgálva válik leginkább láthatóvá a balliberális sajtó magára vonatkozó öndefiníciójának kriplisége: "a sajtó feladata a hatalom ellenőrzése." Nos; történt, hogy vasárnap reggel 9 után nem sokkal a Ripost megjelentett egy hírt arról, hogy a főpolgármester autója közel két órán keresztül mozgáskorlátozottaknak fenntartott helyen állt.

Ez ugye, egy vezető politikus esetében roppant ciki szokott lenni, minimum hírértékkel bíró információ kellene, hogy legyen.

Gondoljunk csak arra, hogy mi történt volna, ha történetesen - mondjuk - Kósa Lajos vagy Pokorni Zoltán autójáról kerültek volna elő hasonló felvételek.

Nyilván óriási, hetekig tartó botrány.

Így azonban, hogy a balliberális főpolgármester hibázott, olyan csendbe burkolóztak a hatalommal kritikus újságírók, hogy valósággal hallani lehetett a tücskök ciripelését.

Amikor ezeket a sorokat írom, péntek este van, de az ellenzéki sajtó még mindig nem számolt be arról, hogy a főpolgármester autója mozgáskorlátozottaknak fenntartott helyen parkolt.

Pedig - mondom - Karácsony hatalmi pozícióban van, egy kétmilliós európai fővárost irányít/ kormányoz, tehát a mindenkori hatalommal kritikus sajtónak lenne, lehetne dolga az üggyel összefüggésben.

De inkább a kussolást, az elhallgatást választották.