Veiszer Alinda minden vágya, hogy "tévéelnök" legyen.

Sokadszorra jelentkezik a posztért, tehát nyugodtan kijelenthetjük, hogy a televíziós személyiség valóban komolyan gondolja, hogy az általa oly' nagyon remélt kormányváltás után, ő fogja irányítani a köztévét.

Na de kezdjük az elejéről.

Alinda, aki hajlamos saját magát egyfajta menő brandként kezelni, így kimondottan jó érzés tölti el, ha egy műsor az ő nevét viseli - itt jegyezném meg, hogy ha valaki egyszer csak azt tapasztalja, hogy egy csatorna mondjuk "Bence" címen hirdet meg egy televíziós műsorszámot, legyen kedves hívjon fel, és emlékeztessen rá, hogy régebben kimondottan kedves és szerény ember hírében álltam -, interjút adott a liberális Denník N-nek, és sok egyéb mellett, amelyekre mindjárt kitérünk azt mondta, hogy egy kormányváltás után, ha felkérést kapna, hogy segítsen újjáépíteni a magyar közmédiát, akkor nagyon szívesen elindulna egy tisztességes társasággal, és azt meg is szeretné nyerni, de nem egy politikustól akarja kapni aranytálcán ezt a funkciót.

Alinda asszony valamiért tehát meg van róla győződve, hogy minekutána képes közepesnek sem nevezhető interjúkat készíteni, a köztévét is sikeresen tudná irányítani.

Zárójel: Veiszer végtelen önbizalma azért is megdöbbentő, mert ha összehasonlítjuk például a Partizán YouTube csatornáját irányító Gulyás Mártonnal, akkor válik egyértelművé, hogy az interjúalany Wikipédia oldalának bemagolása, majd kérdésekbe csomagolása egyáltalán nem nagy művészet; a két amúgy borzasztóan elfogult ellenzéki propagandista teljesítménye olyan messze van egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. És a mérleg nyelve finoman szólva sem Alinda felé billen. Zárójel bezárva.

Veiszer az interjúban újra felvázolta a propagandista vs. újságíró gondolatkörét illető definicióját -bizonyos dolgokra úgy látszik, nagyon rá van csavarodva - szerinte vannak a tisztességes és objektív újságírók, és vannak a csúnya propagandisták.

Ő nyilván az előbbi csoportba tartozik.

Hogy miért arra nem kapunk választ.

Ezzel kapcsolatban két fontos megjegyzésem is lenne.

Az egyik, hogy annak idején egy interjúban arról beszélt; szívesen lenne kultuszminiszter, ami tekintve, hogy ez kizárólag egy baloldali kormány ténykedése alatt valósulhatna meg, esetében eleve kizárja a független meg objektív jelzők használatát, mi több: egyértelmű politikai coming outnak tekinthető kijelentés.

Csak egy pillanatra képzeljük el, ahogy Gyurcsánnyal vagy Jakab Péterrel kávézna meg rihegne-röhögne egy kormányülésen, miközben egy hang a fejében vadul ismételgetné, hogy Alinda, te egy független újságíró vagy, te független újságíró vagy.

Amivel nem is lenne semmi különösebb baj, tök jó, hogy végre elismerte a nyilvánvalót, azt, hogy a ballib politikával és politikusokkal szimpatizál, csak akkor minek pár év múlva visszatáncolni, és újra visszabújni a kamu függetlenobjektív szoknyába...

Egyrészt.

Másrészt 2019-ben a Momentum is megkereste: legyen már a párt főpolgármester-jelöltje.
A tévés a felkérésen nem kevesebb mint egy hónapon át morfondírozott, végül csak a barátai nyomására mondott nemet.

Ezek után az abszurd tréfák kategóriájába tartozik, hogy önmagára, mint objektív újságíróra hivatkozik.

Összefoglalva: Veiszer a ballib értelmiség fontos szereplője, véleményformálója, a Telex például valósággal rajong érte, minden egyes újabb interjúját propaganda és marketing szagot árasztó cikkekben ajánlja, illetve ajnározza, a jelenlegi jobboldali kormányt túlzás nélkül gyűlöli, az ellenzéket viszont valósággal imádja.

Amihez, ahogy fentebb írtam, minden joga megvan, hovatovább akkor lenne csak igazán nagy baj, és akkor kezdeném gyanakodva vakarni a fejemet, ha Alinda csillogó szemmel kezdene drukkolni a Fidesz győzelmének, csak épp ezeknek a dolgoknak a fényében saját magát teszi - ha lehet - még nevetségesebbé akkor, amikor, miközben az ellenzéknek vadul nyalva bejelentkezik tévéelnöknek, a saját függetlenségéről sző meséket.

Végül Alinda 2010 előtt is annak a baloldali újságíró konglomerátumnak volt a része, amelyik pöffeszkedve valósította meg a világ egyik legaránytalanabb médiaviszonyait.

A rendszerváltás utáni nyilvánosság ugyanis 90 százalékos balliberális médiatúlsúlyt eredményezett, akkoriban gyakorlatilag nem beszélhettünk sajtószabadságról, a balos újságírók olyan propagandát készítettek - nyilván Horn, Medgyessy és Gyurcsány alatt is -, hogy a baloldali kormányok seggét fényesre nyaló médiamunkások produkcióját látva állítólag még Észak-Koreában is elismerően csettintetek.

Ha kellett dicsérték a megszorításokat, a rendőri erőszakot, és az európai értelemben vett haladó, meg progresszív kormányzást, meg Gyurcsány bátor igazságbeszédét, és ha kellett lelkesen ütötték a "politikát az utcára vivő nacionalista, magyar zászlók alatt masírozó" ellenzéket. (Pont azt tették, amit most láthatunk, amikor a szép és magas, amúgy hatalmi pozícióban lévő főpolgármester mondjuk pukizik egyet.)

Ennek a ballib nyilvánosságnak volt a része Alinda, aki most, miközben szánalmas módon tévéelnöki posztert ácsingózik, arról hazudozik, hogy kizárólag tisztességes és független újságírók, illetve propagandisták léteznek.

Fantasztikus teljesítmény, hogy ezek után nem sül le az arcáról bőr.