Apáti Bence: Miért voltak tegnap annyira bánatosak a pompás női ruhában, parókában táncikáló férfiak?

Apáti Bence írása az Origónak.

Lezajlott az idei Pride is - hiszen csak az államalapítást érzéketlenség megünnepelni, a melegbüszkeséget nem, sőt -, újra megmutatták a toleránsak, milyen elfogadóak.

Ja nem, de erre még később visszatérünk.

Ha kamerát láttak, vagy ha saját magukat videózták, akkor lelkesen táncra perdültek, hadd csodálkozzon rá Mucsa, milyen menők, jókedvűek és szexik is ők.
Hogy hogy táncolnak.

Pont úgy, mint más igen fejlett nyugati országok Pride-jain.

Hiszen a Pride egy óriási buli, ahol mindenki iszonyatosan elfogadó, érti a modern idők szavát, vonzó, jó ruhái vannak; akik egy ilyen rendezvényen megjelennek, egytől egyig nyertesek.
Egy valódi elitklubot képviselnek, olyan népszerű partiarcok, akik sokkal, de sokkal jobbak, okosabbak, tájékozottabbak, mint a bugris, vidéki fasiszták, ők ugyanis a sáros gumicsizmás parasztokkal ellentétben pontosan tudják, hogy egy társadalom attól lesz fejlettebb, a gazdaság pedig egyre prosperálóbb, ha a melegek örökbe fogadhatnak, házasodhatnak, és a pénisszel rendelkező borostás férfiakat a jog és a törvények, meg mindenki is nőként kezeli.

Szóval táncoltak, ha épp megláttak egy ipari kamerát, amúgy meg rosszkedvűen és fáradtan kókadoztak a 40 fokos melegben.

Amit ugye árnyékban szokás mérni, a napon, az autómentes rakparton (Karigeri like this) volt az ötven is, így tulajdonképpen jár a taps a néhány perces demonstratív tánclépésekért és a dacos hujjogatásokért.

Ilyen hőségben már az is csoda, hogy a meleg közösség tagjai eljutottak A-ból B-be, vagy hogy egyáltalán életben maradtak.

Szóval elfogadás:
Nos, az nem volt, illetve de, a Pride résztvevői magukat és szűk baráti körüket, tehát azokat, akik szélsőbalosok és szélsőliberálisok, továbbra is elfogadják, a velük egyet nem értőket azonban úgy gyűlölik, hogy arra nehéz szavakat találni.
Meg buzizzák.

Ez amúgy egy néhány éve felbukkant jelenség, tehát hogy a jobboldali, konzervatív politikusokat és véleményformálókat melegnek vagy transzneműnek ábrázolja a büszke meleg közösség.
Mióta először láttam ezeket a plakátokat, azóta próbálom megfejteni, hogy miért is csinálják, miért tartják valami bátor és forradalmi dolognak, ha azzal gúnyolhatják a politikai ellenfeleiket, hogy homokosok.

Mindegy, ők tudják.

Vagy nem, mindenesetre rendületlenül csinálják.

A kormány szidása a Pride-okon az állandó program része szokott lenni, ebben most sem szenvedtek hiányt a megjelentek; a kisminkelt, női fürdőruhát viselő férfiak bőszen szidták a Fideszt, viszont egy új elemmel bővült a repertoár, a mostani rendezvényen a kata eltörlése és a rezsivédelem is rendre szóba került.

Úgy tűnik, a melegek igen szolidárisak azokkal, akik eddig idegenkedtek attól, hogy adót fizessenek.
Mondjuk a belpesti libsik a rezsivédelmi intézkedéseket eddig rendre kinevették, fenntarthatatlan, hangulatjavító meg piactorzító hülyeségnek tartották.
Ezek szerint csak vicceltek.

Persze ebben a homofób diktatúrában a Pride olyan népszerű, hogy egészen a felvilágosult és demokratikus Ukrajnából is jöttek lmbtdjfhsgjn-emberek, onnan, ahol, mint azt az egyik ukrán résztvevőtől megtudtuk, nincsenek olyan diszkriminatív és gonosz törvények, mint a középkorban ragadt Magyarországon.

Ahogy miniszterelnök úr is mondta volt, némi megértéssel és türelemmel kell fogadni például Zelenszkij elnök és az ukránok kirohanásait, követelőzéseit és hazudozásait, hiszen megtámadták az országukat, de azért vannak olyan állítások, amik már megfekszik az ember gyomrát, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni.

Ukrajnában ugyanis az LMBTQ-közösséget homofóbia, intolerancia és erőszak sújtja. Ezt nem én mondom, hanem a BBC.

Mondjuk, ez még a háború előtt hangzott el a csatornán, és tudvalevő, hogy mióta Putyin lerohanta az országot, azóta a nyugati sajtó szerint Ukrajna egy liberális mintademokrácia lett, ahol nincsenek nácik, az Azov ezred és a Jobb Szektor tagjai például egytől egyig kérlelhetetlen emberi jogi aktivisták, és mindössze csak azért szoktak horogkeresztes zászlókkal pózolni, hogy görbe tükröt tartsanak a valódi náciknak, egyébként meg valósággal körberajongják a melegeket és a transzneműeket.
A valóság azonban sajnálatos módon az, hogy Ukrajnában se a melegházasságot, se a homoszexuálisok élettársi viszonyát nem ismeri el a törvény. (Meg persze az azovi "srácok" és a Jobb Szektor tagjai is nácik.)

Ez nem putyini propaganda, hanem maga a színtiszta igazság, bár azt - mármint az igazságot - némely ukrán politikusok roppant mód gyűlölik, annyira, hogy némely esetekben hajlamosak halállistára tenni az igazságot terjesztőket.

Valószínűleg a Telex meg a 444 ezért nem meri ezt az egykattintásnyi újságírói munkát felemésztő munkát elvégezni, majd az információt közölni az olvasóikkal.
Félnek, hogy ukrán halállistákra kerülnek.
Vagy valami más lehet a háttérben..

Végül, Magyarországon zéró tolerancia van a gyűlölet-bűncselekményekkel szemben, a törvények Ukrajnával ellentétben elismerik a bejegyzett élettársi viszonyt, és természetesen mindenki azt szeret, akit akar, bár a melegek számos európai országhoz hasonlóan valóban nem házasodhatnak és nem fogadhatnak örökbe, és Drag Queenek sem mehetnek az óvodákba úgymond kisgyerekeket érzékenyíteni.

Ez utóbbi, nem tudom, mennyire viseli meg őket, szombaton a feltűnő női ruhákban, parókában és kurvás sminkben táncikáló férfiak talán egy kissé bánatosabbak voltak a többi felvonulóhoz képest, de majd kiheverik.