Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
„Oroszország ukrajnai inváziója a harmadik világháború kezdete lehet, ezért a szabad világ megőrzésének legjobb útja a Nyugat számára, ha vereséget mér Vlagyimir Putyin orosz elnök erőire" – jelentette ki Soros György a davosi Világgazdasági Fórumon. Mi a milliárdos üzletember célja azzal, hogy a harmadik világháború gondolatával riogat?
Azt nem lehet pontosan megmondani, hogy mi Soros György célja, de e mondat esetleges megvalósítása vezethetne leginkább a harmadik világháborúhoz.
Minden olyan elképzelés, hogy Oroszország legyőzhető, naiv és veszélyes, egész egyszerűen azért, mert az Egyesült Államok mellett Oroszország a világ legnagyobb nukleáris hatalma.
Árat lehet vele fizettetni, és Oroszország most komoly árat fizet, de a legyőzés, a teljes sarokba szorítás nem lehet cél. Nem az 1945 előtti világban élünk, hiszen manapság tényleg globálisak a tétek, és ha valaki olyat mond, mint Soros György, az rendkívüli felelőtlenség az egész világ jövőjére nézve.
Oroszországot nem lehet hagyományos értelemben legyőzni, mert nem hagyományos értelemben vett nagyhatalom, hanem nukleáris szuperhatalom.
Soros György Davosban leszögezte, hogy „mára Kína és Oroszország jelenti a legnagyobb fenyegetést a nyílt társadalmakra". Henry Kissinger, Nobel-békedíjas volt amerikai külügyminiszter szerint „az európai vezetőknek nem szabad, hogy Oroszországot állandó szövetségre kényszerítsék Kínával." Miért fontos Soros Györgynek, hogy Oroszország és Kína ellen hangolja a közvéleményt, és mit gondol Kissinger megállapításáról?
Tény, hogy Oroszország és Kína nem ad olyan jogokat és annyi szabadságot a lakóinak, mint a nyugati világ. Ugyanakkor a világ nem úgy működik, hogy kívülről meg lehetne mondani egy adott országnak, hogy milyen irányba menjen, különösen nem két akkora országnak, mint Oroszország és Kína. Ők sem akarják megmondani nekünk, hogyan éljünk.
Soros György viszont valóban erőlteti a saját elképzeléseit arról, hogyan is kellene kinéznie társadalmainknak.
Ezek a nyilatkozatok károsak, és ha valamire jók, akkor arra, hogy széles körben idézzék őket Oroszországban és Kínában, ezzel is növelve a Nyugat-ellenes hangulatot. Henry Kissingernek viszont teljesen igaza van.
Az a politika, amit a Nyugat gyakorlatilag 1992 óta folytatott Moszkvával szemben, mindenképpen hozzájárult ahhoz, hogy eltávolodjon Oroszország tőlünk.
Sokkal óvatosabban kellett volna az orosz érzékenységekkel bánni. Ennek most nemcsak az oroszok fizetik meg az árát, hanem mi is, azzal, hogy ahelyett, hogy Oroszország a Nyugat szövetségese lenne, ma arról beszélünk, hogy Kína szövetségese. A két idős és befolyásos személy közül én egyértelműen Kissingert látom realistának, Soros György elméletei sehova sem visznek.
Henry Kissinger felszólította a Nyugatot arra, hogy ne próbáljon megsemmisítő vereséget mérni az orosz erőkre Ukrajnában, és arra figyelmeztetett, hogy ez katasztrofális következményekkel járna Európa hosszú távú stabilitására nézve. A diplomáciában óriási tapasztalattal bíró Kissinger szerint Ukrajna számára a megfelelő szerep inkább a semleges ütközőállam lenne, és területi engedményeket kellene tennie Oroszország felé. Ön szerint is ez lehet a háború lezárásának receptje?
Kissinger ezt már régóta mondja, és a realista geopolitikai iskola kiemelkedő alakjai is osztják ezt.
Ha a Nyugat rájuk hallgatott volna 20 évvel ezelőtt, vagy legalább 2008-ban, akkor Ukrajna és Grúzia esetében fel sem merült volna a NATO és EU csatlakozás, és így elkerülhető lett volna a 2008-as grúziai és a 2014 óta tartó ukrajnai háború.
Kissinger azon utolsó nagy alakok közé tartozik a nyugati világban, akik a realitás talaján állnak és ki is merik mondani, amit gondolnak.
