Az emberek joggal várhatnák a pszichológia tudományától, hogy a vonatkozó kutatási eredmények interpretálásával segítsen önmaguk és mások megértésében, ami végső soron hozzájárulhat az egyén és a közösségek kiegyensúlyozottabb működéséhez. Különösen igaz ez a szexuális és párkapcsolati működés pszichológiai tényezői tekintetében. A tudományos pszichológiának ideológiai elfogultság nélkül kellene síkra szállnia a témában végzendő pártatlan kutatások elvégzése mellett - közölte Értékközpontú Pszichológusok Munkacsoportja.
A Magyar Pszichiátriai Társaság, a Magyar Pszichológiai Társaság és a Magyar Szexuális Medicina Társaság napokban megjelent nyilatkozatának általános céljával tehát egyetértenek, a szöveg tartalmát azonban több ponton kifogásolják. Véleményük szerint a szakmát is megosztó, átpolitizált kérdésekben nagy múltú szervezetek csak széles körű egyeztetések után, és a témával foglalkozó szakirodalmi adatok ellentmondásosságát tükröző, elfogulatlan tények és lehetséges értelmezéseik ismertetésével léphetnének a nyilvánosság elé - közölte a társaság.
Az érdemi szakmai kommunikáció mellőzése, a komoly szakmai szervezetekhez méltatlan színvonalon összeállított anyag árt mindannyiunk közös ügyének, mely a gyermekek és a kisebbségek mentális egészségének védelme, a tudományos ismeretek mind szélesebb körű megismertetése, és a minden embert megillető tisztelet, elfogadás és támogatás kultúrájának építése.
Mivel erre előzetesen nem volt lehetőség, így kénytelenek szakmai észrevételeinket utólag megtenni:
Az állásfoglalás egyik első állítása szerint a 'biológiai nem' meghatározása „számos esetben nem egyértelmű". Ezzel szemben elmondható, hogy a 'biológiai nem' az esetek túlnyomó többségében nagy pontossággal meghatározható már külső jegyek alapján is. Ez alól kivételt képeznek az interszexuális személyek, akiknek aránya a populációban körülbelül 0,018 százalék. A 'biológiai nemet' nem a kromoszómák, nem is a nemiszervek vagy a hormonok, hanem az illető egyén által létrehozható ivarsejtek típusa határozza meg, ami kétféle lehet: nincs a spermium és a petesejt közötti átmeneti típusú ivarsejt, a 'biológiai nem' ezért bináris és nem egy spektrum. Az orvosi gyakorlat minden bizonnyal változott volna, ha a biológiai nem megállapítása valóban „számos esetben" nehézségbe ütközne, vagy a későbbiekben jelentős arányban tévesnek bizonyulna."
Értékközpontú Pszichológusok Munkacsoportja szerint a nemi identitás, a nemi szerepek és a társadalmi nem fogalma összemosódik a Magyar Pszichiátriai Társaság (MPT) állásfoglalásban. Fontos megjegyezni, hogy különböző etiológiai tényezők lehetnek felelősek azért, hogy valaki transznemű, homoszexuális, vagy valamilyen nem-bináris kategóriába sorolja saját identitását. Ezekről „általánosságban" beszélni csak igen felszínesen lehet, ami félrevezető. Az MPT állásfoglalása szerint a környezeti hatások (kultúra, nevelés) elhanyagolható szerepet játszanak a nemi identitás kialakulásában, erre hivatkozva állítják, hogy az úgynevezett érzékenyítés vagy szexuális nevelés nem lehet komoly hatással a nemi identitás formálódására. Ezzel szemben az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) állásfoglalása szerint a nemi identitás biológiai és környezeti tényezők dinamikus kölcsönhatása során alakul ki, a legtöbb ember (99,5%) esetében úgy, hogy a biológiai tényezők és a megélt identitás egymással összhangban van. Tehát a nemi identitás nem „veleszületett", és nem is pusztán szociális konstrukció, hanem biológiai-kognitív-társas fejlődés eredménye. A transzneműség okairól szólva az APA így fogalmaz:
„Nincs egyetlen magyarázat arra, hogy egyesek miért transzneműek. A transznemű tapasztalatok sokfélesége minden egyszerű vagy egységes magyarázatnak ellenáll. Sok szakértő úgy véli, hogy az olyan biológiai tényezők, mint a genetikai hatások és a prenatális hormonszintek, valamint a korai tapasztalatok és a serdülőkor vagy felnőttkor későbbi tapasztalatai mind hozzájárulhatnak a transznemű identitás(ok) kialakulásához."