Nemzeti minimum

Illusztráció

Az Orbán-kormány családpolitikáját kezdettől bizonyos konszenzus övezte, a családok életét segítő lépések jó visszhangra leltek a társadalom széles rétegeiben. Azt még a legádázabb kritikusok is rendre elismerték, hogy a családpolitikában nagyon sokat tett és tesz a jobboldali kormány. Nagy szó ez, hiszen tudjuk, hogy olykor alapvetőnek tűnő politikai intézkedések és eszmék körül is éles vita alakul ki.

Hányszor halljuk, hogy sok kérdésben még a nemzeti minimumot sem sikerül kialakítani! Ám a családügyi intézkedések mintha éppen ennek reményét csillantották volna fel. Az elmúlt évek ugyanis azt mutatják, hogy lehetséges a nemzeti minimum, amelyben politikai értékrendtől függetlenül a legtöbb magyar egyetért: a megszülető élet érték, a család szent, a családpolitika célja pedig az, hogy a többgyermekes családoknak se az elszegényedéstől kelljen rettegniük, hanem éppen ellenkezőleg, anyagilag talán még könnyebb is lehessen az élet, ha többen érkeznek a családba.

Persze a magát függetlennek hazudó balliberális sajtó azért próbálkozott rendesen, hogy belerondítson a képbe – ha befeketíteni képtelen is, legalább összeszürkítse azt, ami hófehér. Mindez szerencsére hasztalan próbálkozásnak bizonyult: az emberek éppen az ellenkezőjét érezték mindannak, amit a liberális megmondóemberek családról és családpolitikáról állítottak.

Hiszen az ostoba vádaskodással szemben nemcsak „a fideszes elit" részesült a kedvezményekből, hanem minden gyermekes család.

A szülők azt érezhették, hogy ha gyermekeik születnek, velük nem egyre nehezebb az élet, hanem például nő a nettó fizetésük a családi adókedvezménnyel. És persze bővülő gyed, csed, ingyenes bölcsőde, ingyenes tankönyv, ingyenes iskolai étkezés, és hosszan sorolhatnánk a segítségeket az egész Európában példátlan tízmillió forintos babaváró támogatásig.

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke Fotó: Koncz Márton - Origo

Alapos felsorolás helyett a családi otthonteremtési kedvezmény, azaz a csok köré az elmúlt években kiépült otthonteremtési programról ejtsünk még pár szót. Amely kiváló példa arra, hogy hosszabb távon hogyan tud egy program kiteljesedni, ha nem négyéves ciklusba van beszorítva. Mára gyakorlatilag minden élethelyzetben több tíz milliós nagyságrendű segítséget tudnak igénybe venni a családok lakáscéljukra, legyen az egy nagyvárosi lakás megvásárlása, egy kertvárosi családi ház építése vagy egy falun örökölt ingatlan teljes körű felújítása.

Vissza nem térítendő támogatások, kedvezményes hitelek, állami jelzáloghitel-törlesztés, kedvezményes áfakulcs, illetve áfa-visszatérítés is rendelkezésre áll.

Alig több mint hat év alatt kétszázezer családnak, vagyis mintegy egymillió szülőnek, gyereknek lett saját tulajdonú otthona a csok segítségével. S lehet még többnek, hiszen a lehetőség a Covid-járvány nyomán kialakuló gazdasági világválság ellenére is nyitva áll. Noha vannak elemek, amelyek eredetileg csak az idei évig érhetők el (például a falusi csok), de Orbán Viktor már egyértelművé tette: ha a vezetésével alakul meg az új kormány, akkor ezek is igénybe vehetők lesznek hosszabb távon.

S ez nagyon fontos szempont, hiszen ennek ellenkezőjében már van tapasztalatunk: emlékszünk, hogy mi történt 2002 után. Az első Orbán-kormány négy éve alatt felépített, egyre olajozottabban működő, fiatalok, családok százezreit lakáshoz segítő otthonteremtési programot a szocialista–szabad demokrata kormány egy tollvonással megszüntette – „természetesen" azt követően, hogy több prominens baloldali politikus is élt a támogatásokkal.

Ezzel pedig táptalajt adtak a 2000-es évek közepén még gyerekcipőben járó devizahitelezésnek, amely – az elhibázott gazdaságpolitika révén – családok tízezreinek felbomlását és elszegényedését hozta magával.

Most is hasonlóra számíthatunk a baloldaltól, ha valami szerencsétlenség folytán újra hatalomra kerülnének. Mert mit is várhatnánk azoktól, akiknek még az sem egyértelmű, hogy az apa férfi, az anya nő, a gyermek pedig áldás, akit meg kell védeni?