Míg nagyon sokan tudják ugyan, hogy mi a realitás, mégsem merik kimondani, amit gondolnak, mert könnyen a cancel culture középpontjába kerülhetnek.
Ez egyébként megtörtént a Kissingerhez hasonlóan gondolkodó John Mearsheimer chicagói professzorral is.
A háború szerintem is olyan kompromisszummal fog zárulni, ami Ukrajna szempontjából nagyon fájdalmas lesz, de Moszkva is nagy árat fizet. Nem érdemes teljes győzelemben vagy teljes vereségben gondolkodni.
Soros György beszélt arról is, hogy az Európai Uniónak meg kell értenie, hogy Putyin egyszerűen leállíthatja az orosz olajszállításokat, és ez még fájdalmat tud okozni a jövőben. Látható, hogy az olajembargó tervét Magyarország ellenzi, Brüsszel viszont sürgeti. Ön szerint mi állhat annak hátterében, hogy ennyire erőltetik ennek bevezetését?
Tényleg leállíthatja, bár nem érdeke, és jobb lenne nem is provokálni ebben, mert sok országnak ez jobban fájna, mint Oroszországnak. Az Európai Unió államai nem ugyanolyan mértékben sebezhetők, sem földgáz, sem olaj tekintetében, tehát ebből a szempontból, megint csak a realitás talaján maradva az a kérdés, hogy kinek van arra lehetősége, hogy gyorsan leváljon az orosz olajról, és kinek nincs.
Nem lehet Európa országait egy kalap alá venni, egy nagyon komoly, a valós helyzeten alapuló kompromisszumra van szükség.
A legnagyobb probléma nem egyszer Brüsszelben is az, amit láthatunk Soros György egész politikáján is.
Életidegen ideológiákkal próbálják meg a világ dolgait megmagyarázni, de az életidegen ideológiák akkor is katasztrófához vezetnek, ha a legjobb szándékokon alapulnak.
Lehet nyílt társadalomról álmodozni, de az emberiség erre nincs kész, és erőteljesen kérdéses, hogy egy ilyen ideológia befogadására valaha is készen áll-e majd.
Lehet Oroszország leverését vizionálni, de semmi sem vinne közelebb minket a harmadik világháborúhoz, mint ha ezt megpróbálnánk megvalósítani.
Mi várható a jövőben a háborúban?
A háború addig tart, amíg a két fél olyan állapotba nem kerül, hogy kiegyezzen egymással. Mind az orosz, mind az ukrán fél ki van fáradva, az orosz offenzíva nagyon lassan halad előre, és jelentősek az orosz veszteségek. Az ukrán veszteségek vélhetően még nagyobbak, de a hadsereg és a társadalom kitart, tehát nehéz megmondani mikor jön el a háború vége. Bár most újraindulhatnak a tárgyalások, de nem valószínű, hogy nagyon gyors megegyezés születik, mert egyik fél sincs még a kimerülés azon pontján, hogy kellő kompromisszumkészséget mutasson, és
kérdés az is, hogy Oroszország nem nyúl-e majd keményebb eszközökhöz akkor, ha nem sikerül az eddigi eszközeivel eredményt elérni. Ez a háború még lehet a mostaninál is veszélyesebb, és Ukrajna számára még hozhat minden eddiginél pusztítóbb fordulatot is.
Kissinger javaslata az, hogy mielőbb be kellene fejezni a háborút, és megállapodni. Minél inkább elhúzódik a konfliktus, annál inkább elhúzódik a megegyezés is?
Kívülről nézve így van, minél gyorsabb a befejezés, annál kevesebb a pusztítás. De az ukránoknak kell döntenie arról, hogy milyen egyezségbe mennek bele és mikor. Egy borzasztó sokk az, ami most Ukrajnával történik, az ukrán vezetőknek, az ukrán népnek kell azt mérlegelnie, hogy meddig gondolják lehetségesnek a győzelmet, meddig kívánnak harcolni, mennyi további áldozatot vállalnak.
Most úgy tűnik, hogy még a győzelmet is lehetségesnek tartják, ami szerintem öncsalás.
Az biztos, hogyha nincs olyan kompromisszum, amely az oroszoknak is ad egy kellő győzelmet/elégtételt, akkor a háború még nagyon sokáig eltarthat, és a legtöbbet mindenképpen Ukrajna fogja veszíteni rajta, de globálisan is minden nappal nagyobb lesz a kár.
