Vajon a Telex-444-24-hvg dolgozói is térdepelgetnek, mielőtt megírják, hogy Putyin meghalt, beteg és már tavaly elvesztette a háborút?

Apáti Bence írása az Origónak.

Egyvalamit azért nagyon fontos tisztázni.

A szélsőbalos térdepelgetést kifütyülni; nem rasszizmus.

Persze a mindenhol rasszistákat meg nácikat - mínusz a horikerivel pózoló azovi "hősök", ugye – kereső-kutató baloldal nagyon szeretné, ha már 12 éves kisgyerekekről is ki lehetne mondani, hogy egytől egyig rasszisták, pusztán amiatt, mert annak látják a térdepelgetést, ami; jóemberkedő bohóckodásnak.

Meg egy drogos bűnöző szenté avatási kísérletének.

Egy más múlttal rendelkező és másik kontinensen fekvő országból Európába erőszakkal behurcolt haszontalan és képmutató divatnak.

A mérkőzést a helyszínen megtekintő gyerekek egyébként már csak azért sem lehetnek fajgyűlölők -tényleg abszurd, hogy ezt magyarázni kell -, mert a magyar válogatott rendelkezik egy szerecsen fiúval, tehát ha a pár tízezer gyerek rasszista lett volna, akkor Negot is kifütyülik.
Ilyesmi természetesen nem történt.

Ez talán azzal lehet összefüggésben, hogy normális emberek esetében nincs olyan, hogy jó néger meg rossz néger, illetve jó náci és rossz náci.

Normális emberekről beszélek; tehát nem a haladó sajtó képviselőiről, akik szerint tök rendben van Z. Kárpát úr karlendítése, vagy akik úgy látják, hogy egytől egyig a náci azovi srácok ünnepelni való hősök, hiszen Putyin ellenségei, tehát valójában nem is fontos, hogy még a zászlójuk is tele van náci jelképekkel, hogy horogkeresztes tetkójaik vannak, vagy hogy a katonai egyenruháikon is ott virít az S.S. meg az a bizonyos híres/hírhedt koponya.

De a térdepelést kifütyülő kisgyerekek nácik.
Hát persze.

Nem tudom, alapvetően nem tartom magam a téma szakértőjének, de a rasszizmus valószínűleg nem olyan dolog, hogy hol van, hol pedig nincs.
Hogy érthetőbb legyek; egy rasszista minden négert utál.
Pusztán amiatt, hogy négernek született.
Azért rasszista, ugyebár.
Ezen a ponton egy kicsit megállnék.

Nyilván provokatív szándékkal használom ennyiszer a néger szót - amúgybékeidőben, esküszöm, a feketét szoktam -, de amióta kiderült, hogy Márki-Zay Péter mindenféle gond nélkül négerezhet, azóta szeretem így pukkasztgatni a nácimosdató - újabban pedig ünneplő - balliberális újságírókat.
Tudják, akik egy dakota közmondásból vagy egy skót viccből is képesek levezetni, hogy a kormány antiszemita, akik egyből rasszizmust látnak egy magyar zászlóba, vagy egy szenvedélyesen elénekelt himnusz hallatán is azonnal a legsötétebb vészkorszak visszatérte miatt kezdenek rettegni.
Meg akkor, ha kisgyerekek kifütyülik egy drogos bűnöző szentté avatási kísérletét.

Jut eszembe! Ezt a baromságot amúgy meddig kell még csinálni?
Tehát vége lesz egyszer?
Vagy mostantól még ezer évig kell minden meccs előtt térdepelgetni?

De azt sem értem, hogy miért csak a focimeccsek szerves része ez a bohóckodás?
Mondjuk a rúdugrás, a 100 méteres sprint vagy a sakktornák előtt miért nem kell leborulni?
Az azovi nácikat ünneplő libsevik újságírók minden nap testületileg letérdelnek mielőtt megírják, hogy Putyin meghalt, illetve többfajta rákban szenved, régen elvesztette a háborút, Hitlert pedig csak azért varraták magukra a hős azovi legények, mert más kulturális közegből jöttek?
Ugye, hogy nem.

A focistadionokban viszont valamiért kötelező mind térdepelni, mind ünnepelni a leborulást, akinek pedig nem tetszik az akció, az rasszista.

A gyerekek, talán mondanom sem kell, se banánnal nem dobálóztak, se huhogni nem huhogtak, nem lengettek horogkeresztes zászlókat, nem viseltek náci szimbólumokat a ruháikon, Hitlert sem éltették, mint a libsik hősei, az Azov-ezred tagjai, mindössze kifejezték, hogy baromira nem tetszik nekik, hogy a baloldal a stadionokba viszi az identitáspolitikai elmebaját; ők ugyanis focimeccsre jöttek, nem pedig azért, hogy a szélsőbal újabb térfoglalási kísérletét ünnepeljék.