Apáti Bence véleménycikke az Origónak.

Ismert, hogy a fejlett-haladó-progresszív nyugaton, ahol a jóemberek morált reggeliznek, uzsonnáznak, és vacsoráznak, ott, ahol morállal fűtenek, morállal mosnak, és morállal tankolják az autókat, újabban visszatértek Adolf Hitler egyik kedvenc politikai innovációjához: a kollektív bűnösség elvének alkalmazásához.

A tömeggyilkos diktátor, és az általa használt jelképek amúgy is - úgy tűnik - rehabilitálodtak, egyfajta szürkezónába kerültek, mióta ugyanis a balliberális morálfogyasztó jóemberek különböző okokból kifolyólag kénytelen lettek a náci Azov-ezrednek drukkolni, a német birodalomhoz kapcsolódó dolgok -azok, amelyeket a náci..izé, Mariupol hős védői lengetnek, illetve a testükre tetováltattak - már nem is a barna pestist jelképezik, hanem az európai értékeket, ez azok védelmét.

Vagy valami ilyesmi, nekem sem világos teljesen, mondjuk nem is vagyok Telexes/444-es újságíró.

A náci azovi-gárda azóta ugyan bátran és Oroszország gerincét lényegében kettétörve kapitulált, de mint azt tudjuk, Putyin egy beteg állat, napjai illetve órai vannak már csak hátra, ráadásul naponta megpróbálják megmerényelni, ami tekintve, hogy a 444 szerint többfajta rákban szenved, tiszta időpocsékolás: Oroszország lényegében már meg is szűnt.

De kicsit elkanyarodtunk.

Ott tartottunk, hogy a demokratikus Nyugaton az embereket újra a származásuk alapján büntetgetik, ami praktikusan azt jelenti, hogy aki orosz felmenőkkel rendelkezik, annak gyakorlatilag harangoztak.
Zelenszkij úr parancsára a zenészek előtt kalimpáló oroszok már nem kalimpálhatnak többé, énekelni is tilos azoknak, akik Putyin elnök országából származnak, és szegény Csajkovszkij, Bulgakov, Puskin meg Dosztojevszkij sem ússza meg a büntetést, az ő műveiket is sok helyen betiltották.

Pedig a fent említett urak azt se tudják, ki az a Putyin, tekintve, hogy már igen régen elhaláloztak.
Azonban a személyes kedvencem mégis annak a rendezőnek a története, aki ugyan Putyin-ellenes megszólalásai miatt egy ideig börtönben ült, azonban a ruszofób újnácikat mindez nem akadályozta meg abban, hogy egy kiadós boszorkányüldözésben részesítsék.

Az oroszellenes mozgalmak persze a sportolókat is sújtják.

Ismert, hogy kábé másfél hónappal ezelőtt Ljubov Nepop nagykövet asszony a Fradi edzőjének az azonnali kirúgását követelte - aminek amúgy Istennek hála semmilyen következménye nem lett - , de tőlünk nyugatra az orosz sportolók gyakorlatilag kénytelenek voltak felhagyni mindenféle testgyakorlással.

Mert ugye oroszok.

Egyébként Ljubov Nepov Ókovács Szilveszter elmondása szerint neki is igen gyakran írogat fenyegető-követelőző leveleket, a nagykövet asszony ugyanis igen rosszul viseli, ha ukrán művészek oroszokkal táncolnak, és ugyan az Operaház főigazgatója ilyesmit nem említett, de nem lennék meglepve, ha Nepov arra vonatkozó kéréseket is megfogalmazott volna, hogy úgy egyáltalán ne kerülhessenek orosz balettművészek az Opera színpadára.

Igazából ebben szinte teljesen biztos vagyok.

Ljubov Nepov tehát roppant mód szeret más országok sportéletébe és színházak szereposztásaiba illetve repertoárjába beleszólni, mely kérései, helyesebben követelései eddig - nagyon helyesen- süket fülekre találtak.

Származási alapon ugyanis a nácik szoktak kirugdosni embereket az állasukból. (A kommunisták mellett.)

Aztán persze még tovább is mentek. (Ha erről valaki nem rendelkezik elegendő információval, az nyugodtan forduljon a náci Azov ezred tagjaihoz. Ők minden bizonnyal kívülről fújják a náci Németország ezirányú tevékenységének minden apró részletét. Különben miért lobogtatnának horogkeresztes zászlókat?)

Szóval eddig Magyarországon nem volt semmilyen félnivalójuk az orosz származású művészeknek és sportolóknak.

Eddig..

Mert sajnálatos módon a napokban robbant a hír, hogy a Margitszigeti Szabadtéri Színpad megtört Ljubov Nepov fenyegetőzéseinek súlya alatt, és visszamondta a világhírű zongoraművész, Valentina Lisitsa koncertjét.

Értjük, persze, óriási volt a nyomás, Nepov asszony kivételesen erőszakosan tud követelőzni és fenyegetőzni, de azért a jövőben ennél nagyobb bátorságra lesz szükség, mert hát ilyen időket élünk, az ukrán propaganda mostanában igyekszik minden egyes oroszt földönfutóvá tenni.
Ebben a játékban pedig nekünk nem kellene, hogy a partnerükké váljunk.

Ez az "üldözzük az orosz művészeket!" című projekt az ukránok szerint amúgy azért olyan fontos, mert szerintük ezen akciók hatására Putyin azonnal vissza fogja vonni a csapatait.

Ilyesmi persze nem fog megtörténni, ellenben a kollektív bűnösség elvét alkalmazni olyan, mint az Oroszország elleni szankciók; hatástalanok, és kontraproduktívak.

Ráadásul ártatlan emberek szenvednek miattuk.

Olyan művészek, akik vagy azért, mert szeretik a hazájukat - ez még talán nem akkora bűn - vagy azért, mert nem mernek szembemenni országuk politikájával; nem határolódtak el Putyintól.

Nem tudhatjuk, hogy ezek az emberek pontosan milyen indokok mentén hozzák meg a művészetüktől független politikai döntéseiket, így jogunk sincs arra, hogy ítélkezzünk fölöttük.

Nem ők lőnek, nem ők harcolnak, nem ők ülnek a tankokban.
Sőt, még csak nem is Oroszországban élnek.
Ők csak zenélni, vezényelni, énekelni, táncolni, rendezni szeretnének.
Azt csinálni, amihez értenek.

Magyarország eddig nem hódolt be az eltörlés kultúrájának, egyfajta safe space volt, olyan hely, ahol békén hagyták az orosz művészeket és sportolókat.

Jó lenne, ha ilyen maradna.